Ki máshoz fordulhatnánk Sástó kapcsán, ha nem Szabó Andráshoz, Sástó mindentudójához. A mindenki által tisztelt Bandi bácsit élete e vidékhez köti.   

- Ez a szülőföldem, itt nőttem fel, gyerekkoromban mindennapos vendége voltam – mondja –. Gyöngyösön laktunk, ma már télen-nyáron itt élünk a feleségemmel, a gyerekek, unokák is nagyon szeretnek itt lenni.

- '47-es születésű vagyok, vadászcsaládból származom, apám is negyven évig őrizte és védte a vadat. A legtöbb dorgálást gyerekként azért kaptam, mert a tanulás mellől mindig a természetbe szöktem, mondván, az erdő jobban nevel. Most már a hat ixet meghaladtam - no nem sokkal! Két éve vagyok nyugdíjban. "Vénségemre" végeztem el az erdészetit. Erdész vagyok, ez lett a hivatásom. Vadászként kezdtem, a Bükkbe kerültem, mint vágásvezető, de a mai napig kísérem a vadászokat.

- Gondolom, a "Sólyomszem" becenevet nem véletlenül kapta!
- A koronglövészet kiválóan ment, ezért neveztek el így az erdészkollégák. Egyébként született egy könyv is, Nagy Molnár Miklós írta, Hofi árnyékában, benne egy tízoldalnyi fejezet ezt a megtisztelő címet kapta: A Mátrából és Bandi bácsiból csak egy van.

- Megyei fővadász talán azért nem lettem, mert annyira szeretem a természetet. A vadászat a természet rovására nem mehet, de mindenesetre szabályozni kell azt, gazdálkodni vele: aratni csak úgy lehet, ha vetünk is - ezzel talán meg lehet győzni azokat, akik nem kedvelik a vadászokat. Nagyon lényeges az erdőművelés, telepítés. ezt mindig mindenhol elmondtam és elmondom.

Közben kitotyog a vízből egy vadkacsamama a fiókáival mellettünk a partra. Maga a tó hogyan született? - kérdezem.
- Az északi oldal természetes rész. Két oldalról forrás táplálta, az tartotta állandóra a vízszintet. Ekkora vízmennyiség, mint a mostani, sosem volt, gyerekkoromban sem, amikor itt korcsolyáztunk a tavon. Méteres volt a vízmagasság. Ma 1,50 méter az átlagos vízmélység, amelyből 50 cm iszap. Iszapszívóval kellene az alját kitisztítani, leengedni a vizet, majd kiszárítani a medret, fertőtleníteni, újratölteni.

Mesterségesen kotorták ki annak idején, a természetes oldala is agyaggal van szigetelve. Az agyagot 30 éve lovaskocsikkal hordták ide, és kézi erővel döngölték, hogy ne szökjön el a víz. A sás mennyisége sajnos a vízminőség rovására megy, a kéthektárnyi a tó egyre nagyobb részét foglalja el. Tervbe van véve, állítólag hamarosan rendbe teszik, a felesleges sást kiirtják. Az ország éke, a legszebben fekvő tava, az ország szívében van. de mostohán bánnak vele. Évtizedek óta nincs gazdája az egyik felének, miután kárpótlásba adták.
- Sástó jellegzetes élénksárga színű kilátójának is érdekes története van…

- Eredetileg olajfúró toronynak szánták, Romániából származik, Algyőre hozták át, de a hazai szabványoknak nem felelt meg. A hetvenes években, '73-ban került ide, hogy itt már mint kilátó üzemelhessen tovább. Tiszta időben a Tiszát lehet róla látni! Meg szoktam viccelni a turistákat, hogy "éppen időben jöttek: a csikósok most itatnak a Hortobágyon!

- Milyen az itteni élővilág?
- Gazdag a madárvilág, van a Mátrában vaddisznó, őz, szarvas, róka is, amelyet valamikor úgy neveztünk, hogy "az erdő doktora". Nem bántjuk az erdőn, mert a beteg jószágot, sebzett vadat eltakarítja. Van muflon, amelyről néhány éve kitalálták, hogy tájidegen. Céllövöldének használták úgy a Bükkben, mint a Mátrában, pedig még gróf Bethlen Gábor telepítette be Korzikáról, tehát több száz éve itt él. Kedves vad, nem támad senkit, gyönyörű. A vízben annyi a hal, amennyit a szárnyasok belehordanak, telepítés régen volt, de a zsebpecával kárászokat foghatnak a gyerekek.

- Gombászni is lehet a környéken?
- Igen. Én a galamb- vagy a keserűgombánál többre becsülöm a szegfűgombát, vagy az őzlábat, amelyet akkor kedvelek, amikor még dobverő, azaz nincs kinyílva. A tövét kivesszük beelőle, libamájjal megtöltve nagyon finom.

- Van-e, lesz-e követője Bandi bácsinak a családból?
- Négy unokám van, remélem, valamelyik erdész lesz. Kislány a legidősebb, Nikolett, aki a törpe dobbermann-pincsi keverék gazdája (ő nevezte el egyébként a kutyust Bigyó felügyelőnek). Nekem mindenem az erdő, a Mátra. Ha az Alföldön járok nagyszerű embereknél, mindig marasztalnak: "Ne szaladj már haza, maradj még két napot! Hát negyven év alatt nem untad meg az erdőt? Mi van ott új?!" Erre én azt válaszolom: "Ide figyeljetek, vagy egy széldöntvénnyel találkozom, vagy a vaddisznó egy sziklát odébbforgatott, vagy eltéved egy turista. Az erdő, mint a szépasszony, öltözik, vetkőzik, minden évszakra van ruhája. Mondom nekik mindig: aranyosak vagytok, de száz Hortobágyért nem adnám a dombokat!

Forrás: sasto.hu