Elvágtuk a köldökzsinórt: ebben a mondatban sűríthető össze mindaz, amiről órákon át beszélgettünk Dobos Attilával és Mátéffy Eszterrel Csobotfalván.

Jó ideje mindenfélét hallottam a család kapcsán, amely Csíkszereda város határában új életet hozott lére. Legendába illő mesék, misztikum, ami velük kapcsolatosan eljutott hozzám, így nem véletlen, hogy riporterként ezt is kerestem. Míg rá nem jöttem arra, hogy a csobotfalvi völgy határában az ember többféle kapun is átlép, ezért tűnnek másként a dolgok a kapun kívül.

Attila és Eszter négy évvel ezelőtt költözött ki Csobotfalva határába. Akkor egy kis házat építettek, ott töltötték el az első nyarat gyermekükkel, majd döntöttek úgy, hogy télen is ott maradnak.

Az elmúlt négy év alatt élettel telt fel a völgy, ahol kezdetben egyetlen ház állt, aztán szomszédok is kerültek, és most a kívüliről érkező azt hiheti, hogy itt egy új település van kialakulóban. Közigazgatásilag Csíkszereda része, de a házakat látva az az érzésem támad, hogy ez egy kis falu, ahol nem a 21. században vagyunk. Itt nem az idő állt meg, hanem ezt próbálta visszatekerni Attila és Eszter. Talán ezzel is játszadoznak ketten, pedig amit csinálnak, egyáltalán nem játék.

Négy évvel ezelőtt, amikor kiköltöztek ide a Somlyó-hegy lábához, akkor elvágták a köldökzsinórt, és új életet kezdtek. Nem ez volt az első alkalom, amikor megpróbáltak elszakadni a megszokott világtól. A beszélgetésünk alatt szívesen elevenítik fel azt, amikor egy kalákába gyalog, a hegyeken át indultak el, nem vittek magukkal semmi ennivalót, csak két subát. Azt ettek, amit a természetben találtak, és a szabad ég alatt aludtak ott, ahol éppen megesteledett. Két hétig éltek így, és amikor visszaérkeztek a civilizációba, nekik már az lett a természetes, hogy a földön, a szabad ég alatt alszanak.

A harmincas éveiben járó pár a negyedik gyermekét várja. Itt a város peremén adott a gyerekeknek az a lehetőség, hogy majd ők választhatnak, hogy milyen életet akarnak élni – fogalmaz Attila. A három lánynak is van Barbie babája, de csak egy darabig játszanak ezzel, aztán újra kezdődik a kergetőzés a szabadban, képzeletben lovat hajtanak – meséli Eszter. Mindenképpen különös kapcsolat alakul ki a természettel, ami a környezet ismeretében is megmutatkozik, hiszen itt a gyerekek számára a virágok nemcsak virágok, hanem ismerik is azokat – hangsúlyozzák. A gyerekek számára mindenképpen meghatározó, hogy gyakran lehetnek tanúi az új élet születésének, gyakran születnek új állatok.

A köldökzsinór elvágása egyben az új élet kezdetét is jelenti. A házat és a körülötte lévő gazdaságot valamikor életnek nevezték az idősek, ilyen élettel teli életet szeretne Attila és Eszter is. A csobotfalvi életben felépített házak természetes anyagokból készültek: itt a kő, a fa és az agyag a meghatározó.

Attila szerint itt nem hagyományőrzésről van szó, hanem hagyomány teremtéséről, mivelhogy megszakadt az a folyamat. Most pedig arra van szükség, hogy újra megtanuljuk, kitapasztaljuk a régi tudást. 

Ebben a folyamatban szükség van az értékmentésre, a tanulásra és a tapasztalatok továbbadására. Ezért is hoztak létre több civil szervezetet, köztük a Biokert Egyesületet. Ez az elmúlt hónapokban többször is előadásokat szervezett, ahol a biogazda szakember ismertette a helyi érdeklődőkkel a biogazdálkodás alaplépéseit és azt, hogy miért is van szükség az ilyen gazdálkodásra.

A csobotfalvi életben már elkezdődött a biogazdaság felépítése, amelynek része lesz a tangazdaság is. Itt is még a tanulás és tapasztalás együtt van, azonban mindenképpen kézzelfogható már az eredmény. A munkavégzésbe önkéntesek is bekapcsolódnak, akik a világ minden tájáról érkeznek ide Csobotfalvára. Van, akinek már konkrét ismeretei vannak a gazdálkodás terén, más itt próbálja ki, milyen is egy gazdaságban élni

A beszélgetésünk során kiderült, szeretnék, hogy több településen jöjjenek létre olyan életek, ahol vállalják azt, hogy a hagyományos fajtákat termelik, és így a régi fajták is fennmaradnának.
Fotók: Mihály László

Forrás: 7hatar.ro