Gyönyörű, ősi motívumokat ábrázoló különös ékszereket készít ásványokból Juhász Szilvia Szaka, aki mellesleg imádja Álmos lovát és spánieljét, Dorkát. 

„Az a dolgom, hogy hidat építsek a múlt és a jövendő között. És hogy ennek a hídnak a pilléreibe beleépítsek mindent, amit a múltból a jövendőbe átvinni érdemes." Wass Albert idézettel kezdi beszélgetésünket Juhász Szilvia Szaka ősiékszer-készítő – aki egyszerűen kézművesnek mondja magát –, s aki a fenti mondattal szinte mindent elárul szellemiségéről, énjéről, tevékenységéről. De valójában ki is ő, ez a fiatal hölgy?

- Honnan ered a Szaka név?

- A Szaka név szkítát, szarmata harcos nőt jelent, de talán ennél sokkal többet. Ezt a nevet kellő elhivatottsággal kell viselni, nincsenek kifogások és kibúvók az életben. A név viselésével az ember egy útra lépett, melyen tűzön-vízen keresztülhaladni kell előre.

- Hogyan alakult ki az ősi magyar hitvilág és hiedelemvilág iránti elkötelezettséged, mely mesterségedben is jelen van?

- Gyermekkorom óta kíséri életemet a történelem és a spiritualitás iránti érdeklődés. Mint általában minden útkereső, több történelmi korszak hatott rám, de leginkább az ősi magyar, hun, avar és szkíta. Talán ezeket nem is nagyon kellene szétválasztani – hitvilág vagy hiedelemvilág. életmód és hagyomány.

A csodás motívumok, és a bennük rejlő erő és tisztaság mára már egyértelműen utat mutattak, merre és hogyan haladjak az élet – olykor nehézkes – ösvényein. De mint az általam nagyra tisztelt tanító és mester, Siddharta Buddha mondotta: a boldogság maga az út, így ajánlom, hogy ne panaszkodjunk, hanem éljük meg utunk néha gyötrelmes és fájó, de javarészt szép, csodálatos és sokszor meghökkentő történéseit, eseményeit. Ne vesszünk el a részletekben, egészében lássuk életünk! Mint ahogyan egészében készítek el én is egy nyakéket, amelyből nem hiányozhat semmi.

- Nemes hitvallás, szép gondolatok. Hogyan „hoztad le” az elméletet a gyakorlatba?

- Munkával, saját alkotásaimmal. Székesfehérváron először egy gyöngyös boltot üzemeltettünk családi vállalkozásban, ahol ékszereket készítettem megrendelésre. Elmondta a kedves vevő, hogy mit szeretne, én pedig megalkottam. Szerettem ezt. Valakinek, akit nem is ismerek, készíteni valami szépet, valami kis csodát, amitől boldog lehet, és büszkén viselheti.  Később az Égi Táltos nevű hagyományőrző boltot alakítottuk ki. Készítők, mesteremberek termékeit árusítottuk, de barátaim sokszor mondták, hogy milyen szép dolgokat csinálok, miért nem árulom azokat is. Nem volt bátorságom, inkább százszor eladom más gyönyörű termékét, mint a sajátomat.

- Miként készülnek ezek a csodálatos ékszerek?

- Az ásványok a természet remekművei, és kiegészítve ősi jelképeinkkel, tökéletes teljességet alkotnak. Munkám időigényes, mint általában minden kézműves foglalatosság. De talán nem is nevezném munkának, inkább alkotási folyamatnak. Ha meglátok egy ásványt, már látom is benne a kész ékszert, látom, mit, mennyit és hogyan helyezzek el. Lehet, hogy tudat alatt, de minden egyes darabot „valaki” számára készítek. Akadnak visszatérő vásárlóim, akikre kapásból rá tudok hangolódni, viszont az új megrendelők, új kihívást jelentenek. Kedvenceim a szkíta motívumok, valahogy őket érzem magamhoz a legközelebb. Bennük még meg van az a fajta természet közeliség, emelkedettség, tisztaság és hihetetlen energia és erő, mely hasznára válhat a 21. század emberének és nem utolsó sorban a magyarságnak, hogy emlékezzen!

- Nemrégiben visszaköltöztél szülővárosodba, Salgótarjánba. Változik ettől valami az alkotómunkádban?

- Nem-nem. Sok kézműves- és hagyományőrző vásárba járok, melyeken sok ismerőst és barátot kaptam, akik gazdagítják lelkem, és akiknek én is szintén jó barátja lehetek. Így lesz ez a jövőben is.

- Utolsóként még egy téma: hírlik, imádod az állatokat.

- Ez így igaz, s ehhez természetesen hozzátartozik a ló szeretete – talán túlságosan is. Harmincadik születésnapomon lépett az életembe Álmos lovam, vele együtt az íjászat, s remélem hamarosan a kettő együtt. S ott van nekem Dorka kutyám, az imádott spánielem, de minden állatot kedvelek. Végezetül engedd meg, ha már beszélgetésünket idézettel kezdtem, azzal is fejezzem be! Kívánságom e cikk minden olvasójának:

„Lelked szárnyaljon, mint a Turulmadár,
Elméd legyen oly gyors, mint a Csodaszarvas,
és oly tiszta, mint a napsugár csillanása a friss Forrás vizén.
Szíved tárd ki, és erősítsd meg akaratod!
A Jó Áldás Kísérje Utad, és Szellemed!
S ne feledd, jövőd zenéje a múltadban visszhangzik!”