Járosi Tamás, a Fekete Bárány manufaktúra egyik tulajdonosa őszintén beszél arról, mit jelent valójában itthon kistermelőnek lenni. Szegedi Éva interjúja.

Fekete-Bárány Manufaktúra: Járosi Lívia és Tamás, 3 gyerkőc, 2 kutya, 60 disznó, 100 tyúk és egy jó pár tonna zöldség. A gazdaság a festői szépségű Balatonhenyén jött létre 2011-ben. Ellenőrzött biogazdaság (zöldségek és szántóföldi növények). A fekete-barany.blog.hu címen futó blogon mutatják be mindennapjaikat, küzdelmeiket (egy ismerősük szerint fundamentalista biotermelők). Megelégelve a piacokon és az éttermekben lévő állapotokat 2013-ban megnyitották Balatonfüreden a Biobalaton piacot és a nagy sikerű Malackrumpli Bisztrót, amely a Farm-food model hazai úttörője.

- Mi ihlette provokatív blogbejegyzését, miért szakadt ki így egyben a „Kistermelői ló…sz dicsérete” című írás?

- 2011-ben költöztünk Balatonhenyére, hogy a stresszes városi életet a gazdálkodó életformával váltsuk fel, vegyszermenetes, egészséges terményeket előállítva. Azt gondoltuk, a magyar társadalomban van olyan fogadókészség, hogy ha azt a mennyiséget, amelyet megtermelünk, kivisszük a piacra, ott, illetve a környékbeli éttermeknek eladhatjuk.

- Mi lett a tervekből?

- Ahogyan a többiek, úgy mi sem úsztuk meg a különböző stációkat (felismerés, harag, elkeseredés, stb.). Az ember eltervezi fejben és papíron, hogyan kell felépíteni egy jól működő gazdaságot, és hogyan lehet ebből megélni, aztán semmi nem úgy történik, ahogyan eltervezte. Mondom ezt úgy, hogy hosszú évekig vezettem vállalatot, irányítottam embereket, van némi élettapasztalatom.

- Mi történt pontosan?

- Kitörő lelkesedéssel álltunk neki. A kistermelő az egy termelési kategória, ami azt szabályozza, hogy milyen körülmények között állíthatok elő feldolgozott élelmiszert. Ha a zöldségemet eladom a piacon, ahhoz nem kell kistermelőnek lenni, mert ott nem dolgozom fel, de ha már lekvárt főzök belőle, akkor kistermelői igazolványt kell kiváltani. Ez az egész azért lett kitalálva, hogy Mari néni, Józsi bácsi és Tamás gazda, aki képes a felesleget lefőzni, konzerválni, bélbe tölteni, felfüstölni stb., otthoni ellenőrzött körülmények mellett képes legyen előállítani a feldolgozott terméket, illetve, hogy kivihesse a HELYI TERMELŐI piacra. Ott elvileg mindenki kistermelő, akik a saját terményeikkel kereskednek.Ehhez képest évekig úgy jártunk a piacra, hogy rajtunk kívül szinte nem volt kint igazi ős- vagy kistermelő. Már az első nap le lehetett venni, hogy ki az, aki látott már valaha földet életében, és a saját zöldségét árulja, nem pedig a másét viszi ki.

- Az embereknek romantikus elképzeléseik vannak arról, hogy milyen jó lehet kiszakadni a nagyvárosból és a Balaton-felvidéken gazdálkodni. Mi zökkenti ki őket ebből a rózsaszínű álomból?

- Azt figyeltem meg, hogy az embernek mindig az kell, ami nincs. A vidéken élő városba vágyik, a városban élő falura, az ülőmunkát végző a szabadban dolgozna, a szabadban dolgozó inkább egy légkondis irodában ülne. Egészen addig, amíg megkapjuk, és aztán szembesülünk vele, hogy nem azt kaptuk, amit akartunk…

- Mi az első probléma?

- A szép naplementére, a tökéletes nyugalomra – mert messze van a szomszéd -, a sok kutyára, a friss levegőre felkészülnek az emberek lelkileg, és meg is kapják. De két dologra nincsenek felkészülve. Az egyik, hogy nagyon sok pénz kell egy ilyen élet beindításához. A másik, hogy rengeteg olyan veszteség és kudarc éri az embert, ami megint csak rengeteg pénzt visz el. A vidéki élet reggeltől estig tartó kemény munka, négy-ötórai kelés, napi 12-14 óra fizikai munka, sárban, esőben, hóban, jégben és tűző napsütésben. Amit akkor is csinálni kell, amikor az embernek már szemernyi ereje sincsen, mert az állatok akkor is éhesek, a szél akkor is tépkedi a fóliasátrat.

- Nem tud mindenki megbirkózni a nehézségekkel?

- A városi ember úgy jön vidékre, hogy akkor ő most csinálni fog egy gyümölcsöst (mert kiszámolja papíron, hogy milyen sok pénz jön le egy fáról). De mi van akkor, ha két-három évig nem terem, mi van akkor, ha a cseresznyevész elviszi az összeset, és újra kell telepíteni? Ki fogja kapálni a gyümölcsöst? Ki fog permetezni? Ki fog füvet nyírni?Erre a válasz az, hogy ó, van ott emberem, az megcsinálja. Pedig egy kisgazdaság, ami azon alapul, hogy a kistermelő a saját keze által menti meg a cseresznyefát, ott nem működik az, hogy Józsi majd jön és megcsinálja. Nincsenek Józsik, vagy ha vannak akkor nem jönnek el, mert van dolguk.

- Miért nem?

- Én is azt gondoltam, hogy ha meg tudok birkózni 50 diplomás városi emberrel, hogy ne tudnék megbirkózni a falusi segédmunkással… A mi bukástörténetünknek az önteltség és a nagyképűség az egyik okozója. Minden máshogy van, mindenkivel másképp kell bánni, minden ígéret mást jelent, mint a városban.Ezt is meg kell tanulni: hogyan érjük el, hogy egy olyan hétköznapi feladatot, hogy ki kell menni, és meg kell kapálni egy sort, azt ők is akarják. Ebbe bele kell szocializálódni, és meg kell fizetni a tanulópénzt.

A teljes interjút ide kattintva olvashatod el a szeretlekmagyarorszag.hu-n.