Az antikolt táblaképek készítésének egyik jól ismert művelője Farkas Klára, Carla, aki munkájukról, életükről is beszél a vele készített interjúban.  
A Zalai-dombságban egy kis faluban élnek. Itt készülnek a táblaképek is, kézi munkával, a család összefogásával. Sokan idillinek tarthatják, mondván: vidéki élet, vidéki hangulat. De valójában milyen is ez az életmód?

- Mindig falun éltetek?
- Párommal mindketten nagykanizsaiak vagyunk. Több mint tíz éve költöztünk ki a városból. Először egy közeli faluba települtünk, majd amikor rájöttünk, hogy a falu manapság inkább a kertvárosra hasonlít, továbbálltunk. Most egy zártkertekből álló hegyközségben élünk, ahol egy szőlőpincét alakítottunk át lakóházzá. Nagy a kert, picurka a ház, és ez így teljesen rendben van. Azt gondolom, hogy a mi kis családunk számára megtaláltuk a legideálisabb életformát vidéken. Városi gyökereinket nehezen tudjuk levetkőzni, ezért a kertművelés területén még van mit fejlődnünk. Remélhetőleg ezt a lemaradást is behozzuk egyszer, és idén ősszel már nem a fűnyíróval vágjuk le a veteményest.

- Hogyan kezdődött a táblaképek iránti vonzalom?
- Lucia lányom születése előtt egy lakberendezési boltot nyitottunk Nagykanizsán, ahol több vásárlónk is keresett kisméretű, megfizethető árú képeket. Mivel addig sem állt távol tőlünk a kreatív eszközök és technikák használata, ezért magunk kezdtünk készíteni ilyeneket. Az üzlet közben megszűnt, de a táblaképek maradtak. Sokáig csak üzleteknek szállítottunk, majd felfedeztük magunknak a kézműves vásárok csodálatos világát, aminek sok barátot, rengeteg pozitív élményt és inspirációt köszönhetünk.

- Country stílust képviseltek a táblaképekkel. Mi inspirálta és inspirálja ezek témáját?
- A mostani stílusunk több év alatt alakult ki, figyelembe véve a vásárlóink ízlését és az aktuális trendeket is. Kezdetben főként mediterrán hangulatú képeket, rusztikus virág és konyhai csendéleteket készítettünk. Aztán szépen lassan sodródtunk a vidéki stílus felé, és a mai napig is változunk. Legújabb ajtófelirataink is ezt változást mutatják, hiszen a levendulás, rózsás témák megjelenése és a világosabb tónusok használata már egy régi-új stílus megjelenésének a hírnöke.

- Férjeddel együtt dolgoztok. Hogyan osztjátok meg a teendőket?
- Laci főként a képek készítésében vesz részt, és engem mentesít a ház körüli munkák alól. Az én feladatom az összes többi: a vásárok, viszonteladók szervezése, az anyagbeszerzés, a webáruház működtetése, Meska és a Facebook oldalakon történő kapcsolattartás a vevőkkel.

- Mi az eredeti szakmátok?
- Laci korábban belsőépítészeti munkákkal foglalkozott, de sok időt szentelt a festészetnek és a filozófiának is, amit gazdagon kamatoztatott az élet egyéb területein is. Az utóbbi években inkább az irodalom felé fordult. Én az érettségi után sok helyen dolgoztam, kávézótól a vízdíj-szedésig, ügyintézőtől a gyurmafigura gyártásig, míg végül kikötöttem a kézműveskedésnél.

- Sokat jártok kézműves vásárokra portékáitokkal. Milyen egy vásár a kézműves szemével? Mit szerettek benne?
- A vásárokban van lehetőségünk a személyes találkozásra a vevőinkkel, ezért nagyon szeretem ezeket az alkalmakat. Ilyenkor rengeteg visszajelzést kapunk és nagyon sok dicsérő szót, ami újabb lendületet ad a további munkához. Összetartó csapat vagyunk és nagy szerencsének tartom, hogy ennek a közösségnek a tagja lehetek.

- A táblaképeken kívül van még más is a tarsolyodban?
- Ezekben a hetekben keramikus barátnőmmel szeretnénk kibővíteni a kínálatunkat kisbútorokkal, polcos, akasztós festett, öregített kiegészítőkkel. Régi bútorokat szeretnénk újragondolva aktualizálni, mégis megtartva szépségüket, lelküket. Ezen kívül is rengeteg ötletünk van a kerttel kapcsolatban is, amit sajnos idő hiányában nem igazán tudunk megvalósítani.

- Mit csinálsz szívesen szabadidődben?
- Lehet, hogy közhelyszerűen hangzik, de nekem a munkám a hobbim. A szabadidőmben is ezt szeretem csinálni, ezért nem is úgy gondolok a táblaképekre, és az ezzel kapcsolatos teendőkre, mint munkára, hanem mint kellemes időtöltésre. Talán ennek tudható be, hogy már évek óta nem mentünk nyaralni, hiszen olyan teljes az életünk itthon, hogy még napokra sem vágyódunk el máshová. Az ajtónk viszont mindig nyitva áll a barátok, az új és régi ismerősök előtt.

A szerző blogját itt találod!