A szakma megszállott mestere: nem kér a tartósítószerekből a kézműves cukrász

04 nov. 2012 Száraz Ancsa

kezmuvescukraszNem akart cukrász lenni, ám ma egy pillanatig sem bánja, hogy ebben a gyönyörű szakmában dolgozik. Valóságos kézműves remekeket készít „csapatával”. 

Kelet-Magyarország karácsonyi receptversenyének egyik zsűritagja Görömbei Sándorné mestercukrász volt, aki nemcsak értékelt, de sütött is: a nyertes sütemények fele a Görömbei Cukrászdában készült el.

Hogy a lehető legjobb kezekbe kerültek a receptek, azt számos díj igazolja: Görömbei Sándorné Baselben a IV. Salon Culinaire Mondial versenyen egyéniben és a csapatban is bronzérmet nyert, 2004-ben Venesz József díjjal jutalmazták 35 évi tevékenységét. Az Észak-Kelet Magyarországi Cukrász Ipartestület elnöke, az IPOSZ Aranykoszorús Mestere. 2007-ben a Magyar Cukrász Iparosok Országos Ipartestülete Aranyhabverő díjjal jutalmazta, tavaly megkapta a Magyar Kézművességért Díj arany fokozatát. Mindezt úgy, hogy nem is akart cukrász lenni.

kezmuvescukrasz2– Amikor befejeztem az általános iskolát, mindenki boltos szeretett volna lenni, így én is. Ám csak a vendéglátóipari szakmunkásképzőben volt hely, így oda kerültem. Az első három hetet végigsírtam, de utána megembereltem magam és eldöntöttem, hogy csak azért is végigcsinálom. Nagyon komoly önfegyelem, kitartás és a szakmai iránti elhivatottság kellett ahhoz, hogy később „A Szakma Kiváló Tanulója” elnevezésű országos versenyen harmadik helyet szereztem meg. Ez egyrészt visszaigazolása volt annak, hogy a cukrászat lehet az én utam, másrészt már márciusban munkát kaptam a helyi vendéglátó vállalatnál.

Később a Hotel Szabolcs cukrászati vezetője lettem, majd következett közel két évtized a Sipkay Barna Vendéglátóipari Szakiskolában. Kemény évek voltak, de nagyon szerettem a szakoktatói munkát: egykori tanítványaim közül sokan lettek kiváló, elismert cukrászok, mesterek. De jött a rendszerváltás, és a férjem önálló vállalkozásba kezdett, azóta pedig a Görömbei Cukrászda az életem szakmai részének a központja. Az elsődleges feladatomnak azt tartom, hogy visszahozzam a hagyományos ízeket, a régi alapanyagokat és száműzzem a tartósítószereket.

kezmuvescukrasz3Az elmúlt évtizedekben kezdett elgyáriasodni a cukrász szakma, elterjedt a mindent leegyszerűsíteni és egy kaptafára gyártani-elv. A kézműves cukrászat rendkívül munkaigényes, így azt csak kevesen vállalják fel, én viszont csak ennek a jegyében tudom elképzelni a szakmát. A túró nálunk valódi túró, a dió nem diópótló, a tejszín nem növényi hab, ellenben a Sacher az Sacher. Azt tapasztaljuk, hogy a vendégeink éppen ezt szeretik a cukrászdánkban, a hagyományos ízek, a régi módszerekkel készített sütemények miatt járnak hozzánk. Ennek elkötelezett híve vagyok, a kézműves cukrászat térhódítása érdekében tanfolyamokat szervezek, szakembereket hívok meg. Vallom, hogy azt csak így lehet csinálni, ez egy olyan hivatás, ami nem fér bele napi 8 órába. Megszállottnak kell lenni, enélkül nem érdemes süteményekkel foglalkozni. Óriási szerencse, hogy ebben a kollégáim is partnerek: ők is folyamatosan hozzák a recepteket, amiket addig formálunk, amíg olyanok nem lesznek, hogy megfeleljenek az elvárásainknak.

Görömbei Sándorné azt mondja, Szabolcs megye az alapanyagok kifogyhatatlan tárházát biztosítja: a diót, az almát vagy a szilvát számtalan módon lehet használni, ő azt szeretné, ha a háziasszonyok is bátrabban nyúlnának ezen csodálatos gyümölcsökhöz.

Forrás:szabolcsonline.hu

Ezek is érdekelhetnek

Sokszinűvidék.hu - Ahol a jó élet lakik - 2015

 

Kiemeltek