"Sokan azt hiszik, megbolondultam. Az apám is úgy gondolta, valamilyen szekta tagja lettem. Akkor nyugodott meg, amikor kezébe fogta a könyvemet.”

Juhász Ferenc, vagyis Frédi hosszú éveken keresztül volt a „nógrádi vállalkozókirály” számtalan diszkóval, étteremmel, panzióval. Szécsényi diszkója, a Paradiso olyannyira felkapott volt a kilencvenes és a kétezres években, hogy ide az ország legtávolabbi részeiről is gyakran jöttek szórakozni. Az akkori népszerű előadók és zenekarok hétről-hétre megfordultak nála. Frédiről mindenki tudta, hogy az élet császára. Tele volt pénzzel, jó autókkal járt és minden nőt megkapott.

Miután bezárta a diszkókat, sokáig nem lehetett hallani róla. Aztán a közelmúltban kiderült, hogy könyvet jelentetett meg „The Genius – A Teremtő” címmel. Spirituális kötetről van szó, amelyben egyebek közt a mentális teremtésről, a gondolatok pozitív erejéről ír.

Lehet-e valaki próféta a saját hazájában, a saját környezetében?

Volt miről beszélgetnünk. Ezt az interjút főleg azok olvassák majd különös érdeklődéssel, akik Nógrád megyében ismerik Frédit.

Juhász Ferenc a becsületes neve, de gyakorlatilag mindenki Frédinek becézi.

– Meglepődtem.
– Gondolom. Mindenki meglepődik. Senki sem gondolta volna, hogy ilyen változáson megyek majd keresztül, és könyvet írok.

– Most te vagy a csodabogár?
– Sokan azt hiszik, megbolondultam. Még az apám is sokáig úgy gondolta, valamilyen szekta tagja lettem. Akkor nyugodott meg, amikor kezébe fogta a könyvemet. Felsóhajtott, hogy nincs akkora baj… (nevet)

– Hogyan lesz „spirituális” író egy diszkótulajdonosból?
– Úgy, hogy megjárja a poklok poklát, s képes visszajönni egy öngyilkosság-közeli, rendkívül depresszív állapotból.

– Hogyan kerültél egyáltalán az öngyilkosság közelébe?
– Elvesztettem mindenem, a barátok elfordultak tőlem, nem volt társam, aki támaszt nyújtott volna a bajban… A vendéglátásból ki kellett szállnom, mert már nem volt jövedelmező, csak a lyukakat tömögettük be. Nem értettem, miért nem mennek a dolgok, amikor jól bejáratott üzleteim vannak. Aztán rájöttem, hogy nem az én hibám, nem azért van, mert rosszul csinálok valamit, hanem az emberek elszegényedtek. Mindenki ott spórolt, ahol tudott, ez pedig a helyi szórakoztatóipar vesztét jelentette. Nem akartam minden tartalékomat felélni, ezért kiszálltam.

„CSŐSTÜL JÖTT A BAJ, FOLYAMATOSAN KAPTAM A POFONOKAT”

– Mihez kezdtél a tartalékokkal?
– Ingatlanokba fektettem. Ez tűnt akkor a legjobb megoldásnak, mert úgy gondoltam, az ingatlanoknak mindig lesz értékük. Később derült csak ki, hogy nem jól gondoltam… Sok ingatlanomat máig nem tudtam eladni. No meg aztán rendre megtaláltak emberek, akiknek nem volt tőkéjük, csak világmegváltó nagy ötletük, hogy segítsek nekik. Az ilyen embereknek semmi sem drága, és veszítenivalójuk sincs, viszont elkezdtek lefelé taszítani a lejtőn. Csőstül kaptam a pofonokat. Fogalmam sem volt, hogyan lábaljak ki ebből az áldatlan állapotból. Ráadásul a tartalékaim is vészesen fogytak. Egyre depresszívebb hangulatba kerültem. Ekkor már 15 éve nem volt egyetlen nyugodt hétvégém, egyetlen ünnepnapom sem, és ott álltam egyedül, mint a kisujjam. Nem volt családom, és sem a boldogságot, sem a szeretetet, sem pedig a szerelmet nem ismertem. Ezért kellett valami kapaszkodó.

Ekkor történt valami. Nagylóc felett a hegyen áll egy keresztfa, ami valamiért mindig nagyon kedves volt a számomra, ezért rendben is tartottam. Emlékszem, egy havas januári nap volt, virágot vittem a feszülethez és gyertyát gyújtottam. Nagyon rossz lelkiállapotban voltam, de akkor, ott a keresztnél jött egy „megvilágosodás”. Egy érzés, ami nagy melegséggel öntött el. A következő gondolatom pedig az volt, hogy nekem könyvet kell írnom. Soha nem csináltam ilyet, nem is tanultam ehhez hasonlót, de a gondolataim nem hagytak békén. Gyakorlatilag ekkor indult el a spirituális utam. Először rengeteget olvastam, gyűjtögettem az információkat, és leírtam mindent, ami eszembe jutott az adott témával kapcsolatban. Eleinte napi 5-6 órát írtam, nem számítógépen, hanem kézzel. Mindent. Mire a végére értem, tele is lett egy nagy doboz papírokkal.

Egyszer például Pécsre kellett indulnom hajnali fél 4-kor. Alsótold és Pásztó között a csárda után van egy nagyon szép mezős rész. Ugyan késésben voltam, de olyan nagy késztetést éreztem az írásra, hogy megálltam. Négy teljes oldalt írtam tele, majd továbbmentem. Időben odaértem Pécsre, otthon pedig megdöbbenve olvastam este a saját gondolataimat. Egyszerűen nem értettem, hogyan vagyok képes így fogalmazni. Ma már tudom, hogy egy csatornán keresztül kapom az információt, amit leírok. Hogy ez honnan ered, miből fakad az információ, ne kérdezd. Nagyon fontos, hogy először belülről változtam meg. Rendet tettem önmagamban, elkezdtem befelé utazni és megismerni a bennem lévő világot. Hihetetlen megérzéseim lettek.

„A KÖNYVEM MINDEN SORÁT KÉZZEL ÍRTAM”

– Miért nem számítógéppel írsz?
– Mert nem értek hozzá. E-mailt sem tudok írni. Lediktálom a kedvesemnek, ő begépeli és megszerkeszti helyettem. Szerencsére még most is tele vagyok újabb ötletekkel. Mert fogok még könyvet írni, ez egészen biztos!

– Csak óvatosan az ötletekkel! Pont a könyvedben írtad, hogy veszélyes, ha az ember elmondja másnak az ötletét.
– Igen, mert vannak emberek, akik képesek lehúzni a kishitűségükkel. Egyszer elmondtam egy kollégámnak, hogy a könyvemen dolgozom, és attól fogva cinikusan „a nagy írónak” hívott. Azóta egyébként találkoztam vele, és gratulált. Mondta, hogy nem gondolta volna, hogy összejön.

– Mit szóltak a régi ismerősök?
– Megdöbbentek. Volt a szécsényi könyvtárban egy bemutató, ahová olyan emberek is eljöttek, akikről nem gondoltam volna, hogy megtisztelnek. Például a régi osztályfőnököm. Egy emberként kérdezte a bemutató közönsége: „Frédi, mégis mi történt veled?”. Ott elmeséltem életem legrémesebb időszakát, valamint azt is, hogy nekem a könyvírás volt a terápia. A magasabb én megértése bennem alapvetően megváltoztatott mindent. Akkor vett új irányt az életem, amikor elindultam ezen a szellemi magasiskolán.

A legtöbbet a Biblia segített ebben. Abban találtam olyan útravalót, ami segítséget nyújtott a nehezebb időszakokban. Amióta pedig megismertem belső világomat, már egészen másképp állok a fizikai világhoz. Átállítottam az agyam, és gyökeresen megváltozott az életem. Attól fogva minden gördülékennyé vált. Gyakorlatilag pénz nélkül kezdtem el pénzt teremteni. Találtam olyan embereket, akik a múltbeli sikerek alapján bizalmat szavaztak nekem, és elindítottak egy új úton.

– Miért magánkiadásban adtad ki „A Teremtőt”?
– Nem voltak kapcsolataim könyvkiadók felé. Meg sem fordult a fejemben, hogy ezt oda kellene adnom másnak. Jó ez így.

Én magam is gyakran olvasom a saját könyvemet. Van egy példányom, amiben ki is emelem a számomra legfontosabb gondolatokat. A mai napig tanulok belőle.

– Most miből élsz?
– Használt autókkal és ingatlanokkal foglalkozom. Ezen kívül pedig ott a könyvírás, amibe rengeteg energiát fektetek.

„ELKÉPESZTŐ MÓDON KI LEHET ÉGNI A VENDÉGLÁTÁSBAN”

– Milyen ember volt a régi Frédi?
– Erkölcstelen. Gátlástalanul csak a szenvedélynek élt.

– Kísért a múlt?
– Nem.

– Régi ismerősök formájában sem?
– Ilyen szempontból ma már nagyon tudatos vagyok. Rájöttem, hogy az nem az én világom. Valamiért meg kellett tapasztaljak dolgokat. Az a világ kizárólag arról szólt, hogy megmutassam, én vagyok a menő, de nincs már erre szükségem.

– Álmodban ott a régi Frédi?
– Szerencsére nem. Nagyon szép álmaim vannak.

– Beszéljünk még a régi életedről.
– 13 évig működtettem diszkót, volt éttermem, szállodám.

– És egy fagyizód is. Gyerekkoromban mindig a „Frédi fagyizóba” jártam a szécsényi nyarak során.
– Azzal kezdtem. 1985 óta vagyok vállalkozó. Az aranykorszakban volt úgy, hogy egyszerre három diszkót is működtettem az üzlettársaimmal Magyarországon és Szlovákiában egyaránt. Hozzá kell tenni, hogy az ember elképesztő módon ki tud égni a vendéglátásban. Egy idő után a napi robot teljesen felemészti a magánéletedet. Sokáig arról szólt az életem, hogy reggel felkeltem és hajnalban kerültem ágyba. Nem egy családbarát életvitel.

– Pedig emlékszem, a városban mindenki téged irigyelt. Jó kocsi, jó nők, sok pénz, menő vállalkozások.
– Nagyon jól éltem. Azt csináltam, amit akartam, soha semmire nem volt gondom. Aztán megtapasztaltam ennek az ellentettjét is. Ma már tudom, hogy mindez okkal történt, hiszen mindkét végletet meg kell tapasztalni ahhoz, hogy a karmád vagy a sorsod kiegyenlítődjön. Legalább most már azt is tudom, milyen a rossz, és milyen abból kilábalni.

– Komolyan mondod, hogy előtte nem tudtad, mi a rossz?
– A legkomolyabban. Mindig minden simán ment az életemben, nem emlékszem arra, hogy valaha görcsöltem volna bármiért is.

– Pénzed is volt mindig?
– Abban a világban, ha üzletet nyitott az ember, szinte magától működött, nem kellett hozzá különösebb szaktudás. Később ugyan nehezebb lett, akkor már kellett hozzáértés, de azt is megoldottuk.

– Maradt melletted valaki egyáltalán a múltból?
– Szinte mindenki eltűnt. Amíg menő diszkótulajdonos voltam, minden születés-, és névnapomon minimum ötven ember mulatott velem. Amikor bezártam a diszkót, a következő születésnapomon egy sem keresett meg az ötvenből. Még csak fel sem hívtak. Ez is egy nagy pofon volt.

De nem bánom. Tanultam belőle. Életemnek abban a korszakában a fizikai világtól kaptam a legtöbb élményt, és bele is sétáltam ennek a világnak a csapdáiba. Amikor viszont egymás után kapod a pofonokat, elkezdesz keresni valamit, más irányba fordulsz. Akkor jött egy érzés, egy belső forróság, ami elindított egy másik úton, és a szeretet felé vezérelt.

A legnagyobb változás pedig akkor történt az életemben, amikor rájöttem, hogyan működik az elmém. Akkor megértettem, hogy az egó rossz irányba vezérel. Tudtad, hogy az egónk a legnagyobb ellenségünk? Az okozza a legtöbb gondot. Addig fogalmam sem volt arról, hogy a tudatalattim hogyan működik, nem is sejtettem, hogyan tudunk mentálisan teremteni. Amikor ezeket megértettem, végre a saját kezembe vehettem az életem irányítását.

– Mi volt az első kézzel fogható bizonyítéka a mentális teremtőerődnek?
– A kedvesem, akivel együtt élek. 42 napig dolgoztam ezen a vágyamon, teljes mértékben mentálisan teremtettem őt magam mellé. Elképzeltem, hogy milyen embert szeretnék, és minden áldott nap kértem a „létezéstől”, hogy biztosítsa ezt nekem.

– Le is írtad?
– Nem, csak minden nap elmondtam, hogy milyen társat szeretnék magam mellé.

– A tulajdonságait képzelted el, vagy a kinézetét is?
– A tulajdonságait. Egy igazi lelki társat szerettem volna. Aztán elmentem egy spirituális táborba és ott találkoztam vele. Előtte már két héttel mondtam a húgomnak, hogy valaki jönni fog az életembe, annyira éreztem, hogy találkozni fogunk. És fel is borította az életemet. A létezés ugyanis mindig válaszút elé állít, hogy dönts. Nem tálcán kínálja a vágyott jót, hanem hozzáállásban.

– Könnyen döntöttél?
– Azonnal. Hiszen tudtam, mi hiányzik az életemből, és azt is, hogy melyek azok a dolgok, amik nem fontosak, úgyhogy egy perc alatt elhatároztam magam.

„SOKAN IMÁDNAK A SAJÁT NYOMORUKBAN SZENVEDNI”

– Gondoltál már rá, hogy életvezetési tréningeket tarts?
– Tartottam már egyet Szécsényben „Mennyei prófécia a gyakorlatban” címmel. A Mennyei prófécia egy sikerkönyv, amiből film is született. Tizenöten jöttek el. Sajnos errefelé nem elég nyitottak még az emberek. Viszont tanulság volt, hogy nem kell mindenkinek a problémáját magamra venni. Hagyni kell az embereket, és nem kell mindenkinek megértenie, hogyan mozognak az energiák. Olyan is van, aki egyszerűen szeret a saját nyomorában szenvedni. Már nem erőltetem rá az akaratomat senkire, és megértettem, hogy nem szabad beleavatkozni mások életébe, csak akkor, ha megkérnek rá. Az sem zavar már, ki mit gondol, írom a következő kötetemet. Ez arról szól majd, hogy az energiákat – pozitívokat és negatívakat egyaránt – hogyan tudjuk mozgatni. Hogyan tudod magad reggel úgy feltölteni, hogy minden napod csodás legyen. Mint például nekem.

– Minden napod csodás?
– Igen. Reggelente imádkozom, angyalokat hívok be, és kérem a segítségüket.

– Ki lehet zökkenteni a ritmusból?
– Vannak emberek, akik ki tudnak zökkenteni, de gyorsan váltok. Nem engedem, hogy elvigyenek más irányba. Tudatosan élek. Korábban folyton segíteni akartam embereknek, irányt mutatni nekik, hogy jobb legyen az életük. De nem mindenki fogadja el a segítséget. Az egész világ az irigységből táplálkozik. Azok közül például, akik közel álltak hozzám, szinte senki nem vette meg a könyvemet.

– Lehet, hogy azt várják, ingyen adj nekik.
– Amikor a nyomdában megkaptam a könyveket, elhatároztam, hogy senkinek nem fogok ingyen adni. Amit ingyen kapunk, azt nem értékeljük annyira. A mai világban nagyobb valószínűséggel olvasol el egy könyvet, ha fizetsz érte.

– Nemrég született egy kislányod… Mit gondolsz a mai kor gyermekneveléséről?
– Nézzük csak az oktatási rendszert. Miért kötelező már hároméves kortól óvodába járni? Az iskolában miért csak bizonyos dolgokra tanítják a gyerekeinket? Miért nem tanítják meg őket a szeretetre? Miért nem magyarázza el nekik senki, hogyan működik a test és az elme? Tanítsák meg nekik, hogyan tudják emelni saját rezgésszintjüket, vagy hogyan tudják meggyógyítani saját magukat. Ma már tudom, hogy mindez csak azért kell, hogy átkódolják a gyerekeket, kizökkentsék őket a tökéletességből. Tökéletesen születünk le a Földre. A saját gyermekemen látom, hogy „benne van a program”. Még nincs egy éves, és már most jógagyakorlatokat csinál. Magától. Beszéd nélkül is képes a tudomásomra hozni mindent.

Milyen lett mára a fiatalok világa? A gyerekek állandóan ülnek a számítógép előtt, amitől egyre agresszívabbá válnak, majd nem is tudnak különbséget tenni a virtuális és a való világ között. Értelmetlen játékok kifejlesztésével elérik, hogy a gyerekek a való életben is reflexszerűen cselekedjenek, kikapcsolják az agyukat.

A kislányom 11 hónapos, és még nem volt beteg. A bébiételeket és tápszereket messziről elkerültük. Már csak azt eszi, amit mi. Próbálunk minél több mindent magunknak megtermelni vagy a környékbeli falusiaktól megvásárolni. A közeli forráshoz járunk vízért, ezt isszuk, és ebből is főzünk.

– Szeretsz falun élni?
– Semmivel sem cserélném el. Imádom, hogy kimegyek az erdőbe és nem jön velem szembe senki. A léleknek az kell, hogy szabad legyen. A természethez kötődünk, nem a virtuális világhoz. Mondják azt is, hogy nem szabad kimenni a napra. Szerintem ez is egy hibás információ, hiszen fényemberek vagyunk. Igenis, itt a jó idő, tessék kimenni.

Soha nem késő semmihez. 50 éves leszek, és megismertem egy másik világot. A régi életemben nem lettem volna erre képes. Az a korszakom egy illúzió volt, semmi más. Végül pedig, ha megengeded, szeretnék egy könyvemből vett idézettel zárni:

„Itt állok ezen a földön, ahol elképzeltem egy olyan világot, ahol otthon lennék.

Egy olyan földet, a szakadékon túl, egy híd másik oldalán, ahol mindig szabadon élek.

Ahogy hittem benne, egyre jobban álmodoztam,

és így lett az álomból valóság, egy szebb és boldogabb világ.”

A könyv megrendelhető itt. Részletes telefonos információ: 06-20-213-7147

Forrás