Czeglédi Tibor és felesége, Cz. Budai Katalin népi bútorkészítők Bakonynánán festői környezetben élnek és alkotnak. Vajon milyen az ő csodás világuk?

A „szóvívő” a feleség, aki egy Bengt Danielsson idézetet mutat beszélgetésünk kezdetén:
"Bármit alkottok, mindenen legyen rajta a nyugalom és a pihenés bélyege" – olvasható a bölcseletben, Katiék munkáit látva pedig nem is szorul magyarázatra a mondat igazsága. De vajon honnan jött az indíttatás, miként kezdték az alkotómunkát? Erről kíváncsiskodom, Kati pedig mesélni kezd.

- 2000-ben határoztuk el, hogy belevágunk valamilyen közös munkába. Azt pontosan nem tudtuk, hogy milyen irányba indulunk, csupán azt, hogy együtt akarunk valamit alkotni. Én már gyerekkorom óta  vonzódtam mindenféle  régi tárgyhoz, felnőttként pedig jártam a régiségeket kínáló vásárokat, és ritkán tértem haza üres kézzel. Így néhány régi bútor is hozzánk költözött, sok már régiséggel együtt.

- Gondolom ezt követően indult az alkotómunka…
- Párommal elkezdtük néhány  régi bútor felújítását, megfestését és rájöttünk, hogy ezektől szebbet és jobbat lehet készíteni. Tanulmányozni kezdtük a népi bútorok arányait, díszítését, múzeumokat, raktárakat látogattunk, és a régi formák, minták alapján  megszülettek a  saját tervezésű  bútoraink.

- Első hallásra nagyon egyszerűnek tűnik a folyamat.
- A kezdet nem volt olyan egyszerű. Nekem is meg  kellett ismernem a fa szerkezetét, mit, hogyan lehet megtervezni, hogy tényleg maradandó bútor szülessen. A festékekkel a mai napig folyamatosan lehet ismerkedni, mert mire kikísérletezzük, s jónak bizonyul, addigra megváltoztatják az összetételét, vagy eltűnik a piacról, s érkezik a következő márka.
Hasonló egyébként a helyzet a faanyaggal  is. Manapság nagyon képlékeny a piac: a beszerzéssel kapcsolatban rugalmasnak és naprakésznek kell lennünk.

- Te a festésben jeleskedsz elsősorban.
- Az ecsetkezeléssel és a festéssel könnyen elboldogulok, mert a Herendi Porcelánfestő Iskola elvégzése után számomra szinte mindegy, hogy mire festek. Egy  biztos: nagyon  szeretek festeni. Szinte nincs olyan nap, hogy valamit ne alkossak. Munkánk igen változatos, így megmarad az alkotás öröme, vagy éppen a folyamatos kihívása számunkra.

- Miért nem bővítetek, illetve készítetek nagyobb mennyiségben festett bútort?
- Ezt a kérdést mások is feltették már. Tudod, mi úgy gondoljuk, hogy a tömegtermeléssel a személyes varázsát veszítené el minden. Mostani, egyedi munkáink keretében mire egy-egy megrendelő lakásába elkészül, bekerül egy tálaló,  kanapé, vagy bármi, addigra "története" van a darabnak, s ebben ez a legszebb. A bútorok úgy születnek meg egy-egy elképzelésből, rajztól kiindulva, hogy szinte családtaggá, de mindenképpen becses darabbá válnak az otthonokban.

- A Ti munkátok által…
- A régi időkben a bútoroknak  meghatározott  helyük volt a lakásban, és rajtuk a díszítések  fontos  jelentésekkel bírtak. Amikor elkezdtem tanulmányozni a néprajzot, a régi bútorok szerkezetét, a minták jelentését, csodálatosan gazdag világ nyílt meg számomra, amit  nagyon megszerettem, de azt gondolom a többi bútorfestő is így van ezzel.

- Milyen mintákat festesz?
- A minták közül a tulipán számtalan változatát festettem már meg, talán azért, mert régen a tulipánnal fejezték ki a női élet állomásait. De festek szegfűt is, ami a férfiak szimbóluma, szemrózsát, gyöngyvirágot. Szeretem a rózsát, a liliomot és a többi virágot is. Régen a csokrok hagymából, vagy szívből indultak ki, ezt én is gyakran így festem. Lócára szeretem festeni a páros galamb motívumot, mert a páros madár a szerelmi ajándékokon jelenlévő dísz, a szerelmet és a házasságot fejezi ki, ugyanakkor a boldogság és az életöröm szimbóluma is.

Amiben eltérek a régi bútorvirágozástól talán az, hogy levegősebbre, szellősebbre festem a bútorokat, nem annyira tömörem, mint elődeink. Az iparművészeti mintával festett bútorokat már a saját virágaim és terveim alapján virágozom.

- Van-e kedvenc alkotásod?
- Mindegyik bútornak külön története van, sok kedves embert megismerhettem általuk, így nehéz lenne választani. Első munkáink között volt Súron a Kokas tanya bútorainak a felújítása és megfestése: ez azért emlékezetes, mert akkor komoly kihívásnak minősült kevés tapasztalatunkkal. Az emlékek között kutatva számomra nagyon jó érzés például Paloznakon a Meseközpont bútorainak és falának a megtervezése, megfestése. Belecsöppentem egy csodás "mesevilágba", amire  mindig szívesen gondolok.

- Otthonotok viseli-e mesterségetek nyomait?
- Egyre inkább vallom a ne dobd ki, hozd rendbe, fesd meg elvet. Így van ez a lakásunkban is: régi hartai szekrény, komáromi láda, a nagyi komódja, szekrénye, asztala, tálalója, s hosszasan sorolhatnám. A téglafalat férjemmel alkottuk. Egyszerű, kényelmes, saját építésű  otthonban élünk.

- 2003 óta rendszeresen részt vesztek kiállításokon, zsűriztetitek munkáitokat, nem véletlen tehát, hogy népművészeti és iparművészeti zsűrizett bútoraitok, díjaitok vannak, férjed pedig elnyerte a Népművészet Ifjú Mestere kitüntetést is. Miként ajánlanád munkáitokat az Olvasóknak?
- Generációk tapasztalata, őseink szellemisége köszön vissza így egy-egy régmúlt hagyományait őrző tárgyban. Munkáink között egyaránt megtalálhatóak a régi formákat, jelentéseket hordozó festett fenyőbútorok: tékák, kelengyeládák, tálas-fogasok, lócák, de népi konyháink, beépített szekrényeink, natúr festett bútoraink már a jelen lakáskultúrájának igényét szolgálják. Nálunk lehetőség nyílik arra, hogy egyedi elképzelések, színvilág, stílus alapján készítsük el a kívánt bútordarabokat, megfizethető áron. Számunkra fontos a hagyományőrzés, a múlt feledésbe merült szép emlékeit mondanivalóit bútorokban átmenteni a jövő számára. Így a régi minták, motívumok, szimbólumok üzenete továbbélhet egy-egy bútor által. Célunk, hogy festett bútoraink ne csupán kiállításokon szerepeljenek, hanem a mai lakások használati tárgyaivá válhassanak.