Sokan csak legyintünk, ha szóba kerülnek a kóbor kutyák, ha csak meglátunk egy kimerült, csontsovány ebet az utcán, hiszen úgy gondoljuk, hogy van elég bajunk anélkül is, hogy ezekkel az állatokkal foglalkozzunk.

Pedig lehet tenni azért, hogy ezen négylábúak sorsa jobbra forduljon, szólhatunk a legközelebbi állatmenhelynek, megfelelő orvosi kezelések után akár örökben is fogadhatunk egyet-kettőt. Tenni mindig lehet valamit, akkor van baj, ha nem törődünk az állatokkal.

Az alábbi kisfilm főszereplője egy fiatal srác, na meg az utcakutyák. A történet akkor kezdődött, mikor a fiú egyetemista volt, odament hozzá egy kóbor kutya, ő enni adott, és mikor búcsút intett volna neki, az állat követni kezdte. Egészen az egyetemi kampuszig kísérte, ahová viszont már nem szabadott az utcáról, gazdátlan állatot bevinni.

A fiatal azt hitte, hogy a történetnek itt vége szakad. Két nap múlva azonban az eb ott várta a bejárat előtt. Ekkor jött rá a fiú, hogy milyen hűségesek tudnak lenni a kutyák, hogy nem felejtik el azt az embert, aki jót tett velük. Szerencsére a barátnője is megkedvelte Glutát (ez a kutyus neve), és befogadta a lakásába, így a fiatalok és a szerencsés jószág egy fedél alatt élhetett.

Azóta a srác minden szabadidejét azzal tölti, hogy minden kóbor kutyának segít, megfürdeti őket, megszabadítja őket a bolháktól, kullancsoktól, enni ad nekik, és amelyik megbetegedik, elviszi az állatorvoshoz.

{youtube width="570" height="321"}BC-JalhNM4U{/youtube}

Forrás