Zsanett és Ali 30 esztendős fiatalok, akik életük jó részét nagyvárosban töltötték. Aztán vettek egy nagy levegőt és vidékre költöztek. Egyenesen tanyára.

Zsanett az egyetem elvégzése után évekig a szállodaiparban dolgozott, Ali hivatásos sportoló. Húszas éveik végét a szerelem szigetén, Cipruson töltötték, de a felhőtlen élet és a szikrázó napsütés ellenére úgy döntöttek, hogy a honvágy és Magyarország szeretete visszaszólítja őket szülőhazájukba.

A ciprusi kisváros után, Debrecenben túlságosan gyorsnak tűnt az élet a pár számára. Nap, mint nap mentő, rendőrautó szirénázására ébredtek belvárosi lakásukban, nem tudtak visszaszokni a mindennapi mókuskerékbe: a reggeli csúcsforgalom, a türelmetlenség, a monotonitás, a környezetszennyezés és az egész beszűkült világ elviselhetetlenné vált számukra.

Szabadságra volt szükségük, szabadok akartak lenni, mint a madár

És az égiek jóvoltából vágyuk teljesült…

Rátaláltak arra a fantasztikus helyre - ahol 2013. karácsonya óta élnek -, a Mézeshegyi-tó vidékére.   A Jézuska ajándéka volt, hogy erre a szép ünnepre elkészült felújított „Mézeskalács” házuk és hivatalosan is kiköltözhettek tanyájukra. Debrecenből 10 kilométert kell autóznunk országúton Hosszúpályi irányába, majd 2 kilométert az erdőben, hogy elérjük a tanyát. Először minden családtagjuk aggódott, hogy hogyan fognak közlekedni – hiszen hosszú kilométereket földúton kell megtenni.

Mi lesz vajon velük így elzárva a világtól? Mihez kezdenek az erdőben? De ők folyamatosan kitartottak elhatározásuk mellett és már csak azért is jó messzire költöztek. Természetesen azóta mindenki megszerette a vidéket. Már a hely neve is gyönyörűen cseng… Mézeshegy. Talán ez is egy ok volt arra, hogy a fiataloknak erre a tanyára esett a választásuk. Északról tó, keletről legelő, délről messziről vöröslő fenyőerdő, nyugatról egy mesés tölgyes határolja a tanya területét. Igazán szerencsések, hiszen ha egy erdei sétára vágynak, elegendő csak kilépniük az ajtón és egyből a természet lágy ölén találják magukat.

A házikót már messziről megismerni

Frissen meszelt fal, a színes spaletták és szépen kifaragott galambdúc a kertben.

A régi kiskapun belépve az olajfa árnyékában két bodros szőrű puli és egy óriási lompos komondor üdvözli a látogatót. Idegenként nem biztos, hogy ilyen nagy szeretettel fogadnának, no de elvégre ők a házőrzők. A mézeskalácsházba belépve – elnevezése a vidék nevéből adódik – ropogó tűz fogadja az embert. A házat búbos kemencével fűtik, a konyhában pedig a hagyományokhoz híven beépített takaréktűzhelyen fő az ebéd. A frissen behozott fa és a fazékban rotyogó paprikás illata gondoskodik az igazi, meleg otthon érzéséről. A ház jórészt a nagyszülők padláson talált régi bútoraival van berendezve, amiket restauráltak és különböző színekre antikoltak.

A téli időszak pont megfelelő volt arra, hogy a pár átgondolja, hogyan is kezdjenek hozzá a tavaszi veteményezéshez és milyen őshonos állatoknak adjanak otthont a tanyán.

Márciusban gyümölcsfa ültetéssel indultak a munkálatok

Ebben a legkedvesebb szomszédasszony, Ica néni és 5 szorgos  unokája segített. Megtanulhatták a faültetés titkait, hogyan is kerüljön a kiásott föld a megfelelő rétegezésben a facsemete köré, hogyan kell iszapolni és további hasznos fortélyokat. A legkisebb unokának annyira megtetszett a faültetés, hogy már másnap szüretelni akarta a frissen termett almát. A tavasz további részében hagymát, répát, salátát, uborkát, kukoricát, krumplit vetettek, majd fagyos szentek után ültették el a palántákat (paradicsom, paprika, káposzta, brokkoli, kelbimbó…). A kimaradt üres földterületek pedig dinnye és tökfölddé változtak.

Mivel Zsanett népi gyógyászattal is foglalkozik, ezért mindenképp szeretett volna egy kis gyógynövény- és fűszerkertet, amelybe zsálya, citromfű, menta, bazsalikom, koriander és még sok más hasznos mag és palánta került. A szomszédasszony bőven ellátta őket virágmaggal is, így a házikó körül kanna virág, pulykaorr, óriásira nőtt napraforgók és csodaszép zíniák százai díszelegnek.

A nyár folyamán szinte gyermeki örömmel nézték, ahogyan kibújnak az első csírák a kertben, futni indult a tök, az uborka.

Fantasztikus, ahogyan a természet újjáéled

Ica néni elmesélte nekik, hogy amikor nagyon szegények voltak, a krumpli héját is elvetették. Zsanett és Ali ezen felbuzdulva megfogadták a tippet és csodával határos módon szép nagy krumplikat szüretelhettek belőle.

A megtervezett állatállomány is beköltözhetett a gazda által saját kezűleg készített ólakba. Ali sportoló hivatása mellett nagy lendülettel látott neki a népi gazdálkodás tanulmányozásának. Ha a kezdet nem is volt egyszerű, de mára takaros tyúkólakkal és disznóólakkal büszkélkedhet. A munkálatokban rengeteget segítettek a barátok és a család, akik nagy örömmel érkeztek és a néphagyományokhoz híven kalákában dolgoztak.

Három szőke mangalicával indult a gazdaság

Név szerint: Zsófi, Bandi és Pötyi, majd sorra érkeztek az erdélyi kopasz nyakú tyúkok, kakasok, magyar kacsa, liba (szürke máj- és bütykös).  A fő kakas neve a helyi szokásokhoz híven: Pityu. Ezen a vidéken minden kakast Pityunak, minden kacsát Trézsinek és minden libát Lukréciának vagy Gedeonnak hívnak. A következő télen András nappal a hagyományos disznótor sem maradhatott el, orjalevessel, töltött káposztával és a kihagyhatatlan hájas tésztával. Remek alkalom volt arra, hogy a család és a barátok együtt legyenek, felelevenítsék a régi emlékeket.

A közös munka mindig szép, örömmel tölti el az ember szívét. Milyen tökéletes is volt, amikor több generáció élt együtt és minden családtagnak megvolt a maga feladata a legkisebbtől a legidősebbik. Senki sem volt „felesleges”, az idős emberek tapasztalata ugyanolyan fontos volt, mint az életerős, de még tapasztalatlan fiataloké. A kukoricafosztás, tollfosztás során lányok-asszonyok együtt munkálkodtak örömmel, énekelve. Jogosan merül hát fel a kérdés: a mai világban miért nincs így? Miért nincsenek „együtt” az emberek?

Zsanett és Ali arról meséltek, hogy amióta kiköltöztek a „természetbe”, egy teljesen új világba csöppentek.

Csodálatos embereket ismertek meg a környező tanyákon. Igaz embereket! Akiknél még az élet része a „jó tett helyébe jót várj” fogalma. Rengeteget segítenek egymáson, legyen szó szántás-vetésről, a jószág megetetéséről, szüretelésről vagy akár csak egy jó nagy tál vasárnapi ebédről. Itt mindenki segít mindenkinek, a szeretet viszonzásra talál.

És mi az ars poeticájuk?

„Sajátos világ a vidéki élet, aki egyszer megízleli, soha többé nem tudja elengedni… Itt igazán megélheted a szabadságot, ahogy a messzire nyúló legelőket, szántóföldeket látod. A tavaszi szellő átjárja a lelked legmélyebb, titkos zugait, úgy érzed, itt igazán élsz, létezel. Az erdőben sétálva, csendben, megérezheted a fák lelkét, át is ölelheted őket, ha éppen úgy tartja kedved – hiszen sokan tudják, hogy energiát kaphatsz tőlük. Eláraszt a természet gyógynövénnyel, zamatos erdei gombával, gyűjthetsz erdei szamócát, szedret… tárt karokkal várnak a roskadozó galagonya, kökény és csipkebogyó bokrok. Kell ennél több?”

További csodás életképek a Mézeshegyi tanyáról

További cikkek a témában:

Élet a Faluhely Majorban

Mi szükséges az igazi szabadsághoz?

Üzletemberből biogazda

Boldog gyermeki lét vidéken

Így lesz bölcsészből sajtkészítő

Ha van olyan ismerősötök, aki vidékre költözött és szívesen meséli el történetét, akkor írjatok nekünk: http://goo.gl/kQeBKK