A kisnánai várral szemközt, az út másik oldalán csodás állatvilág, romantikus szálláshely és a birtok gazdasszonya várja a látogatókat, a Bari Tanyán.

Tari Tünde, a birtok gazdája nem titkolja életkorát: 42 éves. Tősgyökeres kisnánai, bár eddigi élete során Budapesten és Stockholmban is élt rövidebb-hosszabb ideig. Szíve visszahúzta szűkebb pátriájába, ahol a vidéki élet szépségei mellett tette le voksát. Az út göröngyös volt, de leküzdötte az akadályokat, s ma már – még ha éjt nappallá téve dolgozik is – élvezi a munka minden percét. Minapi találkozásunkkor a helyszínen, Bari Tanyán beszélgettünk idilli környezetben, sok-sok állat „társaságában”.

- Nekem már az is meglepő volt, hogy csengő helyett egy kis kolomppal kellett a bejárat előtt jelezni érkezésemet. Ez is Bari Tanya imázsa?
- Nem imázs ez, csupán tartozék. Ebben a csendben meghallja az ember, ha kopogtatnak, illetve kolompolnak a bejáratnál.

- Miért tért vissza a szülőföldre, amikor beleszippanthatott a nyugodt életet, talán jobb életkörülményeket kínáló Stockholm levegőjébe is?
- Mert a szívem visszahúzott Kisnánára. Akkor még nem gondoltam, hogy falusi vendéglátóhelyet hozok létre és állatokat tartok majd ebben a csodálatos faluban, ám mivel a gazdálkodás, az emberekkel való kapcsolattartás a szülői házból „maradt rám”, akár természetesnek is mondható.

- Barátságos hely ez a falu közepén. Örökség vagy vásárolt birtok a Bari Tanya?
- A szülői ház ugyan nincs messze tőlem, de én önálló portára vágytam. Beleszerettem ebbe a tornácos parasztházba, megálmodtam funkcióját és megvettem. Persze nem ment ilyen könnyen az egész. Jó öt éve vásároltam, a ház fele éppen az összeroskadás szélén állt, ráadásul a vételi szándékom közlése után a tulaj majd a duplájára emelte az árát. De megvettem, mert megálmodtam a jövőjét.

- A nagy álmok viszonylag gyorsan megszülték a Bari Tanyát.
- Akadt egy pályázati lehetőség, az sokat lendített a dolgon, és voltam én, illetve sok-sok jóakaró segítőm. A ház fele végül nem dőlt össze, ma már stabilan áll, abban a részben találhatók a vendégszobák. A birtok szabadtéri része az állataimé, akikkel baráti viszonyt ápolok, s akiket sokan megcsodálnak.

- Én azt gondoltam korábban, hogy a ló, a kutya esetleg a macska hallgat az emberre, de hogy a libák is hívó szóra csipegessenek a gazda kezéből, vagy a tyúkok az ölébe ugorjanak - hát az nem mindennapi.
- Nincs ebben semmi különös. Én együtt élek az állataimmal, nevén szólítom szinte mindegyiket. Mondhatnám azt is: ha beszélni tudnának, reggel biztosan visszaköszönnének: szia, Tünde.

- Hallottam a neveket, ám csupán az érdekesség kedvéért ismételjük át: melyik állat ki, kicsoda, kinek a felmenője, vagy gyereke? Hátha az Olvasó nem is hiszi el!
- Őszapó a selyemkakas, az ő felesége Bogyesz. A pulykák – Pulykóka és Pulykica – házasok, mindent értenek. Luduk, a gúnár – mindenki apukája a libák között – és Ludmilla szintén párt alkotnak. Ludukra minden liba figyel, ráadásul ő veszélyes is lehet:t farmernadrágon keresztül is képes olyat csípni az ember lábába, hogy orvoshoz kell menni utána. Látja ott – és mutatja – Sárikát a kiscsibéivel, valamint Gedeont és Gizikét, a bütykös ludakat is egymásba gabalyodva. Táskát és Retikült, a két vadkacsát sajnos már nem tudom megmutatni: Táskát egy kutya „megölte”, párja, Retikül pedig szó szerint belehalt szerelmi bánatába: egy reggel találtam meg kihűlve szegényt…

- Ne hagyjuk ki a négylábúakat a sorból, belőlük is élnek itt bőven.
- Szó mi szó, ők is vannak elegen. A három cicám – Hópka, Szerénke, Lukrécia – szelídek (és az első hívó szóra a gazdasszony lábánál teremnek – , Bella a fekete berni pásztorkutya pedig kapott egy játszótársat a befogadott vizsla, Lola személyében. Bari és Bori a két bárány, ők is párban élnek. Látja, három ló teszi szebbé a mindennapokat: Füge, akit egy ménesből vettünk, és olyan depressziós lett, hogy társként hoztuk mellé Kicsit. Fügei kicsije, Mókás hat hónapja született.

- Vettünk, hoztunk – mondja Ön. Kivel?
- Lányom, Lexa mindenkori segítőm. 15 éves és nagyon büszke vagyok rá. Száznál jóval több jelentkező közül vették fel az egri Dobó gimnázium biológia szakára. Ott tanul, kollégista, ám minden szabadidejét a Bari Tanyának áldozza. Gondozza Facebook oldalunkat, ha itthon van, segít az állatok ellátásában, a lovakat imádja, Kicsi táncol is irányításával – szemet gyönyörködtető a produkció –. Lexa megtanulta a vidéki lét csínját-bínját, s nagy segítségemre van abban is, hogy az állatsimogatásra érkező óvodás csoportok fogadásába, programvezetésébe bekapcsolódik. Ugyanis nagy örömmel mondom: számos környékbeli város óvodája hozta már el hozzánk erre a programra a gyereket. (Kisnána Heves megyében, Eger és Gyöngyös között féltávon található – a szerző.)

- Ennyi állatot etetni, itatni kell. Trágyát szedni, hordani, takarítani utánuk. Hogyan bírja?
- Jól. Imádom, amit csinálok, örömemet lelem ebben a munkában. Nem dicsekvésként mondom, de jut idő még a szörp- és lekvárkészítésre, savanyúság eltevésére, s van egy kis virágboltom, ahol a helyiek igényeit szükség szerint kielégítem.

- Közben pedig érkeznek a vendégek a Bari Tanya szobáiba. Ez is a napi munka része.
- Tudni kell, hogy a ház valamikori kamrájából, fészeréből és istállójából alakítottam ki a vendégszobákat – erről is kapták a nevüket. Weblapunkon részletes tájékoztatók is olvashatók a szobákról: hála Istennek, akik már jártak itt, elégedetten nyilatkoztak, akik pedig többször visszajöttek, azok megerősítik bennem: érdemes volt megálmodnom Bari Tanyát.