Sokakban merül fel az az igény, hogy egészségesebben és tudatosabban éljenek, ezért egyre többen választják az ökofalvak vagy ökoközösségek egyikét.

Az ökofalvak társadalmi, gazdasági és ökológiai szempontból fenntarthatókisebb élő közösségek. A fenntartható életmód mellett egyik fontos cél, minél kisebb lábnyomot hagyni maguk után.  Ami fontos, hogy ökoközösséget csak szellemileg, spirituálisan közös nevezővel rendelkező emberek tudnak megvalósítani és életben tartani.

Az egyik legismertebb magyarországi galgafarm a Budapesttől 45 km-re található Galgahévízen található, további hasonló közösségek Gyűrűfűn, Visnyeszéplakon és Krisna Völgyében léteznek. Ezek a települések élőfalu hálózatban állnak egymással.

Az egyre sokasodó ökoközösségeket számtalan fenntarthatatlan és vállalhatatlan helyzet, a társadalmi problémák, valamint egy tudatos és elkötelezetten környezetbarát életmód iránti igény hívja életre. A közösséghez való tartozás és a közösségben való munkálkodás mellett az egyik legfontosabb szempont a központi energia hálózatoktól való függetlenedés.

Bár az úgynevezett off-grid életmód, vagyis hálózaton kívüliség ma, hazánkban még nem olyan egyszerűen megvalósítható, de vannak már jó példák előttünk. Többek között a Somogyvámosi Krisna-völgy, akik mára az interneten kívül más központi hálózatot nem használnak. Hasonló gondolatokkal indult a Mesefalu Pázmánd és Hawai ökoközösség, ahol az utóbbi helyszínen már meg is valósult a hálózaton kívüliség. Természetesen ők is használják az internet adta gyors és korlátlan kapcsolattartást és információáramlást. Jellemző az ökoközösségekre az önfenntartás, önellátás, igyekeznek a megújuló energiaforrások közül minél többet hasznosítani. 

Rév Szilvia a Krisna-völgyi Ökovölgy alapítvány vezetője így fogalmaz:
- Leegyszerűsítve: az ökofalvak felé az elsődleges elvárás, hogy lakóik megújuló erőforrásokat használva, mezőgazdaságon alapuló termelést folytatva, környezetileg fenntartható módon éljenek. A bennem élő ideálkép egy ötven-száz évvel ezelőtti állapot, amikor a falusi ember puritán körülmények között élt, fosszilis energiahordozók nélkül, ráutalva arra, amit a föld adott.

Azt és annyit termelt, amire a környék lakóinak szükségük volt, és elcserélte áruját más termékekre, amikre pedig neki volt szüksége. A falu népe élő közösséget alkotott, és talán tényleg megelégedtek a valódi szükségleteik (és nem a reklámipar által mesterségesen gerjesztett igények) kielégítésével.

Generációkon keresztül maradtak egy térségben, a földet úgy használták, hogy unokáik számára is termékeny maradjon. Saját kútjuk vízbázisát nem szennyezték el szennyvizükkel. Bíztak Istenben, és/vagy tisztelték „természet anyát”. 

Hazánkban egyik ökofalu sem tért vissza száz százalékban a falusi eleink életviteléhez. Tiszteletreméltó azonban az a törekvés, ahogy mindannyian puritán módon, törekedve a közművektől és a fosszilis energiahordozóktól való függetlenségre, élelemnövényeket termesztve, állatokat tartva, a természettel összhangban igyekeznek élni, és gyermekeiket nevelni.

Az ökofalvakat világszerte kutató tudós barátunk szerint az önellátó faluközösségek, amelyek igényeiket a valódi szükségleteik szintjén tartják, és tudnak közösségként működni, képesek

-    nullára csökkenteni a munkanélküliséget,
-    minden fiatal házasnak lakhatást biztosítani,
-    idősek számára pedig nem csak ellátást, hanem szeretet is adni, és azt az érzést, hogy szükség van rájuk.

Az említett ökofalvak jó úton járnak ennek megvalósítása felé. Bizton állíthatjuk, hogy ha egyszer a külső körülmények kényszerítik majd az emberiséget egyszerűbb életmódra, akkor az élőfalu lakók számára az áttérés semmilyen megrázkódtatással nem jár majd.

Forrás: tudatoslet.hu