Libickozmának papíron évtizedeken belül ki kellene halnia. De a zsákfaluban egyre-másra házat vásárlókat nem értesítette a kihalásveszélyről senki.

Se a legidősebbet, Irénke nénit, se a legkisebbet. A kéthónapos Koppánynak is bízvást lesz egy-két szava az elnéptelenedés ellen.

Vannak az országban olyan települések, nem is kevesen, melyek 2001 és 2011, a legutóbbi két népszámlás között a lakosságuknak több mint 30 százalékát elvesztették, és kétszázan sem lakják őket. Ilyen jellemzőkkel a Központi Statisztikai Hivatal szerint nehéz hosszú távra tervezni. Hatvan faluról, közte hét somogyiról van szó.

Libickozma már első ránézésre rácáfol a jövendölésre: szépen nyírt gyep szegélyezi az egyetlen utcát. Ahol dolgos kezek vannak, ott van tenni akarás is, és persze némi pénz a fűkaszába valóra. Végig haladva az utcán látunk ugyan eladó házakat, és félig összedőltet is, de meghatározóbb a gondozott porták összképe. Itt senki sem olvas KSH-jelentést. A statisztikusokat nem bántjuk persze, fontos szakma az övék, és bizony most sem megalapozatlanul tették közzé májusban a hatvan magyar település elnéptelenedéséről szóló tanulmányt.

Az említett falvakat nem a balszerencse néptelenítette el, és az emberek ezekben semmivel sem voltak kevésbé ragaszkodók sem a szülőföldjükhöz, mint bármely más település lakói. Az állampárti diktatúra azonban sokkal szívesebben fényképezkedett a sztálinvárosi öntödékben, mint a magyar falun. És volt hozzá eszközük, hogy a változásokat villámgyorsan állítsák elő. Akkor városiasításnak hívták, ma inkább tűnik falurombolásnak. Az erőltetett iparosítás jegyében egy 1971-es kormányhatározat mérte a legnagyobb csapást a falvakra: Libickozma 1970 és 1980 között a lakosságának több mint kétharmadát veszítette el: 483-ről 135-re zsugorodott a népessége, amely csaknem száz éve ezer fölött is járt - írja a sonline.hu.

Libickozma lakosságszáma hivatalosan 31, gyakorlatilag alig több mint húsz. De sokkal többen választották ideiglenes otthonuknak. A fővárosból, de külföldről is számosan költöztek már ide. A kihalásra ítélt zsákfaluból fejlődő üdülőfalu lett.

Ahol a madár se jár

És ez az egyik vonzereje. Emil Gauweiler huszonkét éve libickozmai. A német nyugdíjas egy magyar vadász barátja meghívására látogatott a faluba, és azonnal beleszeretett az idilli csendjébe. Szerinte a vadakat hagyni kell szaladgálni, ő a horgászatra esküszik. A 66 esztendős, picit magyarul is beszélő férfi ma egyedül él, felesége nyolc éve hunyt el. Otthon maradt családja látogatja időnként. Amikor ott jártunk, egy falubelijének segített, a terepjárójával éppen a tejet indultak leadni Pusztakovácsiba.Szántóné Máté Veronika négy tehenet tart, sokáig a férjével együtt látták el a jószágokat. Az asszony márciusban özvegyült meg, így rá maradt a munka. Veronika a Nyírségből származik, a szerelem hozta Somogyba. A családja is itt él a szomszédban, két unokája van, ők éppen nagymamájuk szülőföldjére utaztak a két hónapos Koppánnyal, a legkisebb libicivel, és a három éves Attilával. Van egy harmadik gyermek is a faluban, a polgármester lánya, tudjuk meg. Veronika veje kőműves, és azon kevés mester közé tartozik, aki egy ilyen kis településen is kap munkát. Sok a házfelújítás, még építkezés is akad.

Néhány házzal arrébb ismét német tulajdonú porta áll. Angie-Schyle-Schaar azt meséli, nyaralás közben, éjszaka vetette őket a sors egy lakókocsival a zsáktelepülésre. Ott aludtak, és reggel megtetszett nekik a hely. Házat vettek, itt ragadtak, mondja, igyekezve elnyomni Mona és Teddy, és a két kis öleb házőrző ösztönének hangárját. Van egy barátnője is, meséli, aki néhány házzal odébb éppen házfelújításban van. Holland és belga lakója is van Libickozmának, tudom meg, őslakost alig találni.

A 63 éves Csöndör Tibor több mint húsz éve a közeli Szőkepusztáról költözött ide. Ahogy mondja, ott már csak egyetlen ház maradt. Az imaház. Az idős, beteg ember téesznyugdíjas, orvoshoz Somogyfajszra, szakrendelésre a marcali kórházba jár. A polgármester felesége is segít neki időnként. A ház körüli munkákkal a betegsége miatt nem bír el. Mint mondja, a legidősebb falubeli Rigó Rudolfné, Irénke néni 78 esztendős.A budapestiek egymást hozzák Libickozmára, és sokan nem is tudnak szabadulni tőle.

Keszthelyi Gáborné nagymamaként láthatóan vakációzó gyermekekre vigyáz. A lányok árnyas fák alatt játszanak. Fia vásárolta több mint tíz éve a libickozmai hétvégi lakot, és nem bánta meg. Szeret vezetni, a távolság nem akadály, a pihenés pedig mindenért kárpótolja – meséli az asszony, akit a kis szőlő zöldmunkája közben akasztottunk meg éppen: metszőolló és levelek a kezében.