Az Encsi kistérségben, Ináncs mellett fekvő Hernádszentandrás hivatalos státusza szerint halmozottan hátrányos helyzetű település. Munka csak elvétve, vállalkozót lámpással is alig találni. Az agráriuma megroppant, miközben kiválóak az adottságai. Mindezt Üveges Gábor polgármester mesélte az üzletrész.hu munkatársának. Hernádszentandrás első embere közel kétéves tervezés után indította el itt 2010-ben a régióban előkép nélkül álló biogazdálkodást.

Csodafegyver

Négy év után elmondható, a projekt azért csodafegyver, mert ízig-vérig realista: teljes mértékben az abaúji sajátosságokra szabott, fenntartható, feltűnő, trendi – ám legalább ekkora ötlet, hogy a TÁMOP alapjain a Start közmunkaprogramot forgatja bele a struktúrába, így teremt munkahelyeket. „A közmunka a legtöbb településen úgy jelenik meg, hogy amennyit az államtól kapnak, azt ráköltik a programra, de ebből nincs bevételi hányad, nem válik piaci tényezővé” – fejti ki a polgármester. – „Számunkra viszont a közmunka adta azt a keretet, amelyből a kert számára fontos eszközöket be tudtam szerezni három év alatt.”

A faluban ezer éve művelik a földet, az ökológiai termesztés azonban annyira új, hogy a teljes település szemléletét átformálja – ezt a harmonikus összehajlást díjazta tavaly a francia nemzetközi innovációs megfigyelő intézet is: Hernádszentandrás kapta meg az Európai Territoria Innovációs Díját.

Eltűnt a horizont

„Jó érzés, hogy ennyi figyelmet kapunk mostanában, szinte nincs olyan hét, hogy ne jelenne meg rólunk cikk. A néhány általánost végzett munkásaink olyan rutinosan nyilatkoznak, hogy azt tanítani lehetne, de nem az volt a cél, hogy valamivel kitűnjünk a többi falu közül” – folytatja Üveges Gábor. – „Túl sok a téves stratégia a vidékfejlesztéssel kapcsolatban. A foglalkoztatás, a munkahelyteremtés minden választáskor zászlóra tűzött lózung, gyakorlatilag ideológiától függetlenül.

Érthető, hogy az embereknek ebből két évtized után már nagyon elegük lett. Ahol a jövőjüket kellett volna látniuk, ott egyszerűen kipukkadt a buborék. Az elméletorientált kereséssel az átlagember nincs kisegítve. Húsz év telt el valódi válaszok nélkül. A magyar falvak aprófalva-szerkezetűek, itt az elmúlt évszázadokban az emberek 90 százaléka a mezőgazdaságból élt meg. De a rendszerváltás ebbe éles cenzúrát húzott, felőrlődtek, szétestek a közösségek. A horizont tűnt el az emberek elől. Erre olyan rendszer a megoldás, amely nem egyszeri csodát csinál, hanem utat teremt.”

Fotó: www.polyakattila.hu/Polyak Attila

Így találta ki 2010-ben Hernádszentandrásnak Üveges Gábor a biogazdálkodást, és nevezte el a kertet BioSzentandrásnak. A vegyszermentes, ökológiailag ellenőrzött konyhakerti termelést egy eredetileg gazos, országút menti két és fél hektáron.

BioSzentandrás márka is

A magyar biokínálat egyik problémája, hogy nem egységes, zárványszerűen létezik néhány kezdeményezés. Ahogy az egészséges étkezés a sznobkultúra részévé vált, úgy csorbult a hitelessége is: a biotermény vidéken drága, elérhetetlen, és könnyen előfordulhat, hogy mégsem az, aminek árulják. „Két ponton bukhat meg a biogazdálkodás: a termelőt vagy csak a profit érdekli, és 400 százalékos árréssel ad el – ugyanez Ausztriában 30 százalék –, vagy elszigetelten működik, épp hogy néhány családot eltart.

Mi arra törekszünk, hogy normális keretbe foglaljuk, de menet közben be kell csatornáznunk a forrásokat, ezzel telt az elmúlt három év. Jövőre eljuthatunk oda, hogy önálló vállalkozásként csakis a piacról éljünk meg” – mondja Üveges Gábor. Úgy fogalmaz, mozaikokból építik fel a márkát. Apránként finanszírozták a fóliasátrakat, a fűtőrendszert, az öntözőrendszert. Darabról darabra szerezték meg a hámozó és tisztító berendezést, a pépesítő, passzírozó gépeket, üstöket, mindazt, amiből az üzemszerű működést lehet biztosítani, a földes árutól a címkéig. „Hamarosan átadunk egy feldolgozó kisüzemet, jövő tavasszal pedig már vehetünk egy napelemes aszalógépet."

Ne csak kevesek kiváltsága legyen

A polgármesternek nem titkolt célja, hogy jövőre kilépjenek Szentandrás keretei közül, 2015. decemberére térségi márkává szeretné tenni a gazdaságot. Nagy segítség ehhez, hogy hamarosan újabb három hektárral növeli a területet egy megyei vállalkozó: „Hat hektár ökológiai vonalon már nem kevés.”

Üveges Gábor szerint a térségben rengeteg a remek adottságú szűz terület, ha terjeszkednek, franchise rendszer alakulhat ki: „Így lehet mennyiségi potenciált tenni a minőségi mellé. Azt látjuk a számokból, ha egyszer csak megjelenne öt hasonló profilú vállalkozás a környéken, még mindig nem konkurálna senki senkivel, annyira alulreprezentált az ökotermékek kínálata: az Unióban 12 százalék, nálunk 3, ráadásul fúzió és klaszteresedés nélkül. Idén nyitottunk Kassa felé. A szlovák partnerünk azt mondja, ha tízszer ennyit termelnénk, azt is el tudná vinni.” (Forrás: Hernádszentandrás önkormányzata)

Semmi pénzért nem adnának túl rajta

Üveges Gábor úgy véli, valamelyest az önkormányzati működés kritikája is, hogy inkább a piac rezonál az ügyre, mint a többi település vezetése. „Már csak ezért is kutya kötelességünk vállalkozóként tekinteni a gazdaságra” – teszi hozzá –, „mi löktük meg a folyamatot, a partnereink pedig főleg a vállalkozói szektorból kerülnek ki.” Ebben is bővülés előtt állnak: Encs népszerű étterme, az Anyukám mondta kezdettől stratégiai partnerük. BioSzentandrás egyik következő célja, hogy beszállítója legyen a Stílusos Vidéki Éttermiség további 12 tagegységének, ehhez pedig minden feltétel adott.

 Végül felteszem a kérdést, mit gondol, miért nem csapott le senki korábban arra, amiben a falu ilyen erős. Üveges Gábor azt feleli, részben ők elég fanatikusak a kezdeményezéshez, részben mert ez a munka innovációnak számít, a bio-kertgazdálkodásnak semmiféle hagyománya nincs. Négy év alatt eljutottak odáig, hogy már a saját portájukon is így termelnek az alkalmazottaik, az egyikük még sátrat is felhúzott a kert végében. „Magyarországon félünk attól, amibe bele lehet bukni. Sokszor látom, hogy valaki nagy rössel belevág valami újba, de az út közepén elfogy a szufla, feladja. Azzal, hogy sok nagy és még több piszlicsáré, de attól még fontos problémát oldottunk meg, mi túlestünk ezeken az állomásokon.”

Üveges Gábor fontosnak tartja, hogy a problémáik nem etnikai különbségek mentén jelennek meg. „Itt az lesz csapattag, aki a hajnal kettőkor felszakadó fóliához azonnal kiszáll. Az marad, aki dolgozik. Alkotás és rombolás a hívószavak, nem roma és nem roma. Aki 4-5 éven át kitart, a jövőben már nem közfoglalkoztatotti bérért dolgozik majd. De ehhez az kell, hogy előbb tegye magát nélkülözhetetlenné, csak utána tartsa a markát. Hernádszentandrásnak ez az utolsó kitörési pont, ezt nem szabad elrontani, ebből nem lesz második.

Nincs is az a pénz, hogy bárkinek tovább adjuk, jelentkezhetne érte akármilyen komoly vállalkozó. Még évtizedeken át lesz mit fejleszteni, és közeli tervünk, hogy oktatóprogramot építünk rá. Akkor a gyerekeknek egészen kiskortól meg tudjuk mutatni a felelős, természetközeli mentalitás gyakorlati oldalát. Ennek a programnak fertőznie, lelkesítenie kell, mert ezt jó csinálni.