Rengeteg recept ismert arról, hogyan őrizzhetük meg a nyár kincseit-ízeit télire. Arról azonban, hogy a szépséget is tartósíthatjuk - alig esik szó. 
Ki ne sóhajtozott volna már egy-egy gyönyörű virágszál, vagy csokor láttán, hogy de jó lenne eltenni örökre. Kirándulásaink alkalmával is sok érdekes ágat, növényi termést, szebbnél szebb virágokat szedünk, aztán hazaérve 1-2 nap alatt elhervadnak, nem tudunk velük mit kezdeni és a szemetesben végzik.

Télen, virághiányos időszakban pedig drága pénzeken vásároljuk a virágboltok szárazvirág kínálatát. Pedig a túrázásaink kincseit minimális anyagi ráfordítással és munkával megmenthetjük, és lakásunk díszei lehetnek hosszú időn át. Most a legpompásabb a kert! Szedjük le a legszebb virágokat és szárítsuk meg, hogy a téli napokon is gyönyörködhessen bennük.

Tudnunk kell, hogy a kereskedelemben kapható virágokat és zöld leveleket fagyasztással vagy kemencében szárítják. Minél gyorsabb a szárítási folyamat, annál mélyebb és intenzívebb marad a növény színe. A házilag szárított növények sokszor nem olyan élénk színűek, mint a boltiak, de így is sokat megőriznek természetes szépségükből. Szárításkor a kék, a narancssárga és a rózsaszín árnyalatok nem nagyon változnak meg, a vörös és bíbor mélyebb árnyalatot, a sárga a zöld és a fehér vajszínű vagy bézses tónust kapnak. A nyár bővelkedik az olyan növényekben, amelyek szárazon is nagyon szépek. sőt vannak olyanok, amelyek szárazon még mutatósabbak is.
A virágok szárítására különböző módokat alkalmazhatunk.

Szárítás levegőn
Ez a legegyszerűbb és legolcsóbb módja a levágott virágok megőrzésének. A virágok legyenek nyílottak, de ne elnyílottak, valamint szárazak, de még nem hervadtak. A füvek és termések ne legyenek egészen érettek, mert szárítás közben lepotyoghatnak.

Lógatva szárítás a legkönnyebb - a legtöbb virágot így szárítjuk. A virágokat megtisztítjuk alsó leveleiktől, az aljukat körülbelül 1-2 cm átmérőjű kötegekbe fogjuk, és összekötjük őket egy gumigyűrűvel, hogy ne torzítsák el egymás szép formáját. Majd ezeket a csomókat fejjel lefelé felakasztjuk napsütéstől védett, száraz és jól szellőző helyen.

Azért van szükség a lógatásra, hogy a szárak ne görbüljenek el a virágfej súlyától. Ha csak a virágfejet szeretnénk megszárítani, helyezzük őket egyenként egy szitára. Ezzel a módszerrel könnyen szárítható növények például a cickafark, az aranyvessző, a fátyolvirág, a sóvirág és a zörgővirág vagy a szamárkenyér, a csarab, a szalmagyopár, a hanga, és a levendula. A rózsát szárításhoz akkor kell leszedni, amikor a bimbó nyílni kezd. Tartsuk a bimbót 20 másodpercre gőz fölé. Ha kinyílt virágot szeretnénk, fújjunk erősen a virág közepébe, mielőtt a fent leírtaknak megfelelően felakasztanánk.

Állítva szárítjuk a legtöbb fás szárú és örökzöld növényt (pl. a fenyőt és a tuját, de a hortenziát és a sóvirágot is) száríthatjuk ezzel a módszerrel. A munka fázisai megegyeznek a lógatott szárítással, annyi különbséggel, hogy nem akasztjuk fel a növényeket, hanem vázába vagy üvegbe helyezzük őket. Hogy a virágok ne essenek szét, érdemes hajlakkot fújni rájuk.

Fektetve szárítjuk a fűféléket (levendula, bambusz, búza). Ennél a módszernél a legfontosabb, hogy száraz helyiségben legyenek a szárítmányok. Fektessük őket asztalra és vigyázzunk, hogy a szálak szellősen helyezkedjenek el. Időnként érdemes őket átmozgatni, nehogy bepenészedjenek.

Leveleket legjobb, ha egy kartondobozban vagy kosárban több rétegben egymásra fektetjük. Tegyünk a rétegek közé papírtörlőt vagy itatóspapírt és újságpapírt is. Szellős, száraz helyre tegyük száradni.

Szárítás vízben
Egy vázába töltsünk kevés vizet és állítsuk bele a szárítandó virágokat. A száradás során a vizet gyakran kell cserélni. A szobahőmérséklet lényegtelen, inkább a száraz levegő a lényeges, mert ha túl magas a páratartalom, akkor a virágok rothadni vagy penészedni kezdenek. Ezzel a módszerrel száradhatnak az alábbi növények: pompon dália (apró, gömbformájú fejekkel), boglárka, aranyvessző kecskerágó), madárbirs berkenye papsapka, sóvirág, hortenzia és egyes szabadban termelt rózsák.

Szárítás homokban
Ehhez tisztára mosott homokot használunk, amit napon vagy sütőben porszárazra szárítunk. Egy dobozban elhelyezzük a szárítandó növényeket úgy, hogy eredeti alakjukat megtartsák. Ha kell, kis hungarocell darabkákkal alá is támaszthatjuk. Amikor megfelelően rögzítettük a növényt, körbeszórjuk homokkal úgy, hogy teljesen ellepje őket. Az így megrakott dobozt tegyük száraz, szellős helyre és ha a homok átnedvesedne, cseréljük ki. Ugyanígy száríthatunk homok helyett mosóporral is.

Homok-borax-timsós szárítás
Tegyünk ugyanannyi boraxot és timsót közepes nagyságú edénybe, majd keverjük össze homokkal 2:3 arányban. Fektessük az egész virágot ebbe az anyagba. A módszer gerberához, fréziához, liliomhoz, szarkalábhoz, nárciszhoz és pünkösdi rózsához ajánlott.

Szilikagél-granulátumban gyorsabb
A szárításhoz megfelelő nagyságú dobozra vagy tálra van szükségünk. Rétegezzünk az aljára száraz gélt, és helyezzük el rajta a növényeket. Rakjuk körül géllel, és gondosan töltsük ki a virágok legapróbb zugait is a vegyszerrel. Az edényt zárjuk le légmentesen a fóliával és száraz helyen tároljuk kb. másfél-két hétig. Ezzel az eljárással őrzik meg a virágok eredeti színüket és formájukat a legteljesebb mértékben. A módszerrel remekül szárítható a rózsa, pünkösdi rózsa és árvácska, de bármilyen más virág is.
A granulátum többször felhasználható. Újrafelhasználás előtt tegyük 120 fokos, lehetőleg légkeveréses sütőbe. Akkor száraz, ha visszanyerte világoskék színét (kb egy óra múlva).

Nem virág, de szólni kell még a dísztökökről is, melyek a szárazvirágok mellett szintén a téli, időszak díszei lakásunknak. Akkor szedjük le őket, amikor a száruk már elszáradt. Piacon, virágboltokban vásárolt terméseknél ügyeljünk arra, hogy friss szárút ne vásároljunk, mert nem fog kiszáradni. Otthon egyenként, a szárnál fogva jól szellőző helyen felakasztjuk őket. Alacsony hőmérsékleten vagy magas páratartalom mellett könnyen megpenészedik. Ezt megelőzhetjük, ha óvatosan lekaparjuk az epidermiszt vagy 3%-os hiperolos vízzel lemossuk. Minél gyorsabban szárad ki a termés, annál kevésbé változik meg a színe. A száradás után egy lyukon át kiszedhetjük a magokat és a tök belét egy kampós kemény dróttal, de nem fontos. A külső felület esetleges szennyeződéseit, barnás foltjait finomabb csiszolópapírral tüntethetjük el. Ezután bórax és víz 1:3 arányú keverékével lemosva tartósítsuk a színeket. Van, aki ezután vízben oldható viasszal is bedörzsöli.

Végezetül egy igen hasznos tanács. Sajnos a szárazvirágok is porosodnak. Ehhez tollportalanítót vagy hajszárítót is használhatunk, utóbbit hideg levegőre vagy alacsony fokozatra állítva.