Sokunknak a vidék szó hallatán a tanyasi csirke, liba és kacsa jut az eszünkbe. S valóban: a szép, sárgabőrű baromfinak aligha van a húsboltban párja.
A vidéki udvarok, ha ügyes volt a háziasszony, már hemzsegnek a tollas jószágoktól. Vidám kotlós csapatok terelgetik tollasodó kis porontyaikat. Gyönyörű látvány.

A kisebb gazdaságokban sokan ódzkodnak a csirkék-tyúkok mellett kacsák, libák tartásától. Ki a szagára panaszkodik, ki pedig a tisztítását tartja igen vesződségesnek. Pedig ki nem szeretné asztalán látni a pirosra sült kacsát vagy libát!

A hagyományos forró vizes forrázást, majd kopasztást majd mindenki látta már. Gyakorlott háziasszonyok nagyon gyorsan konyhakészre tisztítanak egy csirkét, tyúkot, de aki próbált már kacsát, vagy libát konyhakészre pucolni, jól tudja, ez a folyamat kissé macerás. Utóbbiakat ráadásul úgy, mint a vadszárnyasokat, szárazon kell kopasztani. A nagyja tollak és a pihék nagyon szépen kiszedhetők, de a tokokkal meggyűlik a bajunk. Mindenféle praktikát bevetünk, csak el tudjuk tüntetni azt a sok kis kiálló valamit.

Szedik kézzel-körömmel, szemöldökcsipesszel, vakargatják késsel. Mikor ezek után is borostás marad a kacsa-libabőr, akkor gondolnak egyet és megperzselik. Külsőre valóban nagyon szép, de a tokok vége bizony benn marad a bőrben és az alatta levő hájban, amiből pedig nagyon finom tepertő süthető.
Mondják, vannak, akik a vadszárnyasokhoz hasonlóan készítik el, vagyis szőröstől-bőröstől körbetapasztják agyaggal az ebédnek valót és parázs között megsütik. Amikor kész, az agyagot lefejtik róla, amivel a toll-pihe-tok is szépen lejön.
Valljuk be, ez a módszer a mai konyhák zömében kivitelezhetetlen. Akad azonban ennél egy sokkal egyszerűbb módszer is, amit bármelyik háziasszony játszva megcsinálhat. Epiláljuk a kacsákat-libákat! Pontosan úgy, mint azt a lábunkon lévő nemkívánatos szőrszálakkal tesszük.

A recept ilyen egyszerű.
Végy egy vödör fenyőgyantát, fémvödörben olvaszd fel annyira, hogy épp csak folyékony legyen, nem kell forróra. A libát/kacsát fogd meg a fejénél, mártsd a folyékony gyantába, majd emeld ki és várd meg, amíg megkeményedik. Innen már gyerekjáték a további művelet. Vesd le a gyantaburkot a jószágról, mint egy kabátot. Ha jól dolgoztál, a gyantába beleragad a toll, a pihe és egyetlen tok sem marad a bőrében. Ha szereted a fejét, azt is fürdesd meg a gyantafolyadékban. Nem árt az óvatosság, mert a gyanta azért megégetheti a kezünket.

Egyetlen probléma a gyanta beszerzése. Nem egyszerű dolog, de hosszas utánajárással hozzá lehet jutni egy-egy vödörnyihez. Örvendetes lenne a háziasszonyok számára, ha a gyantaforgalmazók a kiszereléseikkel elmozdulnának ebbe az irányba is. Lehetne akár vödröstől árulni. Tudni kell, hogy a gyantát ismét fel lehet olvasztani, a toll az alján marad.