A sóskafélék családjába tartozó rebarbara sokak számára ismeretlen zöldség. Zöldes rózsaszín szárából levest, szószokat és süteményeket készíthetünk.

A rebarbara gyógyhatását mintegy 4500 éve ismerik, de csak a XVIII. századtól használatos a konyhában. Terjedelmes bokorrá növő, évelő növény, levelei és piros levélnyelei a vidéki kert díszeként is megállják a helyüket. Igénytelen, szinte mindenütt megterem. 

A latin nevén Rheum rhabarbarum néven számon tartott növénynek mintegy ötven alfaja, változata van, s legtöbbjük ehető. Ennek ellenére – cukor hozzáadásával – csak mintegy 6-8 féle igazán jó ízű. 

A növény eredetileg Kína és Tibet környékéről terjedt el, így az ősmagyaroknak már ismerniük kellett, s valószínűleg használták is az orvoslásban. Európában az angolok, a hollandok terjesztették el. A hűvös észak-európai éghajlaton a növény jól fejlődött, hamar termesztésbe vették és élvezettel fogyasztották. 

Számtalan gyógyhatással bír.

Az emberi szervezetnek szükséges cseranyagokat, flavonoidokat és még számos jó hatású anyagot tartalmaz, aranyérre, egyes bélbántalmakra jól használható. Vérzéscsillapító, vizelethajtó, salaktalanító, étvágyjavító hatású, de igen mértékletesen szabad fogyasztani, mert egyénenként igen eltérő mennyiségben kedvező. 

Béta karotin tartalma a sárgarépáénál is magasabb, így kiváló rákmegelőző ételünk lehet. Az asztma és a láz ellenszere. Ipari célra is használják a növényt, festék és cserzőanyagot vonnak ki belőle, egyes vegyületeit likőrök ízesítésre alkalmazzák, hajfesték színezőnek dolgozzák fel.

Fogyasztásra felhasználható rózsaszín levélnyelei.

Ha piacon jársz, figyelj arra, hogy friss rebarbarát vásárolj! Ezt úgy ellenőrizheted, hogy a körmödet finoman a zöldség rózsaszín szárába vájod. Ha levet ereszt, biztos lehetsz benne, hogy friss rebarbarával van dolgod! 

Legjobb, ha frissen használod fel. A hűtő aljában mindössze 4-5 napig tárolhatod, mert hamar elveszti nedvességtartalmát! Ha nincs rá rövidebb időtartamon belül szükséged, tisztítsd meg, és tedd a mélyhűtőbe, így viszonylag hosszú ideig eláll. 

Megtisztítása hasonlít a spárgáéhoz. Vágjuk le mindkét végét, és a vékonyan fejtsük le a külső héját. Ha nagyon szálkás lenne, érdemes azt a részt kihagyni a feldolgozásból.

A rebarbara savanykás íze nagyon is markáns, ezért érdemes más gyümölccsel, például eperrel, almával vagy körtével társítani. Főzéskor sok levet ereszt, ezért csak keveset tegyünk alá, például kompót készítésekor. Ízesítésére kitűnő a vanília, a gyömbér és a fahéj. Elkészíthetjük húsok mellé is. Rebarbarából lehet köretet, szószt készíteni, és befőzik lekvárnak is. Eperrel kombinált nyerő ízhatás lekvárban, szószban, mártásban.

Receptek rebarbarára

Rebarbara leves

4-5 szál meghámozott rebarbarát feldarabolunk és enyhén cukrozott, szegfűszeges vízben rövid ideig puhára főzünk. A lébe garam masala fűszert csippentünk, teszünk még bele annyi cukrot, amennyit ízlésünk kíván, kevés aprított mentalevelet szórunk bele és kis pohár vermutot adunk hozzá. Kihűlve tálaljuk, lehet akár szép üvegpohárban is.

Rebarbara szósz

Maréknyi rebarbarát meghámozunk, feldarabolunk és egy csipetnyi ánizsköménnyel puhára főzünk. Vaníliás pudingporból a főzőlé, a rebarbara és porcukor hozzáadásával, kevéske tejjel szósz állagú mártást készítünk. Marhahúshoz, vadhúsokhoz tálaljuk. Igen jó ízű, ha áfonya vagy meggydarabkákat teszünk bele.

A rebarbarából készülő ételeket célszerű főzés közben kóstolgatni, nehogy savanyú legyen.

A rebarbara tehát akár a fülledt nyári estéinket is feldobhatja, a belőle készült frissítő, ínyenc fogásokkal. Kísérletezzünk kedvünkre, egészségünkre!

Hozzászólásban oszd meg velünk kedvenc rebarbararecepted!

Forrás: Pozitív Nap