A sterc finom, egyszerű, olcsó étel, régen a szegények eledele volt. Böjtös is, népi is, olcsó is, ráadásul nagyon finom.

A sterc pirított lisztpép. Dunántúli étel, mely osztrák hatásra terjedt el, ugyanis a sterc szó a sógoroktól származik. Alakváltozata az isterc, az étel elnevezései még a gánica, pirított gánica, ganca. Tréfásan pucokturás-nak, azaz „vakondtúrásnak” is nevezik. 

Két alapváltozatban készül 

Régebbi a  pép-sterc, s az 1950-es évekre már csak a legidősebbek ismerték, akik készítését már az elmaradottság jelének érezték, fiatalok és idegenek elől titkolták, hogy ilyet esznek.

Ehhez fazékban sós vizet forralnak, s egyszerre ráteszik a lisztet. Nem keverik, úgyhogy a liszt egy csomóba áll össze, a vízen lebeg. Közepébe fakanalat szúrnak, hogy itt is érje a víz. Főzés után levét leszűrik, a lisztcsomót szétnyomorgatják, és zsírral öntözve pirítják. Készen olyan, mint a száraz sterc.

A száraz sterchez lábosban lisztet pirítanak, majd kevés forró vízzel sűrű péppé feleresztik. Forró zsírral öntözve addig keverik tűzön, míg száraz, morzsalékos, pergő lesz. Gyakran olyan vízzel eresztik fel, amelyben kevés krumplit teljesen szétfőztek. Szinte az egész Dunántúlon és Kisalföldön gyakori hétköznapi ebédétel.

Óvatosan a liszttel

Tehát  a lisztet egyáltalán nem főzik vízben, csak  kevés forró vízzel feleresztve megnedvesítik, végül zsírral megöntözve tűzön ismét pergő morzsásra keverik. Olykor töpörtyűs zsírt használnak. 

Az étel változatai készülnek olyan vízzel felengedve, amelyben krumplit főztek szét, illetve főtt babbal és levével felengedve is dúsítják. 

Manapság búzalisztből készül, korábban alapanyagai közt előfordult árpa, hajdina, általános volt a rozs és a különösen sok zsírt kívánó kukorica, legtöbbször azonban a búzaliszt. A század derekán már csak ebből készítették. A pirított stercet fogyasztják magában, kanalazzák édes és aludttejjel, uborkasalátával.  Néha  előfordult mákkal, túróval való meghintése is.

A lisztes sterc receptje

Hozzávalók: 0.5 liter liszt, kevés só, 0.3 l víz, 3 kanál zsír/ olaj, tej, aludttej, cukor.

A hozzávalók adagolásával vigyázni kell! Ha túl sok vizet öntünk rá, kásás lesz, ha túl keveset, lisztes.

A lisztet rózsaszínűre pirítjuk, olajat  vagy zsírt (régen zsírt használtak hozzá (persze böjtben  nem) és vizet forralunk külön-külön edényben. Fél kiló liszthez két dekagramm sót teszünk. A forró vizet és  zsiradékot kanalanként keverjük hozzá a liszthez, amíg úgymond  „stercesre sül”,  azaz morzsás lesz, mint a császármorzsa. Aludttejjel és édes tejjel is fogyasztható, néhol uborkasalátát kanalaznak hozzá, s igen finom. Aki édesebb ízre vágyik, lekvárral is fogyaszthatja.