„Mama, vegyél nekem törökmézet!”
Évtizedekkel ezelőtt e legkeresettebb vásárfiának számított a törökméz. A finomság otthon is elkészíthető, nézzük, hogyan alkothatjuk meg a konyhában.
A hozzávalókat nem kell hosszasan sorolni. Mindössze 1 két deciliter űrtartalmú csésze kristálycukor, két evőkanál méz és másfél teáskanál szódabikarbóna szükséges az alaprecepthez.
Elkészítése sem bonyolult. Azzal kell kezdeni, hogy magunk mellé készítünk egy tányért vagy tálcát, amire majd kiöntjük a karamellt. Vékonyan olajozzuk be a felületét, mert nagyon csúnyán fogunk beszélni, ha ezt elfelejtjük, és ráköt a tányérra az egész.
A cukrot és a mézet összekeverjük egy kis lábosban. Kissé nehezen áll össze, ramatyul néz ki (kevés a méz hozzá), de szükséges lépés ez. Elég erőteljes tűzön melegíteni kezdjük. Amint kezd egy picit barnulni, a tüzet takarékra tesszük, és kevergetve addig főzzük, amíg szép halványbarna színe lesz. Ekkor lehúzzuk a tűzről, gyorsan beleszórjuk a másfél teáskanál szódabikarbónát. Amilyen gyorsan csak tudjuk, összekeverjük, nehogy maradjon valahol egy fehér porcsomó. Jól felhabzik az egész!
Egy mozdulattal az olajos felületre borítjuk, hagyjuk egy órán át száradni. Nem szabad piszkálni, mert összeesik a habos szerkezete. Egy óra elteltével lepattintjuk a tányérról/tálcáról, késsel vagy jégtörővel apró darabokra törjük. Lezárva legalább 6 hónapig eláll.
Eddig az alaprecept. Érdemes szilikonos sütőpapírt megolajozni és arra önteni. Kihűlés után szépen lehúzható róla a papír. Szabályos formára vágni reménytelen, fogadjuk el szépnek az összetörtet. Valamikor a vidéki vásári árusok is fűrésszel darabolták. Ha durvára tört dióval dúsítjuk, az kevésbé habosodik fel, és jóval alacsonyabb a nosztalgia faktora.
Nem véletlen a törökméz népszerűsége. Az egykori Generál is megénekelte: Mama, vegyél nekem törökmézet, hagy szopogassam, míg a műsort nézem. Íme:
{youtube width="400" height="266"}d3X9WZoCgPs{/youtube}