Miért áll neki az ember mustárt készíteni akkor, amikor jobbnál jobb mustárokat vehetünk az üzletekben? Az alábbiakból megkapjuk a választ a kérdésre.

Az ihletet egy Endre keresztnevű úr kedves rigmusa indította el. Rímjeire válaszolva kértem tőle egy másik örökbecsű költeményt a mustárról. Nem kellett sokáig várni, gyorsan megérkezett a mustárkészítéshez végső lökést adó versszak. Íme:

„Kell a ketchup és a mustár,/Tányérunk, ha zsíros hús tár./Midőn a szaft bélre lecsap,/
Jön a mustár, jön a ketchup,/S együtt semleges pH-juk/Miatt bélen nem lesz má' lyuk./Víg az élet, áll most a bál,/Aki magyar, mustárt zabál!”

S valóban! Miért töltöm én ezzel az időmet? Egyrészt, mert kaland: játék, kísérlet, örömforrás. Másrészt én válogathattam össze a mustár alapanyagait, tehát pontosan tudom, mi van benne. Harmadrészt ily módon egy teljesen egyedi ízvilágot komponálhattam, aminek a később ezzel készülő szószok, pácok készítésénél lesz nagy jelentősége. Én már kipróbáltam egy hagymamártásnál, és mindenkinek szívből ajánlom!

Hozzávalók:
250 g fehér mustármag, 250 g barna mustármag, 500 ml fehér muskotály (bor), 250 ml muskotályecet ( tokaji), 1 citrom leve, 1 teáskanál fűszersó, 2 evőkanál aprított tárkonylevél, 1 kávéskanál frissen őrölt fekete bors, ½ kávéskanál őrölt fahéj, ½ kávéskanál őrölt szegfűszeg, egy csipet frissen reszelt szerecsendió, 2 evőkanál méz (én erdei virágmézet használtam), 3 gerezd zúzott fokhagyma, 2 kis fej vöröshagyma apróra vágva, 1 teáskanál frissen reszelt torma

Elkészítése:
A mustármagot kávédarálóban durvára daráljuk, közben felforraljuk a fehérbort, amivel egy üveg vagy kerámiatálban leforrázzuk az őrölt mustármagokat. Hozzáadjuk az ecetet és a citromlét, és néhány óráig állni hagyjuk: minél tovább áll, annál csípősebb lesz a mustár. Én akkor kevertem hozzá a többi összetevőt, mikor szobahőmérsékleten teljesen kihűlt a massza. Kiforrázott, csatos üvegekbe tettem.

Lezárva, hűvös, sötét helyen tároljuk, jó. két hét múlva fogyasztható.

A szerző blogját itt találod!