Cukros, diós, fahéjas, kókuszos, lényeg, hogy kürtős legyen. Általában vásárokon vesszük a finomságot, pedig némi turpissággal otthon is elkészíthető!

Hungarikumnak hisszük, pedig igazából német eredetű – csak arrafelé már rég elfelejtették a receptjét. A XVIII. század hajnalán kezdett ismertté válni Erdélyben, pár évtizeddel egy német nyelvű szakácskönyv magyarra fordítása után. Magyar neve a székelyeknél alakult ki, de Erdélyben néhány helyen dorongos fánknak és botra tekertnek is hívták. Különösen népszerű volt mint lakodalmas vagy keresztelői csemege.

Lassan terjedt nyugat felé, Magyarországra a Partiumból került. A XIX. század végére már az egész országot meghódította, igaz, voltak eltérések az eredeti erdélyi recepthez képest: az Alföldön kukoricacsutkára tekerték fadorong helyett, a Dunántúlon pedig bő, forró zsírban sütötték ki. Eleinte csak magában ették, de miután olcsóbb lett a cukor, szokássá vált még forrón belehempergetni, és pörkölt dióval vagy fahéjjal ízesíteni. A kókuszos, kakaós és egyéb, modernebb változatok csak az utolsó évtizedekben terjedtek el a vásárok árusainál. De hogy többet ne kelljen a vásárra várni, elárulunk pár trükköt, hogy otthon is bármikor elkészíthessétek!

·  Bármit is választunk, mielőtt feltekerjük a tésztacsíkokat, mindig kenjük meg egy kis olvasztott vajjal, úgy könnyebben lecsúszik róla a friss kalács.

·  A forma egyik végén hagyjunk egy fél centis rést, ha itt fogjuk meg, könnyebben lecsúsztatjuk  a kalácskákat.

·  Tekeréskor ügyeljünk arra, hogy egy picit mindig fedjék egymást a rétegek – így nem fog szétnyílni sütés közben!

·  Ha feltekertük a kalácsot, kicsit hengergessük, minta sodrófával nyújtanánk valamit. Így a rétegek tökéletesen fedik majd egymást, és a tészta is egyenletes vastagságú lesz!

·  Mielőtt cukros dióba forgatjuk, kenjük meg tojással – szebb lesz a színe, és a cukor is jobban tapad!

Kürtőskalács-recept (6 főre)

Hozzávalók
75 dkg liszt (fele-fele arányban sima és tönkölyliszt), 2 tojás, 10 dkg olvasztott vaj, 1 dl tej, 30 g élesztő, 4 evőkanál cukor (ha lehet, nádcukor), 1 citrom lereszelt héja, 1 evőkanál vaníliaaroma, csipet só, cukor, darált dió.

Elkészítése
- Az élesztőt felfuttatjuk a tejben, majd a hozzávalókkal összegyúrjuk, addig kelesztjük, míg kétszeresére nő. (Ez jó fél óra a forró sütő felett.)
- Ezután kinyújtjuk kb. fél cm vastagra, és csíkokra szaggatjuk.
- A formákat lekenjük olajjal (ez azért fontos, hogy a végén lejöjjön a kalács róla), majd a csíkokat feltekerjük rá. Fontos, hogy picit mindig rátekerjünk az előző sávra, hogy ne legyen rés a kalácson.
- Cukros darált dióba forgatjuk, (aki szeretné, hogy szép piros legyen, az tojással kenje le a beleforgatás előtt) és egy tepsiben felállítva 200 fokon megsütjük – ez jó 20 perc.
- Picit várunk, hogy hűljenek, majd kihúzzuk a formákat a kalácsból. Ha egy pici szabad helyet hagyunk felül, szépen ki fognak jönni.
- A kalácsokat még melegen letakarjuk, hogy ne száradjanak ki.

Forrás: nosalty.hu