Kevés olyan sokoldalú ételünk van, mint a rizs. Étel és ital, előételtől a desszertig mindenféle fogás készítésére alkalmas. Joggal pályázhat a "fogyókúrások körete" címre.

A rizs a pázsitfüvek családjába tartozik, fontos gabonanövényünk. Eredendően sok nedvességet igénylő, szubtrópusi növény. Mára a tenyésztésnek köszönhetően számtalan éghajlathoz alkalmazkodott, összesen mintegy 8000 fajtája létezik. Még a viszonylag hideg és száraz Európában is megélnek az ún. száraz fajták. Az asztalunkra kerülő rizs egy sor malomipari lépésből álló feldolgozás végterméke. Először külső héjától, a pelyvától szabadítják meg, így keletkezik a barna rizs, amit a mag belső héja, a korpa fed. Ezután úgynevezett koptatással eltávolítják a szemekről a korpát és a csírát, így keletkezik a fényezetlen fehér rizs. Igaz, egyes fajták hántolva is színesek. A karolinai és egyes olasz rizsfajták sárgás árnyalatúak. Bár a hántolással eltávolított korpával együtt értékes tápanyagok távoznak, a hántolás mégsem fölösleges, mert a korpában viszonylag sok zsír is van, ami miatt különösen a rizs hazájában uralkodó éghajlat trópusi-szubtrópusi melegében az úgynevezett lipáz enzim munkája nyomán igen hamar megromlana. A megavasodott rizskorpa pedig nem egészséges. A hántolás tehát a rizs egyfajta kényszerű tartósítása, amit ha el tudunk kerülni, sok hasznos tápanyagot menthetünk meg.

Az erősen törmelékes rizst inkább darának vagy rizslisztnek dolgozzák fel. A töredék szemekből arányosan több keményítő kerül főzéskor a vízbe, emiatt a főtt rizs ragadósabb lesz, és több tápanyag vész kárba leszűréskor.
A fényezett rizs esetében a szemeket glükózzal és talkummal fényezik, gyakorlatilag fényesre csiszolják. Így a szemek kevésbé főnek szét, nem tapadnak össze. Az ázsiai nyelvekben a különböző feldolgozási stádiumokban teljesen más névvel illetik a rizst.

A rizs 76 százaléka keményítő

- amilóz és amilopektin - formájában jelenlévő szénhidrátot, 7-8 százalék fehérjét és 1,3 százalék zsírt tartalmaz, továbbá 0,6 százaléka ásványi anyagokból és nyomelemekből áll. Főként foszfort, vasat, magnéziumot tartalmaz. Kevés benne a nátrium, kalcium és kálium. Csekély nátrium-tartalmánál fogva magas vérnyomás, túlsúly, szívelégtelenség, ödémás láb, vizenyőképződés esetén különösen hasznos fogyasztása. A fehér főtt rizs 100 grammja összesen 100 kalóriát tartalmaz, - mivel szénhidrátjainak jelentős részét, az emberi szervezet nem képes feldolgozni, - s benne mindössze 0,5 gramm zsír található. Fele olyan sovány, mint azonos mennyiségű főtt tészta. Szénhidrátjai alacsony glikémiás indexűek, ezért fogyasztása a vércukor-háztartás szempontjából kedvező. Növényi rostjai serkentik a bélműködést. Mivel gluténmentes, lisztérzékenyek is fogyaszthatják, akárcsak a belőle készült rizsliszttel készült ételeket.

Sok, a bőr karbantartásához szükséges vitamin található benne

Különösen a barnarizs korpája gazdag B1- és B2-vitaminban. A B1-vitamin hiányában fellépő beri beri nevű avitaminózis felfedezése a rizshez kötődik. Teljesen hiányzik viszont belőle az A-, B12-, C- és D-vitamin.

A legtöbb fehérje és vitamin, különösen a B-vitaminok, az E- és K-vitamin a hántolatlan rizs korpájában van. A hántolatlan rizs valamennyi esszenciális aminosavunkat  tartalmazza. A fehér rizsben kevesebb a fehérje, de jól hasznosítható fehérjeforrás. Hántolva tápanyagtartalmánál fogva inkább köretnek alkalmas, hántolatlanul azonban teljes értékű táplálék lehet.

Hogyan fogyasszuk?

A rizsből reggelire, ebédre és vacsorára is készíthetünk ételeket, az előételektől a desszertig valamilyen formában mindig felkéredzkedik a terített asztalra.
Reggel a rizspelyhek, puffasztott termékek kedveltek. A rizs hazájában, Délkelet-Ázsiában kedvelik a rizsből készült leveseket, reggelire is fogyasztják. Tájföldi változatát, a kao tomot pedig lefekvés előtt isszák. Európában is kedvelt, néhol már-már nemzeti étellé váltak a rizses fogások. Gondoljunk csak a spanyol sárga zöldséges rizsre, a paellára.

Az ínyencek különböző rizses ételekhez különböző rizsfajtákat használnak. Az igazi olasz rizottó az Észak-Olaszországban termelt, közepes ovális szemű arborio (vagy avorio) rizsből készül, míg az indiai ételeket illatos basmati rizsből készítik, nevei hindi nyelven illatot jelent. Ugyancsak illatos és hosszúkás Thaiföld északi területeiről származó jázmin rizs. Főzéskor enyhe virágillatot áraszt, és kiválóan fel lehet használni ázsiai ételekhez. A főzés ideje alatt a szemek enyhén megpuhulnak, egymáshoz tapadnak, így pálcikával is kényelmesen lehet enni.

A gömbölyűbb és ragadósabb japán rizs a tejberizshez jó

Hasonló tulajdonságú fajták a legjobbak a sushi készítéséhez is. Elkészítése A déli vagy esti főétkezéseken általában köretként találkozunk vele. Köretnél személyenként 7 dkg - egy csésze - rizst számolhatunk, amit kétszeres mennyiségű, enyhén sós, olívaolajos vízben 15-20 percig főzünk, míg a főzővíz a rizst ellepi, majd kis lángon vagy erre alkalmas edényben a gázt, főzőlapot elzárva fedő alatt 10-20 percig hagyjuk állni és duzzadni. A barnarizs mintegy 10-20 perccel hosszabb főzési időt igényel.
Legyen fehér vagy barnarizs

nagyon jól kombinálható különböző más ételekkel, zöldségekkel. Ráadásul kevert köretként jobban felszívódnak a rizs és egyéb zöldségek hatóanyagai, és ízletesebb is. Keverhetünk hozzá utólag főtt borsót, babot, lencsét - ügyeljünk az eltérő főzési időkre! -, dinsztelt gombát, paprikát, vöröshagymát, pirított rizs mellé tehetünk kesudiót, kagylót, hámozott gyömbércsíkokat, süthetünk rá sajtot, díszíthetjük friss fűszernövények levelével, leönthetjük salátaöntettel, házi majonézzel, tejföllel. A rizses desszertek legismertebbike a tejberizs. Nem csak gyümölcsrizsként tehetjük ínyenccsemegévé, reszelt csokoládéval is fenséges. Nem szabad megfeledkezzünk a rizsből erjesztett alkoholokról, az Ázsiában többféle formában ismert rizspálinkáról vagy rizsborról. Híres a japán szaké. Az arrak Dél-Indiában, Sri Lankán, Javán rizsből készített borpárlat. A koreai rizsbort Makkori néven kóstolhatjuk meg. Európában is kedvelt a rizsből készült rizstej, amit tejallergiások tej helyett fogyasztanak előszeretettel.
A fehér rizst szárazon két-három évig lehet tárolni. Megfőzve a hűtőben négy napig marad friss. A barna rizs sokkal érzékenyebb, itt mindig figyeljük a csomagoláson feltüntetett eltarthatóságot. Bár tápanyagdúsabb, csaknem mindig tartósított termékről van szó.

Rizses recepteket itt és itt találtok

Forrás