Az aszalás ősi tartósítási eljárás, amit már a Kínai Birodalomban is használtak, de az ókori görögök, rómaiak is tartósítottak így élelmiszereket.   
Az aszalás során a kezelt gyümölcs összetöpped, elveszti víztartalmának és tömegének nagy részét. Nem kell hozzá cukor, tartósítószer, sem adalékanyag, különleges tárolóedény és mégis természetes, egészséges aszalványokat, szárítmányokat fogyaszthatunk egész télen.

Ahol a kertben megterem a különféle zöldség, gyümölcs és a napi fogyasztáson felül még marad is, érdemes kis mennyiséget is aszalni. Mivel ezzel az eljárással csak a nedvességet vonjuk ki az élelmiszerekből, a rost és ásványi anyag tartalom nagy része megmarad. Sokkal egészségesebb, mint a konzervek, befőttek, ahol a tápanyagoknak, vitaminoknak és ásványi anyagoknak akár a 65%-a is kárba vész.

Ahol kicsi a spájz, vagy nincs is, kifejezetten előnyös, hogy a kiszárított élelmiszer helyigénye fele vagy akár tizedrésze is lehet a friss élelmiszerének. Az így konzervált zöldség és gyümölcsféle kis helyen elfér, szükség szerint bármikor használhatunk belőle, kevésbé romlik, mint a befőtt.

Az aszalás technikáját tekintve többféle módszer közül választhatunk.
Alkalmazhatjuk őseink módszerét, akik vidéki portáikon leggyakrabban napon, illetve tűzön aszaltak. Ez a legolcsóbb megoldás. A répacukor megjelenéséig hazánkban is a gyümölcsök tartósításának legelterjedtebb módja ez volt. A titka abban rejlik, hogy megfelelő szellőzést kell biztosítani, és csak folyamatos melegben végezhetjük. A megfelelő állapot elérése akár napokig is eltarthat.

Napon akkor aszaljunk, ha széltől védett, pormentes hely áll rendelkezésünkre. Az anyagot tegyük tálcára vagy drótszitára, és takarjuk le ritka szövésű tüllel, mert meg kell védenünk a terményeket a bogaraktól, legyektől is. Jó megoldás lehet egy szétnyitható ruhaszárító, amit nem műszálas abrosszal vagy lepedővel leterítünk, és arra halmozzuk a szárítandó terményeket.

Aszalás közben többször forgassuk meg a szárítandó terményt.
Előfordulhat, hogy az időjárás miatt először napon, majd a sütőben végezzük a szikkasztást. Vannak, akik kifejezetten csak sütőben aszalnak. Régen erre a kihűlő kemencét vetették be. A sütőben nehézkes a folyamatos szellőzés biztosítása, ezért a sütő típusától függően nyitva kell hagynunk az ajtaját, és az aszalási idő nagyon hosszú lehet. Ha sütőben aszalunk, a szárítást legjobb alacsony hőmérsékleten végezni, nehogy az anyag odaégjen. Az ajtó nyitásával szabályozhatjuk a sütő hőmérsékletét. Sokszor sokkal drágább így aszalni, mint ha elektromos aszalót használunk.

Sokan mondják, hogy a legpraktikusabb az aránylag olcsón kapható elektromos aszalók használata, melyek forró levegő és szellőzés elegyével működnek. Az aszalás géppel sem megy néhány perc alatt, a nedvességtartalomtól és az aszalvány méretétől függően 6-24 óráig tart.
Vannak egytálcás és többtálcás aszalógépek, melyekkel esős időben is aszalhatunk, és egyszerre akár 5 kg zöldség és gyümölcs is elfér bennük. Ezekben akár szárított virágot és agyagedényeket is készíthetünk. Az aszalógépekhez adnak részletes használati utasítást. Fontos, hogy ezt olvassuk végig, és az ott leírtakat tartsuk be, mert kár lenne, ha munkánk kárba veszne.

Ha eldöntöttük, milyen módon szeretnénk aszalni, már csak azt kell kiválasztanunk, melyek azok a gyümölcsök, zöldségek, melyek alkalmasak erre? Általában szinte valamennyi gyümölcs aszalható: alma, körte, szilva, meggy, cseresznye, kajszibarack, szamóca, áfonya, ribiszke, bodzabogyó. A fügével sokan próbálkoznak, de sajnos nem lehet sikeresen aszalni a nálunk termett fügét!

Jó és szép aszalvány készülhet paradicsom, paprika, petrezselyem, sárgarépa, hagyma, tök, pasztinák gyökér, vörös- és póréhagyma, zellergumó, sóska és a spenót is, de a fűszernövényeket (petrezselyem, kapor, lestyán, majoranna, bazsalikom, citromfű) is megszáríthatjuk. Ne felejtsük el, hogy nagyon finom aszalvány készül a termesztett és a gyűjtött gombákból. Vannak, akik húsokat (marhahúst, sertéshúst, vagy halat) is szárítanak

Arra ügyeljünk, hogy csak olyan terményt aszaljunk, amelyeknek viszonylag nagy a szárazanyag- és cukortartalma, és aszalása nem jár minőségének romlásával. A kiválasztott termény legyen érett, ép, egészséges. Penészes gyümölcsből nem lehet fogyasztható aszalványt készíteni! A terményt meg kell tisztítani és meg kell mosni, le kell csöpögtetni.

Egyes terményeket (alma, körte, gyökérzöldségek) fel kell aprítani, karikára vágni, kockázni, ki ahogy szereti. Az almát, a körtét ajánlatos meghámozni, kimagozni, a ribiszkét lebogyózni, de a szilva szárát ne tessék eltávolítani, mert akkor aszalás közben elfolyik a legértékesebb, cukros leve, íztelenné, rágóssá válik.
A cseresznyét és a meggyet aszalás előtt célszerű leforrázni, hogy ne repedjen meg, a szilvát meg lehet fürdetni 1 %-os szódás vízben, amely feloldja a felszínén levő viaszréteget és meggyorsítja az aszalást. Zöldfűszerek zömét félárnyékban, árnyékban szárítsuk, mert különben elvesztik eredeti színüket.

Az aszalást akkor fejezzük be, amikor az anyag összenyomva már nem enged levet, és az egyes darabok rugalmasan szétválnak, illetve kettétörnek. Az aszalványokat hűvös, szellős, száraz helyen tárolhatjuk tüll, vagy ritka szövésű, tiszta vászonzacskóban vászon vagy papírzacskóban, akár tavaszig.

Érdemes megemlíteni, hogy a szárított zöldségeinkből kitűnő ételízesítőt készíthetünk a bolti vegeták helyett. Ehhez a megszáradt készítményeket ledaráljuk, kevés sóval összekeverjük, de e nélkül is jól eláll. Az összekevert zöldségmixet jól záródó csavaros üvegekbe rakjuk, és onnan használjuk.

Sokan kérdezik a házi-vegeta receptjét, hogy miből mennyit kell használni: nincs tökéletes recept, és nem kell tartani az arányokat. Mindenki annyit tegyen valamiből, amennyit szeretne, illetve amennyije éppen van otthon. Az arányok körülbelül így néznek ki: 30 dkg hagyma, 70 dkg sárgarépa, 20 dkg petrezselyemgyökér, 20 dkg karalábé, 1 fej zeller, néhány cikk fokhagyma, 35 dkg paradicsom, jó sok petrezselyemzöld, zellerzöld, lestyán. Karfiolt és káposztaféléket is tehetünk hozzá. Egyéb fűszereket - kaprot, kakukkfüvet, oregánót – ízlés szerint adhatunk az ételízesítőhöz. Sokan megszokták, hogy az ételízesítőktől szép sárga lesz a leves. Ha van otthon sáfrányunk, azzal színesíthetjük, de a nyáron megszárított körömvirágszirmokból is keverhetünk bele a megfelelő szín eléréséig.

Mint látjuk, az aszalás nem kimondottan gyors folyamat, de érdemes kipróbálni. Még nem késő!