Nem egészséges, hizlal, nem szép, mégis sokan szeretik. Lilahagymával, friss kenyérrel ropogtatva, pogácsában, szendvicskrémként vagy tésztába gyúrva.

A tepertő eteti magát. Képtelenség ellenállni az apró, sós daraboknak, ami nem is baj, hisz kis mértékben, a hidegebb téli napokon jól jöhet egy kis plusz energia. De lássuk csak, hogy mit tudunk e tradicionális magyar csemege előállításáról!.

Nálunk a legfontosabb zsiradék mindig is a szalonna volt. A főzéshez, étkezéshez használatos zsírt a sertés felkockázott szalonnájából vagy hájából olvasztják. Külön-külön kell sütni a szalonnát és a hájat, mivel az utóbbi hamarabb kiolvad. Minél kisebbre aprítjuk, annál több lesz a zsír, kevesebb a töpörtyű, és jelentősen csökken az olvasztás időtartama is. Az olvasztást 60-70 fokon kezdjük, majd 120-130 fokon folytatjuk. Vigyázni kell, hogy 130 fok fölé ne emelkedjen a hőmérséklet, mert akkor a zsír több ártalmas anyagot tartalmaz, és hamarabb avasodik.

Célszerű a bőr nélküli szalonnát 2 cm széles és 1 cm vastag darabkákra vágni. A hájat lehet nagyobb darabokra vágni. A bőrös-húsos hasaalja-szalonnából készül a pörc. A felvágott darabokat zománcozott vasedényben vagy más, ép zománcú edényben sütjük. (Rézüstben nem szabad!) Az edényt kétharmadig töltjük meg az olvasztandó szalonna- vagy hájdarabokkal, és kilónként fél deciliter vizet öntve alá, kis lángon sütjük. (Azért kell hozzá a víz, mert a szalonna a gőzben megpuhulva jobban kiengedi a zsírt.) A zsiradékot folyamatosan kevergetjük, kezdetben ritkán, később egyre sűrűbben, de mindig óvatosan, hogy ne törjön.

Addig sütjük, amíg a zsír teljesen átlátszó lesz. A tepertő szép aranybarna színűvé válik, és a zsír felszínén marad, széttörve pedig a belseje nem fehéres. Úgy állapíthatjuk meg, kisült-e a zsír, hogy a tepertőt az edény oldalához nyomjuk, és ha sistereg, akkor még van benne zsír, ha nem, készen van. A színe kevésbé mérvadó, mert a kövérebb szalonnának mindig világos töpörtyűje van, a sovány pedig hamar piros lesz.

Ekkor hűvös helyre tesszük, ülepedni hagyjuk, és amikor már csak langyos, akkor (az üledéket kivéve) beleöntjük egy tiszta, száraz, zománcozott zsírosbödönbe. A töpörtyűmorzsás zsírt ételkészítéshez használhatjuk. A zsírosbödön alakja azért felfelé szűkülő, hogy a tárolás során minél kisebb zsírfelület érintkezzen a levegővel.

Fa- vagy cserépedényben a zsír hamarabb avasodik! Amíg a zsír teljesen ki nem hűlt, nem szabad befedni, mert kellemetlen szagot kap.

A megmaradt töpörtyűhöz tejet öntünk, és ezzel pirítjuk, majd zománcozott vagy porcelánedénybe szedjük. Kihűlésig ne fedjük le! Még melegen enyhén sózzuk meg.

Étkezési tepertőnek a legalkalmasabb a háta és a kövér hasaalja-szalonna, illetve a tokaszalonna. Ennek a sütését akkor kell befejezni, amikor a töpörtyű száraz, pirosasbarna, felülete kemény, "kopog".

Sokáig eltarthatjuk a tepertőt oly módon, hogy a zsírolvasztás után azonnal üvegbe tesszük és leöntjük zsírral úgy, hogy teljesen befedje. Az üveg száját lekötjük, hogy a levegő ne érje.

Úgy is ehetjük, hogy megdaráljuk, zsírral elkeverjük, és üvegbe tesszük, a tetejére zsírt öntünk és lekötjük. Sötét, de szellős kamrában sokáig eláll, ráadásul ezt még tepertős pogácsához, tepertőkrémhez is felhasználhatjuk.

Forrás: mindmegette.hu