A népművészet, a néphagyomány által teremtett és újrateremthető érték nem a múlt rekonstrukciója, kötelező, könnyes szemmel megidézett nosztalgiája. 

Ez a 21. századi emberi közösségek igénye. Az értékek, melyeket gyakran elfelejtünk, utat törnek maguknak. Ilyen alkalmat teremtenek a falunapok, melyek eleinte azt a célt szolgálták, hogy a széthulló falusi közösségek legalább évente egy alkalommal aktívan vegyenek részt közös ünnepi, szórakozást jelentő programokon. A rendszerváltás óta ezek a falunapok egyre inkább túlnőnek a falu határain és idegenforgalmi eseménnyé válnak. Arra is törekszenek, hogy visszanyúlva saját egykori vagy újonnan teremtett -az évek során már hagyományossá vált – szokásokat elevenítsenek fel, illetve hozzanak létre. A helyi adottságoknak, lehetőségeknek megfelelően a szervezés, lebonyolítás fő mozgatói akár az iskola, óvoda, helyi néptánc vagy népdal együttesek, rátermett és közkedvelt egyének egyaránt lehetnek. Lehetnek a településnek olyan adottságai, pl. szabadtéri néprajzi múzeum, tájház, népművészeti gyűjtemény, muzeális értékű idegenforgalmi látványosság, melyek elősegítik a megfelelő hagyományok kiválasztását.

Ezek köré is szerveződhetnek programok. Lehetnek kézműves mesterek – kovács, takács, szijjártó, fazekas, bognár, stb. –, egyének, akik falujuk határán túl is ismertek: hímzőasszonyok, csipkeverők, szővőasszonyok, pingáló asszonyok. Vannak olyan vidékeink – mint például Kalocsa, Sárköz, Kapuvár –,. melyeknek híre eleve vonzóvá vált, míg másoknak maguknak kell ezt most kialakítaniuk! Nem véletlen, hogy elsősorban a gasztronómián keresztül próbálkoznak: a pálinka-, borfesztiválokon, a kolbásztöltő versenyeken igyekeznek egy-egy települést vonzóvá tenni.

Mindenesetre, ha valami megindul, akkor különösen érdemes végiggondolni, kikutatni, alaposan megfontolni, hogy a helyi hagyományokból merítve mivel lehet hozzájárulni az eseményekhez, mégpedig úgy, hogy a felújított elemek megfelelő szakértelemmel párosuljanak. Mindenütt van ma már internet, leegyszerűsödött a tájékozódás, de ez még nem elegendő.

A témaválasztás „technikája”
- Ki kell faggatni az idősebb generációt. Össze kell gyűjteni minden információt, ha pl. már kihalt szokást szeretnénk feleleveníteni. A gyűjtéshez ma már van hang- és képrögzítés, melynek révén az újratanulás is könnyebb.
-  Az adott hagyomány fellelhető szakirodalmát is meg kell ismerni.
-  A településhez legközelebb eső múzeumban ugyancsak utána lehet nézni megfelelő anyagoknak és szakembernek.
-  A budapesti Néprajzi Múzeum adattára és fotótára többnyire ugyancsak segítségül szolgálhat.

Közösségi élet és hagyományok
Újra házról házra járva lehet betlehemezni, kántálni, pünkösdölni. A hagyományoknak különösen nagy jelentőségük van a hazai nemzetiségek nemzetiségi identitástudatának a megőrzésében. Az egyház, a helyi vallási szokásokhoz kapcsolódó hagyományok is vonzóak lehetnek, így például az úrnapi körmenet, a kálváriára járás a nagyhéten, a passiójáték.

A kalendáriumi szokások többségének a legfőbb jelentése, hogy a közösség számára emelje az ünnep fényét, hozzájáruljon az ünnep hangulatához. Természetesen a szokások többségéhez mágikus tevékenységek kapcsolódtak, melyek az emberek egészségét, az állatok egészségét, szaporaságát, a termésbőséget igyekeztek szolgálni. Mikor ez a mágikus háttér eltűnik, mikor már nem hisznek abban, hogyha a Lucázók térde alól beviszik a szalmát, többet tojnak majd a tyúkok, szűnik a szokás jelentősége is, és válik egyre inkább adománykérő szokássá.

Aranyszabályok
Kizárólag helyi hagyományokat elevenítsenek fel, lehetőség szerint nem színpadi formában, hanem az eredeti feltételekkel: figyelembe véve, hogy milyen nemű és milyen korosztályhoz tartozók gyakorolták a szokást, mi az aktualitása. „Ahány ház, annyi szokás” tartja a szólás ezért a saját házunk tájáról igyekezzünk beseperni mindazt, ami érték és értékálló.

A globalizáció hat a mindennapi életre és az ünnepekre (Hallowen, karácsonyi Mikulás, Valentin nap), de megnőtt a társadalmi és civil szervezetek szerepe a lokális hagyományok alakításában és megőrzésében. Kétségtelen, hogy megváltoztak a fiatalok társas kapcsolatai, szórakozási alkalmai városon és falun egyaránt.

A falvak közösségformáló ereje viszont létrehozhat új hagyományokat. A falusi turizmus is új lehetőségeket, új impulzust is adhat a hagyományok felújítására, a hagyományőrzésre.

Jó példa a jász viselet felújítása, mely mára már az ünnepi viselet részévé lett. Ehhez természetesen lelkes szakember és Jászsági Népi Együttes kezdeményezése kellett, majd újabb és újabb impulzusok, így a jász Lovas Bandérium megalakulása, a redemtio 250 éves évfordulója 1995-ben, a jászok világtalálkozói.

Az újjáélesztett hagyomány már járja a maga útját…