Meglepő naptári tényt kell közölnöm: rövidesen Karácsony várható, a Richter-skála szerint alacsony fokozatban ugyan, ámde tagadhatatlanul Karácsony.

Ilyenkor a magyar ember elsősorban beizzítja az emésztőszerveit, mint olyan, mert komoly mérkőzés várható, a rendes évi bajnokság legkeményebb meccse, másodsorban ajándékot vesz. Van, akinek azért, mert muszáj, van, akinek azért, mert illik, de leginkább annak veszi, akit szeret. Például a gyerekének.

Ha pedig a gyerek még hajlandó is olvasni: nyilván meséskönyvet kap. Illetve, azt is, de azt mindenképpen. Persze, hatalmas a választék, sok függ attól, minek neveljük a csemetét, a legtöbb nekik szánt kötet kiválóan alkalmas ifjú posztmodern sorozatgyilkosok képzésére, esetleg tökéletesen eltájolja a kiskorú ismereteit a természet és az élővilág ügyeiben, ez akkor lehet hasznos, ha azt tervezzük, később politikusnak adjuk, ugyanis ebben a szakmában kifejezetten ártalmas a valóság ismerete vagy a vele fenntartott bármiféle kapcsolat. Azonban, ha úgy gondoljuk, a gyerek később inkább a magánszektorban fog boldogulni, mint ember, nem is ajánlhatunk jobb meséskönyvet Fisch Gábor László Nagyapó meséi sorozatánál, melynek épp a minap jelent meg a második kötete.

Miért alkalmasabbak ezek a mesék a szokott bárgyúságoknál a gyerekek nevelésére és szórakoztatására? Mert meg sem próbálnak korszerűek vagy aktuálisak lenni. Sőt: semmik sem „akarnak” lenni. Ezek egyszerűen mesék. Mesék, és kész, egy kertből, ahol békében él egymás mellett a tulajdonos Nagyapó és az egerek, a tücskök, a cinkék, a rigók, a cincérek – megehetnék ugyan egymást, de nem teszik. Igen, megeshet, hogy egy egércsaládnak menekülnie kell a szomszédságból a macska elől, de nem közösítik ki őket, nem alázzák meg őket és nem is irigykednek rájuk, mert a szerszámoskamrában tölthették a telet – hanem segítenek házat építeni nekik. A dolognak az lehet a titka, hogy Nagyapó szót ért az állatokkal és azok is egymással – mint a mesében, kérem, mint a mesében. A való világban elképzelhetetlen volna, hogy egyáltalán megpróbálkozzunk egymás megértésével, illetve, ha meg is értjük valakinek a motivációját, rémülten hőkölünk vissza a rosszindulat, a kicsinyesség és a rövidlátás kavargó örvényétől.

Na, de mi felnőttek vagyunk, ez a könyv meg gyerekeknek készült.
Nagyapó szót ért mindenkivel.
Nagyapó kerestetik.
Nem modern mesék ezek, nem is régimódiak.
„Csak” mesék, „csak” gyerekeknek.
Attól jók.

Forrás: gepnarancs.hu