Természetvédelmi program indítottak hazánkban Európa egyik legveszélyeztetettebb és legritkább emlősfaja, a délvidéki földikutya megmentése érdekében.
A világon mintegy hetven földikutya-faj él, e rágcsálók a Kárpát-medencében is őshonosak. Kétszáz évvel ezelőtt előfordultak földikutyák Sopronban, a Balaton-környékén, és a Magyar Természettudományi Múzeumban őriznek egy preparált példányt, melyet 1850-ben a Pesten fogtak. Mára természetes élőhelyük a korábbi 2 százalékára csökkent.
Az 1970-es évekig a szakemberek nem tudtak róla, hogy az Alföld déli részén, a Szabadkától északra elterülő térségben, Ásotthalom és Kelebia határában is élnek földikutyák. A 2005 óta folyó kutatások azonban bebizonyították, a földikutyák öt genetikailag is elkülöníthető – egymással szaporodni képtelen - faja fordul elő a Kárpát-medencében, ezek legritkábbika a délvidéki földikutya.

Az, hogy még a vidéki emberek is viszonylag keveset tudnak a földikutyákról, elsősorban az állat életmódjának köszönhető, az egyedek lényegében egész életüket a föld alatt töltik akár százméteres hosszúságú járatrendszereikben.

A Kárpát-medencében honos földikutyák gyökerekkel táplálkoznak, ezeket tavasszal és ősszel gyűjtik össze, és halmozzák fel üregeikben. A zord téli időszak és a nyári hőség alatt meghúzzák magukat a mélyebben található üregekben és a tartalékot fogyasztják.

A délvidéki földikutyák két egymástól elkülönült populációja ismert, a nagyobbik mintegy kétszáz egyedet számláló Csongrád és Bács-Kiskun megye határán él, a másik Újvidék közelében, a Tarcal-hegység (Fruska Gora) keleti lábainál, itt azonban száznál is kevesebb példány található.

A most induló – a Zöld Forrás pályázat által támogatott – program célja, a délvidéki földikutyák (Nannospalax (leucodon) montanosyrmiensis) vizsgálata, megismertetése a szélesebb közvéleménnyel, illetve a jelenlegi csupán 16 hektáros élőhelyük megőrzése, lehetőség szerint bővítése - írta az MTI.

MTI-fotó: Kelemen Zoltán Gergely