Vajon mit keres egy magyar szakács Kínában? És miért akarnak megtanulni „európaiul” a kínai séfek? Borda Attila mesterszakács ezekre is választ ad.  

Borda Attila a Sanghajtól 160 kilométerre lévő Nantong hétköznapjaiba csöppent bele, ahol egy szálloda nyílik hamarosan. Ennek az előkészítésébe illeszkedik a hotel kínai szakácsainak képzése, aminek keretében a nagykanizsai származású, ám jelenleg Keszthelyen élő és a sárvári Spirit Hotel séfjeként dolgozó Borda Attila európai recepteket tanított be az ottani kollégáknak.

- Az egész onnan indult, hogy munkaadómnak, a sárvári Spirit Hotelnek vannak kínai kapcsolatai, így kerültem képbe - bocsátotta előre a mesterszakács, aki 9-10 fővel foglalkozott kint. - Európai ételek megismerése, s 3-4 elkészítésének megtanítása volt a cél, mert a kínai üzletembereknek, menedzsereknek van erre igénye, hiszen számukra már egyáltalán nem idegen a mi konyhakultúránk.

A nantongi átlagember viszont nem ismeri például a krémleveseket, az órákon át főzött, jóféle húslevest, mert sokkal gyorsabban készítik el az ételeket, mint az európaiak - erre szolgál a wok-technológia.

- Számomra az is furcsa volt, hogy a levest úgy főzik meg (Sanghajban például félkilós, úgynevezett bébicsirkéket tesznek bele, ez a híres kínai leves), hogy kihagyják belőle a zöldségeket, a sárgarépát, petrezselymet - mesélte Borda Attila. - Kicsit „vizesebb” is a levesük a miénknél, de érdekes módon mégis jóízű. A krém- és húslevesen kívül egyébként még különböző pörköltalapú ételek és marhasültek készítését tanítottam meg a csapatnak.

A magyar szakács süteményekkel is meglepte a kínai kollégákat. Tiramisut, somlói galuskát készítettek, fánkot sütöttek. Mint azt Attila elmondta: elsőként megmutatta nekik a munkafolyamatokat, majd közös főzés következett, harmadszorra pedig szinte ugyanúgy készítették el bármelyik ételt, mint maga az oktató. A szakember szerint itt is le lehetett mérni, hogy a kínaiak mennyire gyorsan képesek másolni, utánozni bárkit és bármit.

- Az ott töltött idő alatt én is számos érdekességgel megismerkedhettem, s el kell mondjam, hogy az ottani és a magyarországi-európai kínai konyha meglehetősen távol áll egymástól. Az itteni kínai éttermekben kapható ételeket ugyanis már teljes mértékben a mi ízlésünkhöz igazították - jelentette ki. - Kínában ellenben csak minimális mennyiségű sót használnak és mindennek megvan az a jellegzetes, „kínai” íze, szójával megbolondított mély ízvilága. Különleges, nálunk ismeretlen zöldségeket használnak fel, például az orkát, ami egy babféle, vagy egy már-már gyomnövényként számon tartott hagymafélét, ami hasonló a mi snidlingünkhöz. A piacokon sok az utcai árus, de azoktól ép eszű ember nem vásárol, mert hát, hogy is mondjam csak... A higiénia hagy kívánnivalót maga után. Sokuk mellett például szeméthegy tornyosul, mert ami kiesik a kezükből, azt ott hagyják.

- Az ottani Metroban kicsiny, átlátszó műanyag dobozokban, akár az orchideát, élő teknősbékákat is lehet kapni, darabja körülbelül 6000 forintba kerül. De láttam tili-toli kocsikon fél disznókat, össze-vissza szórva. Az sem volt egy bizalomgerjesztő látvány, le is fotóztam. A teknősbékát viszont megkóstoltam, az nem számított teljesen újdonságnak, mert korábban már ettem és főztem is. Édeskés íze van, de gyönyörű levest lehet belőle csinálni. Aztán kóstoltam még főtt és laposra összepréselt disznófejet, ami hasonló a mi disznósajtunkhoz. Majmot, kutyát, macskát arrafelé nem ettek, az inkább Belső-Kínában dívik.

Hogy mi volt Borda Attila számára a legnehezebb feladat Kínában? Azt válaszolta: embernek maradni a rengeteg fényűzés, égbetörő felhőkarcoló közepette, a csillogó világtól könnyű elcsábulni. De ha a hosszabb-rövidebb időt itt töltő turista a kulisszák mögé is bepillant és ellátogat a metropoliszok eldugottabb helyeire, a nyomornak itthon elképzelhetetlen változataival találkozhat.

Forrás: zaol.hu