Az egykori békés, értékkel és munkával teli szentgáli tanyavilág kialakulását és pusztulását bemutató könyvet mutattak be a közönségnek Veszprémben. 

"Tamás Mártának köszönhetően a tanyán élők változatos, pompás színekben bővelkedő, szép szokásvilága, az emberélet fordulóinak gazdagsága és a jeles napok tarkasága tárul fel" - írja S. Lackovits Emőke néprajzkutató Sófalviné Tamás Márta tavaly megjelent könyvének ajánlójában. A szentgáli tanyavilág kialakulása és pusztulása című könyvről a szerzővel a néprajzkutató beszélgetett a Laczkó Dezső Múzeumban.

A Veszprémi Múzeumegylet Néprajzi Szakcsoportja által életre hívott rendezvényen a néprajzkutató a kötet bemutatását megelőzően a tanyavilág pusztulásának történelmi hátterét vázolta fel. Emlékeztetett, az egykori paradicsomi világ, az évek alatt kialakuló virágzó kultúra és az ott élő közösség hanyatlását majd pusztulását a kommunista hatalomátvétel és az azt követő nehéz időszak okozta. A kuláklisták felállítása, a fokozatosan növekvő terhek – mint az igakölcsönzési kötelezettség –, az adók és a beszolgáltatások tönkretették őket, majd a rájuk kényszerített ingatlancsere miatt földjeiket és házaikat is el kellett hagyniuk.

A kötet szerzője, Tamás Márta maga is tanyasi gyerek, édesanyja családja révén juhász, míg édesapja révén kisnemesi származású ősökkel rendelkezik. Húsz fejezetből álló, gazdag képi világgal ellátott könyvében 124 tanyát és öt malom történetét dolgozta fel a kialakulásuktól a pusztulásukig. Munkája során még élő idős emberekkel beszélgetett, akik – mint mondta –, múltba révedező tekintettel, boldogan idézték fel a boldog békeidőket. Majd könnyeikkel küszködve elevenítették fel egykori szeretett élőhelyük kényszerű elhagyatásának időszakát.

- A tanyás-gazdák szilárd erkölcsökön nyugvó, keményen dolgozó, békés emberek voltak. A gyakran négy-öt gyermekkel megáldott családok az egymástól 2-3 kilométerre fekvő tanyáikon éltek. A mezőgazdaságban előforduló mindenfajta munkafolyamathoz értettek a vetéstől az aratásig. Teljesen önellátóak voltak. Ennek (is) köszönhetően a tanyasi ember akkor sem esett kétségbe, ha télen a nagy havazás hetekig elzárta a külvilágtól. E mellett értettek az élelmiszerek tartósításhoz – mesélte a szerző beszélgetőpartnerének és a szép számban megjelent közönségnek. Hozzátette: a tanya szó hallatán a legtöbb emberben egy siralmas, lepusztult állapotokat tükröző kép jelenik meg, holott a szentgáli tanyákra nem ez volt a jellemző. A házak komfortosak voltak, angol WC-vel ellátottak. A szobák tiszták és takarosak voltak, a kertek pedig barátságosak, rendezettek, mindig tele virággal.

- Az egykori tanyasi emberek minden tettükkel a jövőnek építettek. Csak annyi fát vágtak ki az erdőből, amennyire szükségük volt, a természet kizsigerelése távol állt tőlük. A gyerekek belenőttek a munkába, már öt-hat éves koruktól kezdve kijártak szüleikkel, nagyszüleikkel a földekre. Ellesték a mesterségbeli fogásokat, megtanulták a munka közben énekelt népdalokat, megismerték az élet rendjét. Így hagyományozódtak a szokások és értékek a következő nemzedékre.

Ahogy a néprajzkutató az előadás végén mondta, Tamás Márta nagy érdeme, hogy könyvével ennek a gyönyörű, mára letűnt világnak állít méltó emléket. A néprajzi monográfiának is tekinthető könyv húsz fejezetben tárja fel az egykori szentgáli tanyavilág életét, kultúráját, az ott élt emberek mindennapjait. A kötet a számos adat mellett gazdag képi anyaggal rendelkezik. A régi felvételek - mint az 1930-as évek birkanyírása, a cséplés, a hagyományos disznópörzsölés, vagy a kazalrakás  híven idézik fel a múltat.

Forrás: veol.hu