A kullanccsal sokaknak közelről is volt alkalmuk megismerkedni.  De mit kell okvetlenül tudni erről a taszító és betegségeket terjesztő vérszívóról?  

Amit a köznyelv kullancs névvel illet, az pontosabban a közönséges kullancs (Ixodes ricinus) és csak egy faj a sok közül. A Kárpát-medencében ez a legelterjedtebb. Ektoparazita állatról van szó, vagyis a gazdatest testfelszínén élősködik. A kullancs nem gazdaspecifikus, és bár elsősorban az emlősöket veszi célba (ezért kutyára, macskára is veszélyes lehet), néha hüllők vagy madarak vérét is szívja. Kullancstámadáskor a rovar szájszervével rést vág a bőrön, rögzíti a helyzetét, és nekilát a vérszívásnak, ami nemétől és korától függően napokig is eltarthat – ha hagyják neki. Mire végez, saját tömegének a sokszorosát is felveheti a gazdatest véréből, utána pedig távozik, és rejtekhelyet keres. Maga a kullancscsípés nem lenne több apró kellemetlenségnél (a csípés igazából fájdalommentes, épp ezért nehéz észrevenni), ha a kullancs nem terjesztene többféle betegséget. Így például fennállhat a veszélye a Lyme-kórnak, de vírusos agyvelőgyulladást (kullancsencephalitist) és agyhártyagyulladást is terjeszthetnek.

A kullanccsal kapcsolatban sok a tévhit, és ahány háztartás, annyi biztos módszert ismernek az emberek a védekezésre és a vérszívók eltávolítására. Először is a kullancs nem a fákról „esve” éri el áldozatát, hanem mivel a fűben, levelek fonákján él, alulról támad, és addig mászik a testen, míg kényelmes helyet nem talál, így akár a fejtetőig is eljuthat. Ezért megelőzésképpen javasolt a zárt lábbeli, a hosszú nadrág, és magas zokni viselete túrázáskor, természetjáráskor, főleg ha utunk sűrű aljnövényzeten, árnyékos erdőn, bokros területeken halad. Tudni kell, hogy kullancssal nem csak vidéken, erdőn-mezőn, hanem a városban, parkokban, de akár a kertben is találkozhatunk. Az öltözködési praktikákon kívül különböző kullancsriasztó készítményekkel is megelőzhetjük a bajt, ez leginkább kisebb gyermekek esetében fontos.

Az egyre melegebb időben, nyári hétvégéken sokan választják a természetjárást, kirándulást időtöltésként, ami tényleg kiváló szórakozás, ugyanakkor veszélyeket is rejthet. Ha már késő, és kullancsot szedtünk össze, ne essünk pánikba, nem kell azonnal orvoshoz fordulni, magunk is kiszedhetjük. Rengeteg „tuti” módszer forog közszájon, a benyálazott gyufától kezdve a libazsíros kenésen át, a meghatározott irányba való tekergetésig. A valóság azonban az, hogy a legbiztosabb, ha a rovart a bőrhöz a lehető legközelebb egy csipesszel megragadva határozottan kihúzzuk. A folyadékkal, zsiradékkal, krémekkel történő kezelés során az állat a béltartalmát a gazdatestbe ürítheti, ami fokozza fertőzésveszélyt. Ugyanez igaz a különböző erőszakos mechanikai metódusokra is. A fej beszakadása sem tragédia, a test a szálkához hasonlóan pár nap alatt kilöki magából az idegen testet.

A kullancs a vérszívást nem kezdi el azonnal, később azonban „kitermelés” közben a folyadék egy részét visszajuttatja, így adhatja át a betegségeket, ezért a fertőzés elkerülésére a mihamarabbi eltávolítás a legjobb módszer. Ha az élősködőt a csípést követő 24 órán belül kiszedjük, minimalizálhatjuk a veszélyt, ezért kirándulások után nagyon fontos a teljes testfelület alapos átnézése, különös tekintettel a hajlatokra, a vékony bőrfelületű részekre, hajas fejbőrre, fültájékra, valamint az aznapi ruhákat is érdemes megvizsgálni, kirázni.  

Ha kullancsunk van, és sikeresen eltávolítottuk, elpusztítottuk, elővigyázatosságból tegyük el egy jól zárható edénybe, mivel amennyiben fertőzés lép fel, a parazita vizsgálata segíthet az orvoslásban. A kullancs természetesen nem feltétlen fertőzött, és a gyors eltávolítás a bacilusgazda példányokat is semlegesíti, de jó tudni, hogy különböző vizsgálatok szerint a kullancsok körülbelül tíz százaléka fertőzött, így az elővigyázatosság nagyon is indokolt.

Az alábbi tízpontos kullancskiszedési útmutatót hasznos lehet tanulmányozni:

1. A kullancs kiszedéshez használt eszköz (csipesz) lefertőtlenítése.
2. A kullancs izolálása nagy óvatossággal; nem szabad piszkálni, nyomogatni!
3. Kullancs kiszedése során tilos bármiféle kenőcsöt, krémet, olajat, folyadékot a kullancsra illetve köré kenni, mert visszaöklendezheti az esetlegesen fertőzött béltartalmát!
4. Kullancs kiszedése során tilos forró eszközzel, cigarettával piszkálni a kullancsot, mert balesetveszélyes és visszaöklendezheti az esetlegesen fertőzött béltartalmát!
5. Ragadjuk meg a csipesszel a kullancsot feji részénél, a lehető legközelebb férkőzve a bőr felületéhez.
6. Húzzuk a megragadott állatot finoman és egyenletes erőkifejtéssel, de határozott mozdulattal hátra.
7. Kullancs kiszedése során tilos a kullancsot csavarni, a testi résznél megfogni, szétroncsolni, durván rángatni, mert visszaöklendezheti az esetlegesen fertőzött béltartalmát vagy az állat sérülésével a külvilágra és a sebbe kerülhetnek a veszélyes kórokozók!
8. A kullancs kiszedése után az eltávolított kullancsot tegyük egy jól zárható tégelybe vagy fiolába, ha később kórokozókra kell vizsgáltatni. Ha elpusztítjuk, égessük el!
9. A kullancs kiszedése után a sebet és körülötte lévő bőrterületet fertőtlenítésük le és sebtapasszal vagy steril gézzel védjük!
10. A kullancs kiszedéshez használt eszköz (csipesz) és az eltávolítást végző személy kezének lefertőtlenítése szükséges a művelet után.

Forrás: www.kullancsvedelem.hu

A szerző blogja itt!