Az enyészettől mentett meg és újított fel egy régi parasztházat az önkormányzat Bágyogszováton. Tájházzá alakították át, ahol a múlt emlékeit őrzik.  

Az államalapítás ünnepén adták át Bágyogszováton a pályázati támogatással, illetve a helyiek összefogásával kialakított tájházat - írta a Kisalföld. Az önkormányzat 2011-ben vásárolta meg a bágyogi templom mellett álló parasztházat, a Takács család egykori otthonát. Szakértő segítségével idézték meg a két világháború közti parasztság életterét.

– Bágyogszovát gazdag népi kultúrával rendelkezik, ami elődeink nyomán jött létre és fennmaradásának biztosítása a mi feladatunk és kötelességünk. A tájház kialakításával a község több évtizedes igényének tettünk eleget. Szeretnénk később élettel is megtölteni és közösségi programokat szervezni – mondta Horváth László polgármester az avatóünnepségen.

A házat Takács György és felesége, Füleki Mária építtette 1924-ben. Két szobája, középen konyhája volt, az udvaron a melléképületek, ólak, istállók sorakoztak. A gazda jómódú parasztember volt, 24 holdon gazdálkodott. Halála után két fia otthon maradt, ezért két lakást hoztak létre a falak között. Később az épület többször cserélt gazdát, majd sokáig volt lakatlan és romlásnak indult. A falu vezetése úgy döntött, a korábban lelkes helyiek által összegyűjtött helytörténeti anyagnak ez a ház lesz a legmegfelelőbb. Megvásárolták, a felújításához pedig pályázaton nyertek 8 millió forintot.

Míg a rekonstrukció tartott, folyamatosan érkeztek felajánlások a berendezéséhez. Így valamennyi helyiségét korhűen, a két világháború közti időszaknak, lakáskultúrának megfelelően rendezték be. Szakmai segítséget ehhez Szalontay Judit néprajzkutató, nyugalmazott múzeumigazgató nyújtott.

„A bágyogszováti tájház a megyében is kiemelkedő, a gyűjtemény egyedülálló" – jellemezte a szakember a felavatott épületet.Az ünnepségen részt vettek a Takács család leszármazottai is. Köztük Németh Elekné Takács Ilona, aki ott született és 22 éves koráig ott is élt. Örömmel és meghatódva lépett be sok év után ismét a szülői házba.– Amikor erre jártam, szomorúan láttam, hogyan lesz az enyészeté az otthonom. Most örülök és fáj a szívem, mert eszembe jutottak a szép emlékeim, melyeket itt éltem meg – mondta.

– Azon gondolkodom közben, hogyan fértünk el mi itt kilencen, hiszen most oly szűkösnek tűnik. Nagyapám is velünk élt haláláig, nagybátyámék pedig a ház másik részében laktak. Boldog vagyok, hogy az önkormányzat megmentette az épületet, és bizakodom, sok-sok évtizedig állni fog és őrzi falunk múltját.

Forrás