Nem csupán söröző, múzeum is: a tanyasi és paraszti élet használati tárgyai mellett retrosarok is található az egyik szentesi belvárosi búfelejtőben.

Megtévesztő a cégtábla: az áll rajta, söröző, de múzeum vagy tájház is nyugodtan szerepelhetne a Szentes belvárosában található búfelejtő homlokzatán. A belépő régi, az egykori tanyasi, paraszti világra jellemző eszközökkel találja magát szemben.

- Mikor 5 éve elkezdtem dolgozni a Mezőben, csupán egy-egy juhászbot, fokos, kolomp és rackabirkafej díszítette a falat – emlékezett a söröző bérlője, Prumek Dénes.

- Imádom a régiségeket, sokat beszélgettünk ezekről a vendégekkel, akik egyszer csak elkezdték hozni a különböző tárgyakat. Mára 170 darabosra gyarapodott a gyűjtemény, amelyet mintegy 100-an hordtak össze – ahogy ők fogalmaztak, porfogókat. Az idősebbek meghatódva, csillogó szemmel lépnek be, és sztoriznak a szerszámokról. A fiatalok pedig rácsodálkoznak, és gyakran fogalmuk sincs: melyiket, mire használhatták. Akadnak „érdekes" ötletek, a lentisztítót lókaparónak és csizmatisztítónak is vélték. Azt azonban nagyon sajnálom, hogy nem írtam fel, melyiket ki és mikor hozta, és mit mesélt róla.

Prumek Dénes személyes tapasztalatairól is beszélt: amikor az udvarban lenyírja a füvet, leveszi a falról az ötágú favillát, amellyel sokkal kényelmesebb dolgozni – siklik a széna alá, és szinte magától fordul át, egy szál fű sem esik le róla –, mint az újkor vasvilláival. A gyűjteményből az 1872-es keltezésű kazalvágó a kedvence, kézbe fogva az ember érzi, van benne anyag, még ma is használható, mert a mester nem három hónapra vagy évre, a szavatosság lejártáig, hanem örök életre készítette. Biztos nem reklamáltak a vevők.

- Az épület, az egykori parasztház rossz állapotú, pusztulat, de így, ebben van igazán hangulata, varázsa ezeknek a régi szerszámoknak, használati tárgyaknak – vélekedett.

Nemcsak péklapátok, faragott teknők vannak a sörözőben, a közelmúltban retrosarkot alakítottak ki, amelyet egy-két széthullott rádió, üzemképtelen szalagos magnó alapozott meg. Ezeket is a vendégek hozták, akárcsak a Sokol- és WEF-rádiót, a bakelitlemezeket (legalább 200 van már), a lemezjátszókat, a televízióval kombinált rádiót, és még hosszan sorolhatnánk. Az asztalon, amelyen látható – bár van plafonra ragasztott sakk-készlet is –, a gyűjteménynek csak a fele fért el.

– Ez a 30-as, 40-es, 50-es korosztály nosztalgiája, de a mai tizen- és huszonévesek is érdeklődnek. A pulthoz bevittem egy még működő lemezjátszót, és bármelyik LP-t lejátszom, amit a vendégek kiválasztanak. Így igazán retró a hangulat. Viszont nincs még citerám, pipám, jó lenne egy góré és egy körmös traktor, valamint egy működőképes szalagos magnó. A szállításért sörrel, borral fizetek – közölte kacsintva Prumek Dénes.

Forrás: delmagyar.hu