Szeptember 29-e Mihály napja, a pásztorok elszámoltatásának napja. Az ünnephez számos más néphagyomány – így például a női munkatilalom – tartozott.

Ez a nap nemcsak pásztorünnep: Szent Mihály arkangyal ünnepe is, aki tetteinket mérlegre teszi. Ő a mennyei seregek fejedelme, az utolsó ítélet arkangyala, s a keresztény katonák patrónusa is.

A haldoklókat ő oltalmazza, s vezeti át a másvilágra.  A szólás szerint, aki meghalt, azt megrúgta a Szent Mihály lova. Reá bízzák a halottat, amikor a Szent Mihály lova néven emlegetett ravatalra téve, utolsó útján a sírhoz kísérik.

Szent Mihály lova a halottszállító saroglya. Fából készült, négy lábbal ellátott eszköz. Temetéskor a koporsót helyezték rá, melyet aztán négy ember a vállára emelve a sírhoz vitt.   Általában dísztelen volt és feketére festették, de ismeretesek faragott fehér és színes virágokkal díszített, festett példányok is. Azokat gyermekek temetésénél használtak. Nem meglepő, hogy a temetés védőszentjeként tisztelték Szent Mihályt.  Mivel Mihály neve a halottakkal kapcsolatos, temetőkápolnákat, csontkamrákat neveztek el róla. A régi városkapukat is szívesen ajánlották védelmébe.

Őszi évnegyedelő nap Mihály napja, s egész  Európa-szerte ismert pásztorünnep.

Ezen a napon hajtják be a legtöbb állatot a faluba, ekkor lépnek szolgálatba az új pásztorok. Bérfizető, pásztorfogadó napnak is tartották Mihály napját.

„Kikeletkor, Szent György napkor
Minden ember lehet pásztor,
De már ősszel, számadáskor
Az az ember, ki beszámol.”

Szent Mihály napja az egész magyar nyelvterületen a gazdasági év nevezetes fordulópontjának számított, és a pásztorszerződéseknél nagy szerepet játszott. A Szent György napkor legelőre hajtott állatokat ilyenkor hajtották haza. Ez a nap a pásztorok elszámoltatásának, szegődtetésének időpontja is volt. A Hortobágy vidékén Mihály nap volt számukra a legnagyobb ünnep, amikor mulatságokat, bálokat is rendeztek. Egyes helyeken e reggel a templom körül gyülekeztek a pásztorok. Majd miután a szentmisén megkapták a pap áldását a munkájukra és a következő gazdasági évre, felkeresték leendő gazdáikat, ahol ünnepi lakoma és áldomás mellett kötötték meg az új szerződéseket.

Tradicionálisan ezen a napon hajtják be a legelőről az állatokat a téli szálláshelyre.  Mihály napja  a pásztorok elszámoltatásának és szegődtetésének időpontja is.  A pásztorok Csíkban még ma is ekkor térnek vissza a havasokról a jószággal. A juhászok is ilyenkor adják át a juhokat a gazdának, s kapják meg a bérüket. 

Időjárásjósló napn: ha Mihály itt találja a fecskéket, akkor  kellemes meleg  ősz várható. 

A pásztorok az állatok viselkedéséből jósoltak az időjárásra. Ha Szent Mihály éjszakáján a juhok vagy a disznók összefeküdtek, hosszú, erős telet vártak, ellenkező esetben enyhét. Bácskában úgy mondják: Szent Mihálykor keleti szél, igen komoly telet ígér.

Úgy tartották, ha a fecskék még nem mentek el Szent Mihályig, akkor hosszú őszre lehet számítani.  Azt mondják: „Szent Mihály lova deres, behozza a telet!”

Szeptember 29. után már nem kell a fűnyírót használnunk, állítólag ekkortól  nem nő a fű. Mondják is: „Szent Mihály nap után harapófogóval sem lehetne kihúzni a füvet,” vagy „Szent Mihály-nap után egy icce víz, két icce sár.”

„Aki Szent Mihály nap után szalmakalapban jár, attól nem kérdenek tanácsot.”  Egy göcseji mondás szerint Szent Mihály öltöztet, Szent György vetkőztet. Vagyis aki Szent Mihály nap után is úgy öltözik, mint nyáron szokott, az nem lehet okos ember.

A cselédfogadás  (ez felfogadást jelent) egyik időpontja.  A Szent Mihály-napi cselédfogadásról szól az alábbi ének: „Mikor a szógát fogadják, Öcsémuramnak szólítják, De amikor már megkapták, Csak főtt krumplival táplálják.”

E napra női munkatilalom is vonatkozott. Azt tartották, hogy aki ilyenkor mos, annak kisebesedik a keze, ha pedig ruhát tereget, egész évben dörögni fog a háza felett az ég.

Általában e nappal kezdődött a kukoricatörés, és egyéb őszi munkák. „Áldott a Szent György, átkozott a Szent Mihály!” - sóhajtották ilyenkor már a hajdani gatyás atyafiak a közelgő nemszeretem napokra gondolva, búcsúzkodván a két jeles dátum között eltelt, mezítlábas nyáridőtől.

Kezdődött  a szüret, országszerte híresek voltak a Mihály-napi vásárok, és a lakodalmak őszi évadját is Borszűrő Szent Mihály nyitotta. Ettől kezdve számították a kisfarsangot, amely egészen Katalin napig tartott.

Az apátfalvi öregek szerint a legény Szent Mihály napján vitte el a lánynak a jegykendőt, ha a kisfarsang idején meg akartak esküdni. Ekkor még lehetőség volt arra, hogy a szabadban főzzenek és táncoljanak, esetleg a szabadban felállított asztaloknál étkezzenek, mert a kis falusi házak nem voltak alkalmasak a nagy vendégsereg befogadására.

Mihály napja az őszi időszak „hivatalos” kezdő- s a természetbeni szolgáltatások teljesítésének határnapja, egyben keresztény jócselekedetként a szegények megvendégelésének, a „szegényetetésnek” ideje is.

E napon gyakran vásár is volt, a pásztorok ilyenkor egészítették ki a felszerelésüket. Ezen a napon ma is szokás búcsúkat, vásárokat tartani.

A vásárokról bővebben itt olvashat.

Forrás:
Karácsony Molnár Erika - Tátrai Zsuzsanna: Jeles napok, ünnepi szokások, Mezőgazda Kiadó, GUZSAL Y AS - Népművészeti és Kézműves Folyóirat, Magyar Néprajzi Lexikon, valamint itt, itt és itt.