Az európai népeknek  már az ősidőkben is voltak ünnepi rítusai, melyekkel az év leghosszabb nappalait és éjszakáit ünnepelték. Szent Iván napja ilyen.

A nyári napforduló ünnepét a következő, tűzzel kapcsolatos mágikus népszokások jellemzik. (Noha a nyári napforduló napja június 21-e, mi mégis 24-én tartjuk a nyár ünnepét. Ennek oka a juliánus naptár bevezetése előtti naptár sajátossága és a tényleges naptári évek közti különbség.)

Bod Péter református lelkész (1712-1769) leírása alapján tudjuk, hogy Szent Iván napon ilyen dolgokat végeztek.

A gyermekek  mindenféle éghető, bűzkeltő dolgot gyűjtöttek s tüzet raktak belőlük, hogy a kígyók ne szaporodjanak ott, minthogy ez Szent János napja tájában szokott lenni. Tüzet ugrottak,  és azt kívánták, hogy minden szomorúságuk égjen el. A nyárközépi tűzgyújtással  az ősi ember minden bizonnyal a Napot próbálta meg támogatni a sötétséggel vívott harcában.

Égő üszkökkel a kezükben járták a határt, hogy megáldják a termést. Égő kerekeket gurítottak le vagy forgattak, annak örömére  hogy a nap már az égen felső pontjára hágott. A nyári napforduló ünnepét a jövendőmondásra is különösen alkalmasnak tartották.

A Szent Iván-nap előtti kakukkszó olcsó, az utána való drága gabonát jósolt. A palóc lányok a tűz kialvása után a kenderföldre mentek, és ott egyenként a kenderbe heveredtek. Azt tartották, hogy amelyikük után a letiport kender feláll, az egy éven belül férjhez megy. A fiatal házasok 13 szem parazsat tettek egy fazékba, aztán az asszony  eldobta a fazekat jó magasra, és ha egy szem parázs sem hullott ki belőle, boldog családi életre számíthattak.

A néphit szerint…
Aki Szent Iván napján pillangót fog, az egész évben szerencsés lesz. A fehér lepke szerencsét hoz, a sárga pénzt, a tarka lepke szerelmet. A szürke, barna vagy fekete pillangót meg ne fogja, mert  az bajt hoz. A  kora reggel fogott szentjánosbogár viszont az egészségvarázslás része.

A gyermekáldásra vágyók vagy épp várandósok, ha szép gyermeket szeretnének, szedjenek cseresznyét vagy almát, és este a tűz mellett egyék meg – a tűzben megsütött gyümölcsök gyógyító erejűek.

Tűzbedobálás, mint varázslat
Amennyiben a tűzbe dobott anyag lángra lobban, és nem fröcskölődik szét az egész tűzfelületre, az a dolgok jóra fordulnak!  Ha nagy szikrát vet az olaj, és a szikrák a tűz körén kívülre szállnak, akkor a dolgok rosszabbra fordulnak. Ha a tűzbe dobott anyag eloltja a lángot, akkor valaki (lehet, hogy pont az, aki a tüzet rakta) megbetegszik. Ha virágkoszorút dobnak át a tűz felett a szerelmesek, és a másiknak sikerül elkapni, biztos a boldogság. Viszont ha a koszorú a tűzbe pottyan, akkor vége lesz.

A nyári napfordulókor  virágzik a páfrány!
Miért érdekes ez? A páfrány virága a növények tiszavirága, mert  csak néhány pillanatig él, azután elhervad. A néphagyomány szerint azonban aki megpillantja, az  érteni fogja az állatok nyelvét és meglátja a földbe rejtett kincseket. A  boszorkányok is a páfrány virágának köszönhetik mágikus erejüket!
A páfrány virágát láthatatlanná tevő varázsszernek tartották.

Szinte lehetetlen megszerezni a páfrány virágát, mert a bimbó fakadását kísérő mágikus fuvallat mély álmot bocsát az emberre. Abban a pillanatban, amikor a virág kinyílik, odarepül egy apróka madár, és elragadja az ember elől.  Az is lehet, hogy az ördög szakítja le a virágot, mivel nem akarja, hogy más is rendelkezzen az általa birtokolt mágikus erővel. 

Forrás itt, itt, itt, itt és itt.