- Tudja, az a baj, hogy mi megöregedtünk. Már nem vagyunk nagyon sokan, lassan kihal ez a korosztály. Nagy szerencséje a falunak, hogy jönnek fiatalok.

A 78 éves Bali József hamar szóba elegyedett velünk, érdeklődéssel figyelte, ahogy a dél-zalai kistelepülés, az erdőktől övezett Valkonya főutcáján kikászálódtunk az autóból. A szimpla hétköznapokon nem sokan járnak errefelé. Vannak azonban alkalmak, rendezvények, amikor a kis falu felbolydul, mint egy méhkas. A betelepülők jó közösséget alkotnak, életet lehelnek Valkonyába.

- Az a ház is egy alföldié - mutat a szemben lévő, festetlen falú épületre -, az ősszel már tatarozta egy kicsit, átépítette, szerintem tavasszal fog beköltözni. De nem ő az egyedüli, többen is jöttek, Budapestről, sőt, még Angliából is. Barátságosak az új lakók, nincsen velük semmi gond, mi meg örülünk nekik, legalább nem hal ki a falu. 

Józsi bácsi a szomszédos Oltárc szülötte, ám ide, Valkonyára nősült. Mint mesélte, 60 évvel ezelőtt az emberek itt állattenyésztéssel, földműveléssel foglalkoztak. 

Az öregúr úgy emlékezik, a faluból akkor kezdtek elszivárogni a fiatalok, amikor a földes bekötőutat leaszfaltozták és megindult rajta a buszközlekedés. Sokan elmentek a közeli városba, Nagykanizsára dolgozni, mert ott jól prosperált az építőipar. 

Nagyjából eddig a pontig tipikus magyar falusors Valkonyáé. A kedvezőtlen tendenciát, az elvándorlást azonban itt sikerült megfordítani, ami nagyban köszönhető Rejtélyiné Nagy Gabriella polgármesternek, aki maga is gyüttment. A végzettségét tekintve állattenyésztő agrármérnök asszony az Alföldről költözött ide férjével 1989-ben.

- A cecei téesztől jöttünk el a jobb élet reményében - magyarázta a polgármester. - A téeszek alól akkor már kihúzták a talajt, látszott, hogy sok jóra nem lehet számítani. Teljesen véletlenül kerültünk Valkonyára, olcsó házat kerestünk legelővel, istállóval, azaz olyan birtokot, ahol tudunk állatokat tartani. Meg nyugalomra, csendre, barátságos környezetre vágytunk  Valkonyán ezt mind megkaptuk. Egy igen elöregedő falura találtunk itt.

- Bezzeg az ötvenes években még nagy élet volt a faluban, félszáz tehén járt ki nap mint nap a legelőre - vette át a szót a tanácsrendszer és az önkormányzatiság közti átmenet idején a települést vezető Balogh Jenő, akinek akkoriban se nem tanácselnök, s nem polgármester volt a titulusa, hanem elöljáró. - Minden portán bőgött 2-3 marha, és sok hízó is volt. Akkor még talán 160-an, 170-en is laktak itt. 

Mint azt a polgármestertől megtudtuk, most 67-en lakják a falut, ám a létszám egyre nő.
- Szerencsére, erre vezet a kéktúra útvonal, így sikerült a turisztikára alapozva "újraéleszteni" a települést - mondta Rejtélyiné. - A régi iskolát turistaházzá alakítottuk át, ahova gyakran jönnek vendégek, egyetemista, főiskolás vagy általános iskolás csoportok. Erdei iskolai foglalkozások is zajlanak itt, s az a tapasztalat, hogy aki egyszer eljön Valkonyára, az visszatér. Ráadásul a legtöbbször nem egyedül: hozza az ismerősét, barátját, azt is mondhatnám, hogy szájról szájra terjed a hírünk, de az interneten is ott vagyunk.

Ennek eredményeként az elmúlt pár évben 5 új család költözött az aprócska faluba. Köztük a budapesti Tar Sándor és felesége, Szigligeti Ágnes.

- Mindketten tősgyökeres pestiek vagyunk - fogadott minket otthonában a harmincas éveiben járó családfő, aki eredetileg fémforgácsoló, de egy percet sem dolgozott a szakmájában, ellenben a biciklis futártól a minőségellenőrig minden volt már. - Egy alkalommal ide sodort az élet és annyira megtetszett a falu, hogy aztán még többször is visszatértem. Végül úgy gondoltam, itt alapítok családot. Beleszerelmesedtem a tájba, szántók, gyümölcsösök keretezik Valkonyát.

Párja, Szigligeti Ágnes közgazdász is egyetértett vele, s mint mondta, már egyáltalán nem hiányzik neki a főváros pezsgése.

- Azt hiszem, sikerült jól beilleszkednünk, nagyon jó a közösség, vannak híres rendezvényeink, például a ludvércjárás - vette át a szót az anyuka, aki Sándorral immár 3 gyermeket nevel: Hubát, Lilit és a 2 hónapos Csabikát. - Ezen rendszeresen a párom a ludvérc, azaz a lidérc, s részt veszünk az előkészítésben is - a falu tehát számíthat ránk, és mi is rá. Ha például kellene pár dolog a háztartásba, nem kell bemennük Kanizsára, vagy Letenyére, a falugondnoki szolgálattal mindent meg tudunk hozatni.

Szigligeti Ágnes még egy játszóteret is nyert Valkonyának az egyik élelmiszergyártó cég pályázatán. Férjével igazi falusiként földet is művelnek. Sándor vett egy egytengelyes kistraktort, és már fel is szántotta vele a kertet. Mint mondta, nagyon várja a tavaszt, hogy minél több időt tölthessen kint a szabad levegőn, a gyönyörű valkonyai dombok között. 

Forrás: zaol.hu