„Átokhalomra” jólétet vitt a spárga, s a kelebiaiak sem bánták meg, hogy a múlt században belevágtak a fáradságos munkával járó növény termesztésébe.

Kelebián, Szabadka egykori virágoskertjében – így hívták a területet a Trianon előtti időkben –, az 1960-as évek közepe óta termesztik a spárgát. A növény a homoktalajon hamar meghonosodott és a helybéliek is rájöttek a termesztés fortélyaira. A déli régió több települése is a spárgának köszönheti felvirágzását, mint mondják Kelebián: a szomszédos Ásotthalom is a spárgának köszönheti, hogy elveszítette az  „átokhalom” jelzőt.

Kelebián akkora becsülete lett a spárgának, hogy néhány éve már sokadalmat is tartanak a tiszteletére, amin természetesen a spárgából készült ételek a főszereplők.

- A Kárpát Fesztivál és a település születésnapja mellett, mára ez a legjelentősebb ünnepnap a községben, amit nagyon kedvelnek a helybéliek, hiszen itt ők a főszereplők – mesélt a hagyomány születéséről Maczkó József polgármester, s az alkalomra a vajdasági partnertelepülések küldöttei is szívesen átrándulnak.

Az idei spárgalakoma kacsaételekkel is bővült. A versenyre benevező csapatok, illetve egyéni indulók fantáziája alaposan beindult és mindenki igyekezett saját recept alapján sütni-főzni. A kacsaételeket készítők 5-5 darab felpucolt kacsát kaptak, amik feldolgozását sokan már a versenynap előtt elkezdték. Somogyiné Icu spárgával töltött kacsája is egy éjszakát pihent a páclében, s a csontmaradványok bizonyították igencsak kelendő volt a spárgával töltött kacsasültje, a spárgás-kapros mártással.

- Durci Papa, becsületes nevén Miklós Balogh Zoltán kacshúsból készült töltött káposztája és a Csepel Művek babos-káposztás kacsája érdemelte ki a megosztott első díjat – számolt be a végeredményről Bíró Melinda, a versenyt szervező helyi művelődési központ munkatársa. A kelebiai Tavaszi Hérics Tánccsoport vegyes zöldségekkel és kuszkusszal tálalt, grillezett kacsája lett második, megelőzve a Bajsáról érkezettek sült kacsáját.

A kacsás kaják után a spárgaételeket szemlélte és kóstolta a zsűri, ahol az édességek vitték a prímet. Horváth Zoltánné spárgás gyümölcstortája és a Farkas László Általános Iskola Szülői Munkaközössége által készített zöldspárgás, citromos karamellszelet nem csak az ítészek tetszését nyerte el, hanem a közönségét is, mert pillanatok alatt kiürültek a süteményes tálcák.

Hogy ünnepelhetni lehessen a spárgát, azért előbb keményen meg is kell dolgozni. A most 72 éves Jáger József tizenegy éve ültette teli a bő egy hektárnyi földjét magoncokkal. – Szereti az itteni jó minőségű homokot a spárga, ami akár 8-9 éven keresztül is intenzíven termel. A spárga a telepítéstől számított második, harmadik évben már szedhető és értékesíthető – mondta el a spárgatermesztő, akitől megtudtuk szinte csak exportra vásárolják fel tőlük a jó minőségű árut. A spárga igényli a vizet – ezért érdemes csepegtető rendszert kiépíteni –, a jól előkészített talajt és a hőt is, amit takarófóliával is szabályozhatnak. Ha zordabb az idő, akkor a fólia fekete színű felével borítják be a bakhátakat, ha melegebbre fordul, akkor a fehérrel.

- Nem bántam meg, hogy a spárgával kezdtem el foglalkozni, igaz ad munkát bőven, de tisztes hasznot is hozhat a termelőnek – tudtuk meg Jáger Józseftől. No, persze a kereskedők sem panaszkodhatnak a magyar konyhákban még mindig ritkán használt spárgára, hiszen az üzletláncokban többtízszeres áron adják a spárgát, mint amennyiért felvásárolják.

Már az ősök is ismerték a spárgát
Lippai János, az 1666-ban megjelent Posoni kert című könyvében: „Spárga, igen kiűzi a vizelletet. Ha ennek gyökerét a fájó fogra teszik, megállíttya a fájdalmat. Sőt ha megszárazttyák, porrá törik, és azt a port a fognak üregében teszik, fájdalom nélkűl, mind gyökeresttűl kivonnya. Ha borba meg főzik, és megisszák, megronttya az ember veséjében a követ. Aki olajjal elegyített megtört spárgával megkeni magát, azt a méhek meg nem csípik.”

Forrás: baon.hu