Van egy piac, a Termelői Udvar Debrecenben, ahol júniusban az eper, télen az alma a sláger. Az árus reggel maga szedi a gyümölcsöt, amit délután elad.
Kerékpáros fiatalok, kerekes bevásárlótáskát húzó nyugdíjasok és fiatal anyukák tartanak csütörtök délután a nyári melegben az egyik Kápolnási utcai kapualjhoz. A Simonffy utcai Ifjúsági Ház ad otthon a debreceni Termelői Udvarnak. Télen az épületben, míg a jó idő beálltával az udvaron várják a vásárlókat.

A zsinagóga szomszédságban található udvaron majd’ egy tucat termelő kínálja portékáját minden héten csütörtökön 13 órától 18 óráig. Lehet kapni zöldséget, gyümölcsöt, kenyeret, pékárut, tejtermékeket és sajtokat. De bőséges a választék húsból is: a házi füstölésű szalonnáktól és kolbászoktól kezdve a mangalica termékeken át a házi csirkéig, libáig van itt minden, mi szem-szájnak ingere.

Elindulunk hát szétnézni. Rögtön az első asztalnál hosszú sor fogad minket: meggyet, cseresznyét és krumplit válogatnak a vásárlók. A sorban áll Dányádi Emilné is, aki elárulja, hogy azóta idejár, mióta megnyílt a hely. Ugyan drágább, mint egy hagyományos piac, de szerinte sokkal jobbak az áruk. – Ilyet nem lehet kapni akárhol – mutatja a frissen vásárolt paradicsomot.

Ezzel elérkeztünk a bio- és termelői piacok egyik, ha nem a legégetőbb kérdéséhez, az árakhoz. Hiszen ezek nem azok az árak, amelyekkel a hipermarketek akciós polcain találkozik a vevő. Éppen ezért mi is kivárjuk a sorunkat, s két kiszolgálás között az eladót faggatjuk.

Veres Tibor őstermelő Újfehértóról hordja minden héten zöldségeit és gyümölcseit a Termelői Udvarba. A férfi azt mondja, a hagyományos piacokon nem tudnak versenyre kelni a kereskedőkkel, akik sokféle árut kínálnak nagy mennyiségben, és sokszor letörik az árakat. Náluk is – akár a többi standon – szinte csak szezonális termékkel találkozunk. Van friss meggy, cseresznye, földieper, paradicsom, krumpli és uborka. Utóbbiról megjegyzi, ezt nem három hónapja szedték le, és nem utazta át fél Európát egy kamionnal, hanem reggel még a kertben volt.

Az őstermelő szerint a vásárlók lassan rájönnek, miért kerülnek többe  a helyi termékek: egészen más az ízük, mint annak, amit a nagy üzletekben árulnak. Időközben újabb vevők érkeznek, vannak közöttük visszatérő vendégek, de újoncok is.

István más miatt járt erre, most vette csak észre a helyet, de nem távozik üres kézzel, a házi kecskesajtból vesz két darabot. Ildikó és Beáta is először van ezen a piacon, de nagyon megtetszik nekik. Nagyon jó az elhelyezkedése – mondják, s azt ígérik, máskor is jönnek.

Visszatérő vásárlókról beszél Kerékgyártó Józsefné kistermelő is, aki tyúkokat, kecskéket, libákat, kacsákat tart, s árul mindent, ami ezekből „készül”: húst, sajtot – de van persze friss tojás is. A kistermelő elárulta, nemcsak azért jó a vevőknek ez az udvar, mert kihagyják az értékesítési láncból a kereskedőt, hanem, mert olyan dolgokat vehetnek, amelyeket egy átlagos boltban nem találnak meg. Nála például a ma már átlagosnak számító zöldfűszeres, köménymagos, lilahagymás mellett többek között sárgabarackos kecskesajt is van. Ezen kívül persze az egyedi igényekre is figyelnek, mondja, így megrendelésre készül csirkéből hurka és kolbász is.

A kezdetek óta a Termelői Udvarra jár Papp Gabriella is. – Imádom ezt a helyet, mindig nagyon jó dolgokat találok, minden nagyon finom. Családias, barátságos a hangulat, lehet beszélgetni – mesélte.

Nemcsak a vevőknek tetszik a barátságos légkör. Deákné Lívia egyike a piacon árusító két biotermelőnek. Úgy vélekedik, van olyan vevő, aki az árut nézi, s van, aki az árust. Itt inkább az utóbbi a jellemző, az embereket keresik a vásárlók. A biotermelő azt mondja, nemcsak eladja az árut, és aztán elfelejti, hanem visszavárja a vevőt, aki beszámolhat, milyen volt a múltheti gyümölcs vagy zöldség. A régi korok illata, ízvilága köszön vissza, a vásárló is jobban érzi magát, ha lát valami szépet, kóstol valami finomat.

Márpedig a kóstolás a vásárlás fontos része itt. A termelők el is várják, hogy a vevő megkóstolja az árut – ezt már Nagyné Zsuzsa, a Termelői Udvar ötletgazdája mondja, aki szorgos tyúkanyó módjára igazítja el az új vevőket, s minden árushoz is van egy jó szava.

- Másfél-két évvel ezelőtt a szaktárca kezdeményezése találkozott a helyi igényekkel, ugyanis több termelő is megkeresett, hogy lenne felesleges áruja, amit szívesen értékesítene – mesél a kezdetekről Nagyné Zsuzsa. Nemcsak a saját termelésű áruk miatt „tisztább” a Termelői Udvar egy átlagos piacnál, az itteni árusok ugyanis nem szemetelnek, mindenki összegyűjti a feleslegessé váló növényi hulladékot, amit aztán hasznosítanak.

A piac tavaly novemberben indult el. Amikor még hideg volt, akkor az Ifjúsági Ház megengedte, hogy az udvar helyett a központi helyiségben árulhassanak a termelők.

- Az árusok között van két biogazda, de az általánosságban elmondható, hogy a termelők többsége még reggel és délelőtt szedi le azt, amit délután elad, sokan még a pult alatt pucolják őket. Ebből adódik, hogy csak akkor jönnek a termelők, amikor van árujuk, illetve mindig friss, szezonális zöldségekből és gyümölcsökből válogathatnak a vásárlók – nyilatkozta az ötletgazda.

Nagyné Zsuzsa szerint túlságosan megszoktuk, hogy áprilisban és májusban is banánt és narancsot eszünk vagy éppen paradicsomot a tél közepén – miközben minden évszaknak megvannak a szezonális zöldségei és gyümölcsei. Azok, amiket megvásárolhatunk a helyi termelőktől.

Forrás: dehir.hu