Pünkösd jelentős keresztény ünnep. Elnevezése a görög pentekosztész –  azaz ötvenedik – szóból származik, mivel a húsvétot követő 50. napon kezdődik.

Pünkösdöt a keresztény egyház születésnapjának is tartják, ekkor számos búcsújáróhelyen, például Csíksomlyón, búcsúnapot tartanak. A pünkösdi népszokásokban keresztény, illetve ősi pogány elemek keverednek. Pünkösd ünneplésében fontos szerepet játszanak a virágok, elsősorban a pünkösdi rózsa, a rózsa, a jázmin és a bodza. A pünkösdi királyné fejét is rózsakoszorú díszíti, rózsaszirmot hint maga körül. Lehetséges, hogy a pünkösdi rózsa és a pünkösdi énekekben szereplő Szent Erzsébet valaha kapcsolatban állott Szent Erzsébet tiszteletével és a rózsacsodával.

Számtalan szokás kapcsolódok pünkösdhöz.

A magyar nyelvterületeken hagyományosan a május elsejére virradó éjszaka májusfaállítás ideje. Másik jeles alkalma azonban pünkösd: a május elsején állított fákat  rendre pünkösdkor bontják le. A májusfa, a zöld ág a természet megújhodásának a szimbóluma, és legtöbb esetben az udvarlási szándék bizonyítéka, szerelmi ajándék is.

Pünkösd volt a legényavatás ideje is: aki kiállta a próbát, az a legény már udvarolhatott, járhatott kocsmába és bálba, tehát felnőtt férfiembernek számított.

A legismertebb mindközül az ügyességi próbával egybekötött a pünkösdi királyválasztás, melyről a középkor óta maradtak fenn beszámolók.

A falu legényei közül versengés (lóverseny, bikafékezés, bothúzás, kakasütés) útján választották a pünkösdi királyt. A pünkösdi királyjelölteknek meghatározott távon kellett lovagolniuk, volt hely, ahol fejükön borosüveggel táncoltak úgy, hogy a teremben borosüvegek voltak letéve. Egyes vidékeken a tekézés és birkózás is a versengés része volt. Akinek az összes próba sikerült, az lett a pünkösdi király.

Hatalma néhol egy napig, de gyakrabban egy évig tartott. Innen az ismert közmondás: „Rövid, mint a pünkösdi királyság.”

A pünkösdi királyi cím vonzó előjogokkal járt. Büszke viselője - a közösség alfahímje -ingyen ihatott a falu kocsmájában, külön meghívás nélkül részt vehetett a lakodalmakon, mulatságokban, kortársai kötelessége volt minden ellenszolgáltatás nélkül őrizni a jószágait.

A pünkösdi próbák győztesét és lovát virággal borították, majd végigvágtatott az utcán, tíz-húsz fő lovas kíséretében.

Pünkösd volt a legényavatás ideje is: aki átesett a legényavatáson, az udvarolhatott, járhatott kocsmába és bálba.

Érdekesség, hogy a "pünkösdi király" jelentését igen komolyan vették. Ferenc József megkoronázása az eredeti tervek szerint- állítólag - éppen pünkösdhétfőre esett volna. Az egyik szervező felfigyelt erre a banális hibára, és  elkerülendő, hogy a Ferenc József uralkodása is csak "pünkösdi királyság" legyen -  kissé elhalasztották a ceremóniát.  

A pünkösdi királyválasztásnak is – mint a legtöbb népszokásnak – volt gyermekjáték-változata: a kisfiúk gallyakat dugdostak a porba, két fiút befogtak lónak és hajtották a gallyak között és körül, miközben énekelték a „Mi van ma, mi van ma…” kezdetű jellegzetes pünkösdölő éneket. Idővel a király- és királynéválasztás a gyerekek, kisebb lányok szokása lett.

A kislányok pünkösdi köszöntése a pünkösdi királynéjárás. Négy vagy több nagyobb lány körbevisz a faluban egy kisleányt. Ő a legkisebb, és a legszebb. A leányok énekelnek, és jókívánságokat ismételgetnek. Megállnak az udvarokon, majd a pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítenek ki, vagy letakarják egy fátyollal. Énekük kezdősora: „Meghozta az Isten piros pünkösd napját, mi is meghordozzuk királykisasszonykát.” Éneklés közben körbejárják a királynét, aki ez alatt rózsaszirmokat szór.

Végül az „Ekkora legyen a kendtek kendere” szövegű szerencsekívánó mondóka kíséretében magasra emelik a kiskirálynét, így biztosítva a gazdag kendertermést. Az énekek és a mondókák végén ajándékot kaptak.

Forrás: itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, és itt.