Neki minden nap Dömötör napja vagyon”, tartja a szólás, de mit is jelent ez? Arra is mondják, akinek bizonytalan a sorsa, de arra is áll, aki részeges.

A „Dömötör juhászt táncoltat” azt jelenti, hogy ilyenkor lehet mulatozni, de az elveszett jószág miatt „megtáncoltatott” juhászra is utal. A  „Dömötör juhászt táncoltat”  A szólást  néhol úgy magyarázzák, hogy ilyenkor már nem lehet hosszan a szabadban lenni, mert kilel a hideg. A Dömötör-napi hideg szél  (Hideg  szél, hideg  tél) kemény telet hoz a népi megfigyelés szerint, úgyhogy figyeljünk mi is.

A magyar nyelvterület különböző részein,  és persze az állatfajtáktól függően Szent Mihály (szeptember 29.), Vendel (október 20.), Dömötör (október 26.) és  sereghajtóként Szent Márton (november 11.) voltak az állatbehajtás jeles napjai.

Azt is mondják, hogy a Vasas Szent Péter napján kiűzött patkányok Dömötör napján  elfoglalják el a házat- nyilván behúzódnak a közelgő hideg elől.

Szent Dömötör avagy Demeter a pásztorok patrónusa volt. A  IV. században élt,  s a keresztényüldözések idején katonatisztként október 26-án vértanúként halt meg,  mivel a pogány istenek tiszteletét megtagadta.

Érdekesség,  hogy a szent korona bizánci részének egyik zománcképén Dömötör látható. ( A másik Szent György.)

Dömötör vagy Demeter tiszteletének hazai terjedését az is elősegítette, hogy a későbbi magyar föld szülte, legalább is az  Érdy-kódexben ez található:

{youtube width="400" height="266"}ie1h5cmFF8w{/youtube}

"Dicsőséges Szent Dömötör mártír, mint írásban találjok támada ezen Magyarországból, Szerémségnek tartományából és azon várasban születék, kit annak utána az ő szent nevére nevezének, kinek Száva Szent Demeter neve. Kinek ő szülei nagy jeles nemes nemből valának."

A jámbor néphit olyan csodatevő erőt tulajdonított Dömötörnek, hogy az oltalma alatt álló várost személyesen is, fehér lován ülve, olykor mennyei sereg élén, megvédi az ellenség támadásaitól. Ez a mi magyar Szent László-mondakörünkre is emlékeztető hiedelem a környező népek, így a bolgárok között is elterjedt. Ha föltételezésünk helyes és a szegedi Dömötör-kultusz csakugyan egyidős volna a temesközi bolgár uralommal, akkor jogosan gondolhatunk arra, hogy nem véletlenül választották a védelmi és kereskedelmi szempontból annyira fontos hely védőszentjéül éppen Dömötört: fő hivatása az ellenség megfélemlítése és távoltartása volt.

Hogyan lett,  s mikor Dömötör a hazai juhászok védőszentje, nem tudható.

Mindenesetre tisztelete sok helyütt vetekszik Vendel, György és Mihály tiszteletével. Dömötör napját juhászújévnek is nevezték,  mivel sokfelé ezen a napon számoltak el a juhászok gazdáikkal, meghosszabbították vagy megszüntették a szolgálataikat, ez ugyebár kétesélyes dolog.

Több napon át tartó mulatságokat rendeztek, ebben élen járt Szeged városa. Ott ugyanis a belvárosi templom védőszentjét is ekkor ünnepelték. Az ünnepet Szegeden mindenesetre különös ünnepélyességgel ülték meg: a  szegedi dömötörözés, vagyis a juhoknak a legelőről való behajtása után tartott pásztoráldomás a palánki templom búcsúnapjával is összefüggött.

A pusztai juhászok, pásztorok zászló alatt vonultak a búcsúra. A zászlóvivő után jöttek a tanyai kapitányok, öreg gazdák. Utánuk felbokrétázott juhászlegények terelgették az ajándék fehér bárányokat, a menyecskék pedig ropogósra sült fonatos kalácsot és szőlőt hoztak. A menetben a juhászok többi hozzátartozói is részt vettek.

A Dömötör-templom előtt a céhek várakoztak zászlóikkal. Amikor a pásztorok menetét meglátták, a templom küszöbén álló főbíró címeres botjával – amelyre az Isten Báránya is rá volt faragva – jelt adott és megindult a magisztrátussal együtt a puszták népe felé. A zászlóvivő tanyai kapitányt megölelte, majd megfordulva, a pásztorokat a templom felé vezette. A plébános teljes díszben, fényes segédlettel, baldachin alatt várta őket. Amikor a menet a küszöbhöz ért, a plébános éneklésbe kezdett. A nép maga is énekelt, miközben bevonultak a templomba.

A mise és prédikáció után a plébános átvette a juhászok ajándékát, a bárányokat. A juhászok a plébánia udvarán megfőzték a birkapaprikást, a juhásznék rétest és bélest tálaltak. Ebéd után szintén dudaszó mellett táncra pördült mindenki, olykor még a papság is.

Ezzel a vidám ünnepséggel függ nyilván össze a Dugonics-följegyezte szólás is: neki mindönnap Dömötör napja vagyon, vagyis mindig részeg. A búcsú költségeihez egyébként maga Szeged  Város is hozzájárult. Hortobágy környékén  az uradalmi pásztorok és a paraszti legelőtársaságok rendeztek Dömötör-napi mulatságokat. A juhászok elszámolását bezáró mulatságát  sok néven nevezték, juhászbálnak, juhásztornak, juhtornak, juhdérmációnak és dömötörözésnek is hívták. Gyakran  egy álló hétig tartott a mulatság, amit dömötörhétnek  neveztek.

Nagy vitéz Dömötör, kérjük alakjaid
E palánki gyalog csoport, hív bajnokid:
Légy gondos vezérünk, ha szükség kívánja,
Mert javáért Szeged mindenét fölszánja.

A Dömötör-napi ünnepségek  idővel vesztettek jelentőségükből, s ezzel  párhuzamosan a Szent Mihály-nap szerepe megnőtt. Az elmúlt évtizedekben Szent Dömötör napján állatvásárokat tartanak.

Forrás: netfolk.blog.hu