Bárt a történet régebbi, aktualitása ma is van: a jelenlegi 130-150 Ft/kg bodzavirág-átvételi árból sem építhetünk lakóházat, de fészert is csak nehezen. 

Nyemcsok László újságíró profi gyűjtővel vette fel a versenyt bodzavirágszedésben. Az előkelő második helyen végezett. Kiderült az is, ha ebből kellene megélnie, éhen halna. Egy kilónyi virág az első kísérletre egy óra alatt jött össze.

Nem lehet ez ördöngős tevékenység, ha sokan csinálják, és állítólag jó kis jövedelemkiegészítést érnek el belőle - morfondírozok, miközben egy bőven termő területre tartunk. Az hétpecsétes titok, hova, nem kellene, hogy a konkurencia az újságból tudja meg az előzetesen felderített helyet. Társam a békéscsabai Such Pál, aki a májusi, június eleji bodzaszezonban gyerekkora óta gyűjti a virágot.

Megérkezésünk után kipakolunk a bodzarengetegben, az viszont már első ránézésre látszik, hogy Murphy-törvény szerint a legnagyobb, a legszebb tölcsérek a bokor tetején, elérhetetlen magasságban vannak.  

- Ezért hoztuk a célszerszámokat, vagyis a kampókat - magyarázza Pali, aki vödrökkel és zsákokkal is készült. A bodzára és a vödörre pillantva, a 80—120 forintos kilónkénti átvételi árat bekalkulálva elégedetten állapítom meg: ez jó üzlet lesz.

Persze, csak ha az a fránya szár eltörik. Pali egymás után szedi le a tölcséreket, én tekerem, húzom a szárat, de nem engedi el a virágot.  

- Késsel vagy ollóval célravezetőbb lenne - vetem oda a kollégának, aki mosolyogva mondja: az nem haladós. - Ha jól és jó helyen fogod, könnyen elpattan a szár - magyarázza. Bennem majdnem a húr pattan el, de nem adom fel. Megvan az első virág, azt hittem, jobb súlyban van. Hogy ebből miként lesz legalább egy kiló?

Pali felvilágosít: azt a tölcsért át sem veszik, amit végre levarázsoltam a bokorról. Túl hosszú ugyanis a szára, meghaladja a maximum két centit. Előírás az is, hogy csak kinyílt, száraz virág lehet a zsákban, levél nélkül. 

Legszívesebben küldenék egy levelet anyukámnak: mama, gyere értem, nem ilyen lovat, jobban mondva bodzát akartam. Azért lejön a második, a harmadik virág is a szárról, halad ez, szerintem már van két forintom, és alig telt el negyedóra.  Azon elmélkedem, ha jönne egy nyári zápor, az engem felfrissítene, a bodzavirág súlyát pedig növelné. Társam lehűti a kedélyemet:

Vizesen nem szabad szedni a bodzát, megbarnul, „berozsdásodik” a zsákban, az átvevők pedig azonnal kiszúrják

Azzal vigasztalom magam, hogy legalább jó levegőn vagyok. Maradjunk annyiban, hogy erdőszélen, árokparton. Itt terem leginkább a bodza. Ahol egyszer elhullajtja a magját, kinő, idővel jó magas lesz, hogy véletlenül se érjem el a tetejét. 

- Ha nagyon jó a terület, gyakorlott a gyűjtő, bő egy óra alatt megszedhet tíz kilót - magyarázza Pali. - Persze, kell hozzá állóképesség is a rutin mellett. Ha jön az eső, le kell állni, sokszor órákat kell várni vagy abba kell hagyni arra a napra az egészet.

Ebből biztos nem veszel sarki házat

Szerintem két téglát sem. Bár a kampóval néhány különösen nagy tölcsért lehúzok, begyűjtök. Ha az egész gallyat letörném, könnyebb lenne nyakfájdalom nélkül leszedni a virágokat. Pali rám szól: az barbár munka, sajnos, előfordul, hogy néhányan letarolnak területeket, és nem gondolnak a következő évre vagy az augusztusi szezonra, amikor a bodzabogyót lehet gyűjteni.

- Jössz akkor is? - kérdezi, de egyelőre kitérő választ adok, még ezt is fel kell dolgoznom. Végül is szedtem annyit, amiből az üzemanyag fele kijön, távol lehettem a város zajától, megtudtam, hogy a friss bodzavirágból szörpöt, a szárítottból teát, a bogyóból pálinkát és lekvárt készítenek. 

De akkor már inkább a dinnye

Az nagyobb és jobban nyomja a súlyt. Persze, az meg közel van a földhöz.

Forrás