Gyomlálással, kaszálással, legeltetéssel, kivágással, illetve körültekintő vegyszerezéssel távolítják el a tájidegen, agresszívan terjedő növényeket.

Céljuk, hogy invazív növényektől mentes, tiszta magterületeket hozzanak létre. A tájidegen, agresszívan terjedő fajok ugyanis "felfalják" az eredeti flóra élőhelyeit és kiszorítják az őshonos növényeket a homokterületekről. Ahol ezek a növények elterjednek, ott a változatos, sokszínű táj helyett egysíkú gyommezők alakulnak ki.

Ennek megakadályozása és a kiskunsági táj jellegzetességeinek - egyebek mellett a hazánk pótolhatatlan természeti értékei közé tartozó boróka, árvalányhaj, naprózsa, és az egész világon csak itt előforduló tartós szegfű élőhelyeinek - megóvása érdekében két éven át gyomlálással, kaszálással, legeltetéssel, kivágással, és egyes esetekben, nagyon körültekintően alkalmazott gyomirtószeres kezeléssel távolítják el a nem kívánt fajokat.

Utóbbi lehetőséghez kizárólag végső megoldásként folyamodnak majd. Fokozottan figyelnek arra, hogy védett természeti területek és azok környéke ne szennyeződjön az irtás során. Épp ezért a munkát képzett növényvédelmi szakemberek irányítják, és speciális, gyorsan lebomló vegyszert használnak méghozzá úgy, hogy az anyagot kenéssel, vagy pontszerű szórással, célzottan juttatják ki.

A  Kiskunsági Nemzeti Park számára egy 790 millió forintot meghaladó uniós pályázati támogatás tette lehetővé a napokban kezdődő és 2015 júniusában záruló program elindítását. A munkálatok csak a nemzeti park területein folynak majd, és a Fülöpházi homokbuckák, az Ágasegyháza Orgoványi buckák, a Bugaci ősborókás, valamint a Kéleshalmi homokbuckák területén összesen mintegy 2200 hektárt érintenek.

Mivel az invazív fajok eltávolítása rendkívül sok időt és kézzel végzett precíz munkát igényel, ezért a természetvédelmi projekt várhatóan 130-150 helyi lakosnak is munkalehetőséget biztosít. Az ártereken a gyalogakác, míg a homokterületeken a selyemkóró, más néven vaddohány eltávolítása a legfontosabb feladat. Bár utóbbi gazdasági szempontból nem haszontalan, hiszen jó mézelő, a védett élőhelyeken komoly kárt okoz.

A selyemkóró – mely hazánkban Bács-Kiskun-, Tolna-, és Jász-Nagykun-Szolnok megyében a legelterjedtebb - kaszálással, gyomlálással vagy legeltetéssel kiirthatatlan. A gyökere olyan anyagot termel, amely után számos gabona és más növény nem képes életben maradni.

Érdekesség, hogy az egyik legrégebbi tájidegen inváziós növényfaj hazánkban az akác, a legújabb pedig az igen veszélyes kaukázusi medvetalp, amely már a Kiskunságban is felbukkant, és súlyos, égési sérüléshez hasonló bőrirritációt okoz – írta az MTI.