Sok statisztika és tanulmány bizonyította: a kövérek korábban és gyakrabban halnak meg szív-és érbetegségben, mint a karcsúak. De mi van a sörhassal?
Egy új vizsgálat adatai viszont azt jelezik, hogy nem a súlytöbblet az igazi veszély, hanem az, ha valaki hasra hízik.

Az Európai Szívgyógyász Társaság müncheni kongresszusán amerikai kutatók ismertették meglepő eredményeiket. Francisco Lopez-Jimenez és munkacsoportja hatalmas kutatás adatainak elemzése alapján jutott arra a következtetésre, hogy a szívbetegség okozta halál kockázata szempontjából nagyobb jelentősége van annak, hogy testünkben hol rakódik le a zsír, mint annak, hogy ez hány kiló.

Az Egyesült Államokban már a harmadik alkalommal folyik az a vizsgálat, amelyben a lakosság összetételét jellemző, panaszmentes emberek egészségi állapotát igyekeznek fölmérni. Csaknem tizenháromezer 18 évesnél idősebb amerikai mindenféle adatát követik, a testsúlytól a különböző laboratóriumi eredményekig.

A munkacsoport a testmagasság, a testsúly, a haskörfogat és a csípő körfogat méretét hasonlította össze. A vizsgálat már 15 éve tart, az átlagos életkor 44 év és a csoport fele férfi. Az értékelés során figyelembe vették az egyéb kockázati tényezőket is.

Minden testsúlycsoportból a hasra hízottak közül haltak meg a legtöbben. A halálozás kockázata a szív- és érrendszeri betegségek szempontjából esetükben háromszor bizonyult nagyobbnak, mint a normál súlyú csoportban és a duplája volt annak is, ami az egyenletesen kövérek körében fordult elő.
"Az egészségügyben dolgozóknak folyamatosan tanítani kell mindenkit arra, hogy ne hízzanak el és figyeljenek a has-csípő arányra" – hangoztatták a kutatók. "Az egészséges életmód lényege az egészséges táplálkozás és a rendszeres mozgás."

Ez összecsengett Pekka Juosilahti finn kutató előadásának eredményeivel, aki húszezernél több finn felnőtt 16 esztendei megfigyelését ismertette. A nem dohányzó, alkoholt mérsékelten fogyasztó, rendszeresen mozgó és megfelelő testsúlyú emberek körében a nagy kockázati tényezőt jelentő magas vérnyomás előfordulása kétharmadával kisebbnek bizonyult azokéhoz képest, akiknél az előbbi kockázati tényezők bármelyike megtalálható – írta az MTI szakértője.