Ma egyre többen és egyre több helyen főznek vagy főzetnek pálinkát. Az utóbbi időben a pálinkakultúra fejlődésének köszönhetően finom nedük készülnek.

A pálinkakészítés során elég sok hibát lehet elkövetni, ami aztán a nedü élvezetében bosszulja meg magát. Először is nagyapáink bölcseletét kell elfelejteni, miszerint a hullott gyümölcsöt azért kell összeszedni, mert az még jó pálinkának. Rothadt, penészes gyümölcsből sosem lesz finom pálinka. Ráadásul az éretlen gyümölcs zöldes jegyeket adhat a pálinkának, nem lesz belőle tökéletes alkohol kihozatal, a földdel szennyezett gyümölcs pedig szintén rossz ízjegyeket eredményezhet.

Csak a teljesen érett, már étkezési minőségű gyümölcsből lehet jó pálinkát főzni – vallják a szakemberek.

Nagyon fontos, hogy a gyümölcsöt a Nap érlelje be a fán, azaz ne hűtőházban érleljék. Ugyancsak döntő, hogy az alapanyagot a lehető legrövidebb időn belül, irányított erjesztési technológiával dolgozzák fel, erjesszék, majd főzzék le, így lesz ugyanis a lehető tökéletesebb az íze, illata és zamata. A már leszüretelt gyümölcs késői feldolgozása ugyanis – amikor már folyik a gyümölcs leve, penészes, oxidálódott – kesernyés ízt adhat. Problémát okozhat a nem megfelelő erjedési hőmérséklet: ha túl meleg van, akkor gyorsan erjed a cefre, sok illatot és ízt elvisz belőle a széndioxid, ha pedig hideg van, akkor nem erjed, a természetes- vagy fajélesztők elhalnak, így bepunnyadt, fáradt pálinka lesz a végtermék.

Ami már a főzdék felelőssége: a főzés során az előpárlatok és az utópárlat különválasztása a középpárlattól nagy jelentőségű.

A pálinkafőzés a vidéki élet része. A pálinkabarátok tudják, hogy nem a büdös pálinka az igazi! Mindent meg lehet szokni, de a jó pálinka bizony nem pálpusztai sajt! Ízletes, zamatos ital, melynek kultúrájára egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek mindenütt.