A tavaszi és nyári időszakokban az erdőben sétálva előfordulhat, hogy magányos őzgidát vagy éppen madárfiókát találunk, s ilyenkor hirtelen megijedünk.

A legtöbb ember ilyenkor megpróbál segíteni az állatokon, azonban nem biztos, hogy a fiatal állatoknak segítségre van szükségük.

A sokáig elhúzódó tél után hirtelen jött a jó idő, és hamar megelevenedett a természet. A korán költő madarak már nevelik a fiókákat, és más állatok is világra hozták utódaikat. Az utóbbi évtizedekben igencsak elszaporodott a vadállomány, így könnyen előfordulhat, hogy az erdőben kirándulva egy-egy elhagyatottnak tűnő fiatal állatot találunk.

Az őzeknél és a szarvasoknál gyakran előfordul, hogy az anya kis időre magára hagyja utódját. Ilyenkor az anyaállat valószínűleg táplálkozni megy, de az is lehet, hogy az emberek miatt menekül el, és távolról figyeli a kölykét. Ha magára hagyott őzgidánál sokáig időzünk vagy esetleg meg is simogatjuk, az anyja az idegen szag miatt végleg is elhagyhatja kicsinyét. 

A mezei nyulaknál esetében jellemző, hogy hosszabb időre magukra hagyják a kölykeiket, amelyeket a fűben hoznak világra. A kisnyulak a fűben lapulva várják, hogy anyjuk visszatérjen hozzájuk, tehát őket sem szabad simogatni, ha egyedül vannak.

A rókák és a borzok a mezei nyulakkal ellentétben kotorékban hozzák világra utódaikat, akik csak néhány hetes korukban merészkednek ki először a biztonságot nyújtó odúból. Ha a felszínen fiatal állatot találunk, akkor néhány óra múlva ellenőrizzük, hogy ott van-e még, és ha nem vitte el az anyja, akkor kérhetünk segítséget.

Kihez fordulhatunk?
Ha megbizonyosodtunk róla, hogy a kölyköt valóban magára hagyta az anyja, akkor az illetékes nemzeti parkhoz, a legközelebbi állatkerthez vagy állatvédelmi szervezethez lehet segítségért fordulni. A nemzeti park valószínűleg küld egy természetvédelmi őrt, aki biztonságos helyre szállítja a kölyköt. Az állatkertek és az állatvédők esetében a megtaláló szállítja el az állatot, azonban előtte érdemes telefonon értesíteni őket, hogy fel tudjanak készülni az állat fogadására. Az otthoni nevelésnek sok kockázata van, ezért mindenféleképpen érdemes előtte szakszerű segítséget kérni.

A vaddisznómalacokat az anyjuk nagyon ritkán hagyja egyedül, és nagyon harciasan védelmezi őket. Ezért ha az erdőben vadmalacokkal futunk össze, legjobb, ha messziről elkerüljük őket, mielőtt megjelenik az anyjuk is. Ha mégis összetalálkozunk a kocával, akkor egy választásunk van: a futás.

A rigófióka nem szorul segítségre
A városokban nagy a valószínűsége, hogy árvának tűnő madárfiókákba botlunk. Viszont a rigókról tudni kell, hogy a fiókák korán elhagyják a fészket, és szétszóródva rejtőznek, hogy a ragadozók ne találják meg őket olyan könnyen. A még röpképtelen fiókákat a szülők a hangjuk alapján találják meg, és 5-10 napig etetik őket, amíg önállóvá nem válnak. Tehát ha a földön árválkodó rigófiókát találunk, legjobb ha békén hagyjuk őket, mert ha megpróbáljuk megmenteni őket, azzal csak ártunk nekik. 

Általában a repülőtollakkal jól fedett, röpképes és valamennyire szaladni tudó, szemmel láthatóan nem beteg madarak nem szorulnak segítségre. Azzal ártunk nekik a legtöbbet, ha hazavisszük őket, mert nem valószínű, hogy tudjuk biztosítani a számukra megfelelő táplálékot és ellátást. 

A fehér pelyhes fiókát menteni kell
Az előzőekben felsoroltakkal szemben, a még csupasz vagy fehér pehelytollas, járás- és röpképtelen fiókákon segíteni kell. Valószínű, hogy a fióka felett van a fészek, amelyből kiesett. Ha egyedül nem tudjuk visszatenni, akkor célszerű értesíteni az illetékes nemzeti parkot. 

Ha úgy látjuk, hogy egy fióka tényleg segítségre szorul, egyszerűen csak fogjuk meg. Ha túl nagy a fióka vagy tiltakozik, rá kell dobni egy pokrócot, hogy ne lásson, és úgy emeljük fel. Szállításkor helyezzük egy kilyukasztott papírdobozba. Ha nem tudjuk biztosítani a fióka számára a megfelelő táplálékot és ellátást, akkor érdemes a legközelebbi állatkertbe, vadasparkba vagy madárkórházba vinni.

 Forrás: agraroldal.hu