Sajátos módszerrel lendítették fel a Dánszentmiklóson lévő, többnyire a magánkézben lévő kastélyokban rendezett koncertek látogatottságát a helyiek.  
A tálcányi házi süteménnyel érkező családoknak nem kell belépőt váltaniuk, de a „dánosi” édességeket és a környék borait kóstolgató többi zenerajongó is jól jár. A „terülj, terülj asztalkám” persze mit sem érne nívós produkciók és gyönyörű környezet nélkül.   

A kastélytulajdonosok, a szponzorok, a koncerteket szervező Dánszentmiklósért Egyesület, a helyi önkormányzat és a lakosság példás összefogásának előzményeiről és eredményéről Sipeki Zsolt polgármester tájékoztatta az MTI-Presst.

- Ön szerint megszokott dolog, hogy egy alig 3000 fős községben nyáresti kastélykoncerteket tartsanak? Már ha egyáltalán van kastély az adott vidéki településen.
- A koncertek rendezésének előzményeihez tartozik, hogy Dánszentmiklós négy szépséges kúriával is büszkélkedhet, ezért körülbelül tíz éve a község nevét viselő helyi egyesület kitalálta: jó lenne kulturális célokra is „használni” ezeket a hangulatos ingatlanokat.

- Annak ellenére, hogy a négy kúriából három magánszemély tulajdona?
- Bíztunk a tulajdonosok, működtetők rugalmasságában, és abban is, hogy valamilyen módon áthidalható az önkormányzati pénzszűke. Ez utóbbi gond orvoslására született az az ötlet, hogy ha már mindenképpen belépőt kell fizettetnünk, akkor legalább adjunk valamilyen „bartel” lehetőséget a helyieknek. Hadd fizethessenek a családok olyasmivel, ami a többi vendég teljesebb kiszolgálását célozza, ami úgymond dánosi specifikum. Hozzanak például egy-egy tálca saját készítésű süteményt. Cserébe ingyen mehetnek be a koncertre, a sütiket pedig körbekínáljuk koncert előtt, a szünetekben, illetve a rendezvény végén.

- Ne szaladjunk ennyire előre! Mit tudhatunk a négy kastélyról?
- Az első hangversenyeket - követendő példaként - az egyetlen önkormányzati tulajdonú kúriában, a Muzsik-kastélyban rendeztük. Az ősfás park közepén elhelyezkedő ingatlanban jelenleg óvoda működik. Sikerült megnyerni a tervhez az 1800-as években épült, szintén egy gyönyörű parkban álló Wekerle-kastély tulajdonosát is. Az épületben több volt miniszterelnök és pénzügyminiszter is vendégeskedett, de a budapesti hivatalnokok is szívesen töltötték itt szabadidejüket. Az időközben felújított, igényesen berendezett, kis kápolnával is rendelkező kastély napjainkban leginkább lovas farmként ismert. Talán még érdekesebb az előélete a magyarországi állatorvosi lósebészet megteremtője, Plósz Béla nevét viselő kastélynak, amelyet megkímélt a történelem vihara. A rendszerváltás óta a neves személyiség lánya, sok anekdota ismerője, Plósz Anikó lakik itt. A negyedik koncerthelyszínt, az Ugodi-kastélyt egy Ausztráliában vagy Dél-Amerikában élő családtól vette meg egy vállalkozó, aki az épülethez tartozó majorban alakította ki a telephelyét. Ez a kúria is új külsőt kapott az elmúlt években.

- Említette, hogy komoly pénzszűke nehezítette a koncertsorozat indítását. Noha a helyi asszonyok szorgalmasan sütögettek, így családjaikkal ingyen hódolhattak a zenei élvezeteknek, a vendégművészeket - gondolom - mégsem lehetett süteménnyel kifizetni…
- Nyilvánvalóan akadtak megkerülhetetlen költségek, amelyeket az alapítvány az egymás után elnyert pályázati pénzekből finanszírozott, és amiben tudtunk, mi is segítettünk (így van ez most is): az önkormányzat egyebek mellett székekkel, dekorációval, a kastélyparkok esetenkénti rendbetételével, takarítással, vagyis kétkezi munkával járul hozzá a nemes célhoz.

- Milyen zenei stílusok elevenednek meg a patinás falak között? Kik a meghívott fellépők?
- A nyári szezonban 2-3 hetente, általában vasárnap tartott koncertek igen sokféle zenei ízlést elégítenek ki. A könnyű- és komolyzenei produkciók között a pop- és rockkoncertektől a nép- és világzenét népszerűsítő programokon át a vonósnégyes-, illetve zongorahangversenyekig sok minden fellelhető. Vendégszerepelt nálunk mások között a Benkó Dixieland Band, felléptek a fővárosi Operett- és a Madách Színház művészei, nagy sikerű koncertet adott a Kozma Orsi kvartett, a Tolcsvay trió, Szentpéteri Csilla zongoraművész, akinek megkapó sorait vendégkönyvünk őrzi, legutóbb pedig Wolf Kati és édesapja, Wolf Péter fogadta el meghívásunkat. Az augusztus 19-én záródó kastélyzenei rendezvényeket a gyerekek, illetve a diákok ingyen látogathatják, a felnőtt jegyek ára 2000 forint, a négyalkalmas bérlet 5500 forintba kerül.

- Kiknek futja erre a mai „ínséges időkben”?
- A hallgatóság létszáma miatt még sosem kellett szégyenkeznünk, sőt volt, hogy 300-nál is többen ültek a nézőtéren. Egyik-másik utazási iroda is „lecsapott” a kastélyprogramunkra, egyszer például Miskolcról futott be egy busznyi ember. Egyébként főleg Dánosról és környékéről jönnek a szórakozni, kikapcsolódni vágyók.

- Többen süteménnyel megrakott tálcával…
 - Valóban, a szép hagyomány máig megmaradt, sőt virágzik. Az egyesület segítségével a helyi asszonyok mindig megbeszélik egymás közt, hogy ki mit és mennyit süssön a várható vendégszámtól függően. Tepertős pogácsát ugyanúgy hoznak, mint almás vagy más gyümölcsös, szezonális süteményt, általában összesen 15-20 tálcányit. Az ízkavalkádot a helyi és környékbeli pincészetek borai fokozzák - a finom nedűkből vásárolni is lehet -, hathatós reklámot teremtve a borosgazdáknak. A szokásos „menetrend” szerint koncert előtt és a szünetben borral és sütivel kínáljuk a vendégeket, és ha marad, akkor távozóban is lehet fogyasztani.

- Többször is „Dánost” említett Dánszentmiklós helyett. Honnan ered a helyiek szóhasználatában is elterjedt rövidítés?
- Korábban Dánospusztának hívták a települést, ám a mendemonda szerint az itteni templom védőszentjéről később Dánszentmiklósra keresztelték a községet.

- A hangjából ítélve büszke rá, hogy itt lehet polgármester.
- Nem magamra, hanem az itteni emberekre, a mentalitásukra, a jó cél érdekében történő összefogásra, az együttgondolkodásra, a toleranciára és ötletgazdagságra vagyok büszke. Amíg olyan agilis egyéniségek tevékenykednek közöttünk, mint például a koncerteket szervező Dánszentmiklósért Egyesület elnöke, Hollósi Fülöp Erika, addig nekem, nekünk itt a helyünk.