„Mindazt, mi a zsákban maradt, tedd bele a cipőmbe!”
A Mikulás vagy Télapó név hallatán mindenkinek a piros ruhás, ősz szakállú, jóságos apóka jut az eszébe, akit rajongással várnak a boldog gyerekek.
Szeretet, áhitat, ugyanakkor némi izgalom olvasható ki a pici gyerekek szeméből, amikor meglátják ezt a tekintélyt sugárzó, mégis csupa szív embert, aki számukra nem más, mint egy csoda, egy igazi legenda.
Ma, december 6-án mindenhová megérkezett a Mikulás! Körmendi Gitta verses üzenetével és a mindenki által ismert „Hull a pelyhes fehér hó” című dallal köszönjük meg neki, hogy örömet nyújtott és mosolyt csalt sok-sok gyermek arcára.
Úgy vártam a télre, hóra, jó, hogy jöttél télapócska!
Nyúlj bele a tömött zsákba, s tégy a házunk ablakába: nagyanyóka derekára gyógyírt, mert fáj háta, lába.
Anyukámnak idő kéne, olvasásra, pihenésre, jó lenne, ha sokat kapna, mert ami van, nekünk adja.
Az apunak erőt hozzál, és abból is jó sokat, hogy ne vegyük észre rajta a nyomasztó gondokat.
Testvérkémnek játékokat, éppen olyat, mint nekem, hátha nem fog veszekedni állandóan én velem.
És, mert arra tanítottak, gondoljak a jövőre, mindazt, mi a zsákban maradt, tedd bele a cipőmbe!
{youtube width="400" height="266"}X103pN-omx4{/youtube}