Európa első földművesei jóval kifinomultabb technikákat alkalmaztak a növénytermesztésben, mint azt a korábbi feltételezésekben vélték a szakemberek.

Az Oxfordi Egyetem által vezetett kutatócsoport legfrissebb eredményei szerint az új kőkorszakbeli gazdálkodók trágyázták és öntözték is földjeiket i. e. 6 ezer tájékán.

A kutatók eddig az feltételezték, hogy a trágyát nem használták termékenyítő közegként egészen a vaskorszakig és a római időkig. A mostani vizsgálat során azonban magas nitrogén-15 - a trágyában bőségesen előforduló stabil izotóp - szintet mutattak ki az Európa szerte 13 új kőkorszakbeli régészeti lelőhelyről begyűjtött elszenesedett gabonaszem- és hüvelyes-mintákban.

Az eredményeket az amerikai tudományos akadémia folyóiratában tették közzé. A tanulmány azt sugallja, hogy az új kőkorszakbeli földművesek szarvasmarhák, birkák, kecskék és disznók ürülékét használták fel szabályozott tápanyag-leadású megtermékenyítő közegként. A trágyázás hosszú távú befektetést jelent, mivel az állati ürülék lassan bomlik le és a benne lévő tápanyagokkal évekig szolgálja a növényeket. Az új elmélet tehát azt sugallja, hogy a korai földművesek hosszú távban gondolkodtak a mezőgazdasági termelést illetően.

A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutottak, hogy a gazdálkodók felismerték az intenzív földművelésben rejlő értéket és a földeket azért is művelték, hogy utódaikra hagyományozzák. Mindez megdönti azt a hagyományos nézetet, amely szerint az új kőkorszakbeli földművelők nomádok voltak, akik az "irtsd ki és égesd fel" elvét alkalmazva alakítottak ki ideiglenes termőföldeket.

Kétségtelen, hogy a mezőgazdasági termelésre való átállás hosszú távú hatással volt a társadalomra. Eddig azonban tisztázatlan volt a korai európai földművelés természete és az, hogy milyen szerepet játszott a társadalmi és gazdasági változások alakításában. "Úgy véljük, hogy mivel a termőföldet örökölhető tulajdonként tekintették, elkezdtek kiéleződni a társadalmi különbségek a korai európai földművelő közösségekben a földdel rendelkezők és a nincstelenek között" - húzta alá az Oxfordi Egyetem régészeti tanszékén dolgozó Amy Bogaard, a tanulmány vezető szerzője.

A korai földművelő közösségek területhez tartozása segíthet magyarázatot adni a korszakban történt szélsőségesen erőszakos esetekre. A tanulmány példaként említi a németországi Talheimnél feltárt, az i.e. 6. évezredből származó neolitikus tömegsírt, amely a földek megtisztításához használt kőbaltákkal megölt - egy közösségbe tartozó - emberek maradványait rejtette.

A mostani eredmények segítik a korai földművelők étrendjének vizsgálatát is. Korábban azt feltételezték, hogy az északnyugat-európai korai gazdálkodóknak állati fehérjében gazdag étrendjük volt. A vizsgálat azonban a gabonatermésekből és hüvelyesekből származó fehérjének - az eddig vélténél - jóval magasabb arányát mutatta ki és megállapította, hogy a neolitikus termések fontos részét képezték az étrendnek.

A kutatók szerint a korai földművelők számoltak azzal, hogy a rendelkezésre álló ürülékmennyiséget korlátozza állataik száma és a trágya széthordásához szükséges fizikai erőfeszítés, és arra is vannak bizonyítékok, hogy gondosan kiválasztották azokat a növényeket, amelyeknek leginkább javára válik a trágyázás, míg a többit hagyták magában nőni – írta az MTI.