Rahmé Nikola, aki nevét Magyarországon letelepedett szír édesapjától örökölte, kezdetben gyűjtögette a bogarakat, de több mint tíz éve fotózza is őket.

Különleges, a világon ma is kevés fotós által használt, úgynevezett fókuszsorozatos technikát sajátított el és tökéletesített a bogarak elképesztően részletes megörökítésére. Szemet gyönyörködtető fotói közül kettő különdíjat nyert a Nikon tavalyi mikroszkópos fotópályázatán is.

Rahmé képeinek egy részét a természetben örökíti meg hagyományos makrofotós technikával, de a leglátványosabb fotói házi műtermében, saját maga által összeállított különleges mikroszkópos fényképező berendezésével készülnek. A mikroszkópos kép mélységélességének apró volta miatt akár száznál is több képet kell készítenie egy állatról, különböző élességi síkokban. Az egyes képeket ez után számítógépes programmal kell egybefűzni ahhoz, hogy megfelelően éles, látványos végeredmény jöjjön létre. A műtermi fotózás tehát hosszú időt vesz igénybe, ezért a fókuszsorozatos képek mindig preparátumokról készülnek.

Rahmé a gyűjtést és a fotózást is bogarakkal kezdte. Érdeklődése egyre inkább a díszbogarak felé fordult, ezekből az összes, Magyarországon előforduló példányt sikerült lencse végre kapnia. Később azután más rovarok - például legyek - is felkerültek a megörökítendő állatok listájára.

Kukkantsunk bele, hogyan is dolgozik Rahmé:

{youtube width="400" height="266"}I_uueciA4nk{/youtube}

Rahmé nyilatkozata szerint, különösen büszke, hogy sikerült képeket készítenie egy Magyarországon nemrég felfedezett, furcsa rovarról. "2009 tavaszától a legyek fényképezésében gyűjtöttem tapasztalatokat. Szerettem volna valamilyen különleges legyet lefotózni, ezért elhatároztam, hogy az egy évtizeddel korábban szenzációszámba menő felfedezés alanyáról, az európai nyelesszemű légyről készítek jó minőségű képeket, amelyről akkortájt még nem lehetett használható képet találni" - mesélte Rahmé. "Megszereztem az elérhető információkat a fajról, és a legyek első megtalálójával, Paulovics Péterrel is felvettem a kapcsolatot. Júliusban aztán elindultam bogarász barátommal a Maros partjára, hogy megtaláljuk legyünket, de eleinte nem jártunk sikerrel. Késő délután a makói strandra estünk be, hogy lehűtsük magunkat a gyors folyású folyóban. Egy kis stégen heverésztünk és vártuk az estét, hogy felverhessük a sátrunkat valahol a közelben. A stéghez levezető partoldalba vájt lépcsőn egyszer csak megpillantottam egy nagyon apró, furcsa rovart, amint fel-alá sétálgatott, majd felreppent és visszaszállt. Aztán még egyet és még egyet! Odakiáltottam az éppen vízben lévő barátomnak, hogy megvan a légy!

"2010 tavaszán egyedül kerestem fel a helyet, de a makói strandon már nem találtam meg a rovarokat, csak néhány kilométerrel nyugatabbra, a Marost kísérő keskeny galériaerdőben. Itt a meredek, sikamlós agyagos parton egy pattanóbogár tetemén táplálkozó legyet próbáltam fotózni, amikor derékig belecsúsztam a folyóba. A gépet szerencsére sikerült kint tartani a vízből, így nem történt nagyobb kár. A légy persze eltűnt a nagy robajra, később pedig már csak egy elpusztult példányt találtam a még nedves vízmenti sávban. Ezt egy fiolába téve vittem haza, hogy aztán nagy nagyítású mikrofotókat készíthessek különleges fejéről" - fejezte be a történetet a fotós.

A fotós elmesélte, hogy - képeit látva - egyre többen keresik meg külföldről is a tanácsát kérve. Bár a felszerelést kellő ügyességgel és anyagi ráfordítással el lehet készíteni, és a technikát megfelelő szorgalommal el lehet sajátítani, az igazán jó fotók készítéséhez hallatlan türelem és rengeteg kísérletezés szükséges.

Nikola alig várja már, hogy kitavaszodjon és megjelenjenek a rovarok. Tavasztól őszig szinte minden hétvégét a szabadban tölt új témára vadászva, hogy gyarapíthassa a netre is feltöltött fotógyűjteményét.

Forrás: Origo / Pozitív Nap