Megjelent Lothárd története. Sokkal több ez, mint a kicsinyke falu helyszínrajza. Kilencen írták Csóka Éva szervezésében, további tízen tollbamondták.
Hét éven át összehozta az embereket, hogy a múltat megidézzék a jövő nemzedékének.

A szülőföld nem csak az a táj, ahol születtél, hanem a közösség is, amely fölnevelt. Lázár Ervin szavaival indul a kötet, melyben benne van a település hétszáz évének minden titka, a három malomtól a búzaszentelésen át a babérfa legendájáig. Csóka Évát, az egyik szerzőt és szerkesztőt – fotós és közgazdász – a falu életének nagy eseményéről kérdeztük.

- Honnan jött az ötlet, hogy a nem egészen háromszáz fős településnek saját könyve legyen?
- Amikor 2005-ben hétszáz éves volt Lothárd, régi tárgyakból, fotókból készítettünk egy helytörténeti kiállítást. Olyan fantasztikus anyagot hoztak össze az itt élő emberek, hogy úgy gondoltuk, ez már nem veszhet el, csináljunk hát belőle könyvet. Ki-ki leírta néhány ifjúkori emlékét, s közben jártuk az idősebbeket, akik aztán elmeséltek évszázadokkal korábbi dolgokat is.

- Az akarat, a szellem megvolt tehát, ki finanszírozta a munkát?
- Azt is magunk teremtettük elő, egyesületi formában. Fotópályázatokat, kiállításokat szerveztünk, a falu könyvtárát pedig mi üzemeltetjük, s az érte járó fizetést beforgattuk a szervezetbe.

- Évtizedek óta Pécsett dolgozik. Mi motiválta?
- Húsz éve költöztem ki ide, de még most is úgy jövök haza, mintha nyaralni érkeznék. Aztán a nyakamba veszem a gépem, meg a dombokat, és fotózom a tájat, a növényeket. Van négy kutyám, két cicám, egy tengerimalacom, zen kertet alakítottam ki otthon tóval, sziklákkal, szóval idilliek a hétköznapjaim. És talán már nem csak az ovisok, kisiskolások helyi olimpiai játékairól lesz ismert a településünk.

Forrás: bama.hu