Falurombolás ellen tüntettek Budapesten. A hír bizony igaz! Tényleg falurombolás ellen tüntettek Budapesten! Csak nem most, hanem 1988. június 27-én.

S akkor nem a magyar, hanem a romániai magyar falvak lerombolása ellen demonstráltak. Harmincezer ember ment ki a Hősök terére – nagyon helyesen! –, hogy tiltakozzon Ceausescu aljas terve ellen. Kimehettek volna akkor is és most is tiltakozni százezrek a határainkon belüli magyar falvak lerombolása ellen, de valahogy az itteni tragédiát nem érzékeli senki!

A rendszerváltás küszöbén a politikának legfeljebb ürügye és eszköze volt a magyar falu. Lehetett hivatkozni a kommunizmus otromba körzetesítésére, vagyis a települések, iskolák óvodák, tsz-ek összevonására, több ezer község szerep nélküli besorolására, a fejlesztések teljes elmaradására, korlátozására. Ma már világos, hogy sunyi manipuláció volt az egész, hisz az új politikai elit hatalomra kerülésével „vidékfejlesztési programokba csomagolva” visszagombolta a kabátot. Mintha ismétlődne a történelem!

A rendszerváltást követően a gépezet csak egy zsírozás erejéig állt le, majd újra indult a daráló!  A községeknek járó (!) pénzeket elvonták, illetve a falvakat soha nem látott, nem élt szakértők zsebre vágták! A helyi igazgatást államosították, központosították; mondván, hogy utazzon, fizessen az, akinek dolga van, a többi meg maradjon a fenekén és nézze a „való világot”! 

Ma már ha településfejlesztési elképzeléseinkről beszélünk, ránk sütik, hogy nem vagyunk elég innovatívak, mert járdát, utat, orvosi rendelőt, ravatalozót akarunk felújítani. Világos a képlet; arra kell ürügyet találni, hogy hogyan ne adjanak pénzt! Pálinkát, muzsikát, olcsó húst, közmunkát, városi éhbért a népnek, s törődjön bele sorsába!

Minden, amit adhatott a magyar falu az országnak, azt a történelem során megadta!  A népi hagyományt; az építészetet, a zenét, a táncot, a növények varázslatos titkait, az élelmet, stb.! Élelemre már nincs szükség, mert a világ bármely pontjáról órákon belül beszerezhető, a többi tudomány egy részéből gagyit csináltak, és – tisztelet a kivételnek – úgy gyakorolják, mintha saját kútfőjükből eredt volna. Másfél évtizede nincs egyetlen statisztika sem, amely a magyar falvak pusztulását ne támasztaná alá! A felelőtlenség, gátlástalanság eredményeként folytatódik a közel kétezer kisközség gettósítása. Hát ezért ugyebár, már tüntetni is kár!? Öregapám mondaná: „Lesz ennek még böjtje, fiam!”

Forrás: alon.hu